bar meg nincs vege a napnak

de asszem leszogezem, hogy utobbi idok legfosabbika ez.
reggel megindult a nyuglodes, a nyakam faj, az ugyfel nem erti, beszolok egy filmre ami a maga nemeben nem is rossz, mondjuk 12 evesen elnezegetnem - ez utobbit pont akkor sikerult kinyognom, amikor a fonokom aszondta neki tetszett ...
shannon volt nozik, amibe eleg sok oldalrol bele lehet kotni sz lasd az alabbi bejegyzest.
pszichobubus erzekeny a filmjeinek kritikajara, masra is lehet...
valahogy a melo sem ment, es maradtam sokaig problemamegoldani, de nem ment, es elkestema sulibol es meghuznak szintanbol es most naggyon de naggyon elegem van, ahogy indizajn oran tuccog az hiphopegyhazi zene, ami tobb mint hanyas es postscripteket mentegetek. es kozben nem idefigyelek.
mar varom mi var otthon ha hazaerek.
es meg csak fel9...

munkaidő forradalmat hirdetek

ma sokadjára bebizonyította a nap, hogy tök felesleges ebéd előtt bármibe is belefogni.
16.04-kor jön rá minden kedves ügyfél, hogy neki ez kell, meg az, és ez így nemjó és tökmáshogy, és a szöveg sem ez, hanem kétszer ennyi, vagy felannyi és amúgy is holnap kell leadni a kimutatást és jajj.

hm. most 7 óra van, a helyzet nem javult, az utolsó perc átkát tolja rám a kedves ügyfél, pedig a részem ha hibákkal is de másfél hete ott az asztalán és kértem, hogy nézze meg mert gebasz lesz.
de nem.

felállok most.
és indítványozom holnap hogy 11-től kezdődjön a munka.

bók ezen a morc napon

"anna angyallá vált."

mit tesz a téli Nap lágy fénye az elmerengő lány arcával...

mint írtam az örlődés letudva

mióta nem írtam, történt sok minden.

a felugromhozzádkicsit-ből, lett aszónélkülmegcsókollakésmaradoknálad, mert ez nagyonjó.

aztán néhány nap után megint indul a régi nóta, hogy csak óvatosan, meg nem is tudom. mintha három gyereket, meg piroscseréptetős házakat flesselnék éjjel-nappal mikor együtt vagyunk.

részemről, most lett sok. gy-nek meg bejött a poén: a harmadik. csak azt tudnám, minek ellenkezett kézzel lábbal, hogy ez le van tudva mikor ordít, hogy nem.


nem kell ez. nem kell, ha ennyire nem tudja mit akar. ha nem tudja, hogy engem akar.

ajánlom e bejegyzést ildónak és szépszeműnek.

el nem csókolt csókok

mi az, ami két ember közé áll, ha szeretik egymást, és csókolni, ölelni vágynak?

valami gebasz kell legyen.

váratlan fordulat

shannon hazajött egy kis holland kitérővel skótföldről. jó, hogy itt van nagyon. mert a fél év msn-t megspékeltünk egy hét intenzív szeretéssel (vélemények itt oszlanak), de ez minden volt, csak nem valós, földöz közeli.

ahogy futott előttem az érzésben, fut tovább ahogy sejthető volt.
de most, hogy itt van, időt lehet tölteni együtt. úgy igazán. nem tudom, hogy ennek szellemében-e, de együtt lógtunk péntek estétől vasárnap délutánig kizárólag barátilag.
jól érzem magam vele. kaptam kiképzést metallicából, godsmackből, anyuból és apuból is. még poharat is sikerült törni.
anyu szeretős féle, apu pedig teljesen fogyasztható volt az előzetes híresztelésekkel ellentétben. szocihoz hű rokker keményfából. :)
ja és a kuckó, ahol aludtam. bár a tetőablaknak köszönhetően reggel nem volt őszinte a mosolyom hála az arcbafénynek, de a legjobb hely begubózni. az üresen hagyott CD tokok közt a tizedikben találtam is vmit, Schindler listája téma, betettem és néztem a pici ablakon át a padlás oldalát és a fák ágait. dejóez.

még a drámáról is elfelejtkeztem. egy alkalom kimaradt... bu.
sebaj, a következőre annyi anyagom gyűlik, hogy nem is tudok majd választani, melyiket dolgozzuk fel.

felkarolni valakit

miből gondolja azt a "sztár showman", hogy az ízesen mesélő vajdasági kisfiúval jót tesz, ha kiemeli abból amiben van?

miben van? és hova emeli?

mekkora nyafogós lettem megint.
"elegem van." szerintem ez a kedvenc mondatom, pedig hogy utálom kimondani.

muszáj lesz változtatnom, mert tegnap előtt olyannyira sikerült elfojtani a nevetésem saját faszságaimon, hogy kreáltam egy fasza rosszullétet.
a fejem még azóta is fáj.

ez a para akkor kezdődött mikor rámtört az izomból hegyremenés. a suttogónak említettem már ezt, de ő valójában nem is tudja miről beszélek.

annyira antiszociális leszek ha bajba kerülök, hogy félelmetes. szépszemű, meg katalány csak lestek.

szóval most tényleg kell a váltás.

asszem elfáradtam

Are you so sure you won't be crawling
If not for the good why risk falling
Why risk falling
If everything you think you know
Makes your life unbearable

Would you change?
If you'd broken every rule and vow
And hard times come to bring you down
Would you change?

folyt?

hát kérem. koncz zsuzsával a hull a hó és hózik, micimackó fázik-ot énekel egy sportaréna mennyiségű ótépédolgozófolyam. még jó hogy nem ekkor léptem be a csarnokba, mert lecsúsztam volna a lépcsőn. csak álltam és néztem, hogy ez nemigaz.
a színpadlátvány meg a legrosszabb volt amit az elmúlt időben láttam. a nyári efotton a senki sem látogatja az erdőben színpad is versenybe szállhat simán vele (pedig az egy fa, egy molinó, két mikrofon és 4 reflektor volt :)

a koncert számomra (merhogy persze ide is épp jókor érkeztem :) három számig tartott a visszatapsolással együtt. (utána jött a letapossuk egymást a svédasztalnál figura, amit én inkább csak messziről...)

a két fenomenális élmény közt azoban volt egy pillanat, mikor behunytam a szemem és bekúszott a várt, lerágott csont és mégis szeretem intro. és nyíltam a fiúnak, a lánynak, az igaz szerelemnek, és az elmúlásnak. vele, aki érthetetlen, hogy még mindig ott áll, mikor én hatévesen a bakelitről hallgattam böszörményi keresztanyám leányszobájában az új lejátszón.

lenni leginkább

még mindig itt van a fejemben a pillanat, mikor egyik este indultam haza. le az aranyjánosi metrómegálló mozgólépcsőjén. bevillant, hogy dejó lenne hogy mikor hazaérek ott feküdne az ágyon és várna.
félkézzel még húzom ki a zárból a kulcsom, de már rúgom le a cipőm, ledobom a táskát, irány a szoba, és ráfeküdnék a mellkasára.
és csak lennénk.

mostanában lenni szeretnék leginkább.

az otthon illata

melyre, húsz perce nem találok szavakat.
haboskólás körhasonlat illene ide. a nyitva felejtett fél üveg olcsó bor, a kefíres doboz, az olajbogyó, és még vmi fertelmes kombinációja, aminek a helyét még nem sikerült lokalizálnom olyan gázfelhőt képez, hogy itt fetrengek a padlón. és még a lábam is elzsibbadt, nem csak az agyam.

csajos szenvedős számok nevében

ha olyan borzasztó minek írod meg?

pillanat

az amikor a "főnök" habzó szájjal rámront és felelősségre próbál vonni, de mindketten érezzük, hogy nem az én fülem mögött van a vaj...
hmmmm

kérdés

a lány hosszasan beszélget egyetlen fiúval az asztaltársaságból.
éjféltájt feláll a fiú, majd követi a lány is, kabátot vesznek, búcsúznak a többiektől.
kifelé menet a lány karját megfogja a másik fiú és közelhajolva suttogva kérdezi:

"most féltékeny vagyok?"


a helyzet komikumát növeli, hogy egyik szereplő sem játsza azt valójában, amit a pillanat rá osztott. és mégis.

képnélküliség

kénytelen leszek előhúzni a két évvel ezelőtti edinburgh-i képeket, mert számonkérik rajtam a mostani út élményeit...
a "nem készült kép" a nem létező válasz, és nyilván viccelek kategóriába sorolható kizárólag.

amúgy nem mutogattam még meg soha a fotóimat, juteszembe, így a "szépes képek"-nek tartozom ezzel. mégis csak lesz vetítés. juhé.

karácsony utáni hangulat

van rajtam.
volt hosszú várakozás, eljött, szeretetfürdő.
és már vége is van.

mögöttem az ünnep a szívem tele.

jönnek a hétköznapok.

pötyögök. kitörlöm. kábé ez megy a velneszhétvége óta.
egyszerűen nem áll rá a kezem. pedig lenne mit. bőven.

megvolt a csajos hétvége is. velnesz.
úgy indult, hogy felültem a vonatra (álltam), zúdultak már akkor a gondolatok.
szép asszonyok völgyében, a csend, az őszi táj, a víz, a szauna, a masszázs, a jó bor... és mennyi minden várt.
megtudtam, hogy esélyem van a fehérboszorkányságra és, hogy félénk vagyok. az előbbit a tenyerem mondja, az utóbbit a masszőr, aki értette a dolgát. a nagy szám elhagyott, hisz a test beszélt csak. imádom a masszázst, nincs mese.

ezenkívül új barátság kezdődött. a réginek megmondtam, amit nem akart hallani. engedni, hogy szeressenek, mikor te nem fogod viszont sose annyira... nem fair.
abban a pillanatban mikor ezt felismerted, el kell válnod tőle.

egyébként meg: le a spekulációval.
örömgyilkos.

türelem

vágyom teázni, ölelni, rácsodálkozni, megismerni, vitatkozni, elmélkedni a világról. szeretni. itt és most.
odavisszabeszélni az abszurdot, mellégondolni viszont nem.
türelem.

sokgyűjtemény vágott verzió

a sok a mosolytól a sok a figyelmezésig bejegyzés leledzett itten hajnali kettő és három között.
mire végigolvastam, az ujjam elmozdíthatatlanul nyugodott a delete gombon. értelmetlen hosszú, se nem nyafog, se nem mesél, csak firkál fajta volt.


a lényeg itt:
sok a kérdés eféle: miből is lesz a nyugdíj meg a babáimnak gyes?

sok, aki hiszi, hogy ő fingta a passzát szelet.

és a tett halála még mindig az okoskodás. ami sok. sőt rengeteg.

na szép

épp az előzőt remekül szembeneveti ez a bejegyzés. intenzíven tolulnak fel a vegyes érzések újra, többek közt a bukott grafikus jelzőnek köszönhetően.
az ötlettelenséget hoznám fel erős ellenérvként, mikor a reggeli 47-49 es buszon felvetett skicc működni látszik, és este ott van az asztalon a faág, rajta a cérnára lógatott betűk, alatta homok, beleírva egy szó. és kész a filmcím 3D-ben. castaway.
szégyellem magam, amiért ennyi energiabefektettéssel jobban értékelték a munkámat mint azét, aki fotózott ragasztott, buszjegyet vett alapanyagnak és társaik... dehát az élethez kell egy kis szerencse ugye.

hihi. a "gyorsan ki ne derüljön mennyi lenne bennem, ha lett volna rá időm" az én műfajom még mindig.

döntés esett

elég komoly lépésre szánta el magát méripoppinsz.
elege lett, felállt. ezzel megkavarva a kakit rendesen.

rám nézve az esemény hozadéka az, hogy történt két beszélgetés, mely során sikerült sallangmentesen megvitatni ki mit szeretne. és meghoztam egy döntést.

szeretnék a stratégiai oldalon működni hosszútávon. ezt tanultam, ehhez értek, ezt szeretném csinálni. a rajz, tervezés és társai megmarad másodlagosnak. (főleg látva mit csinálnak grafikusaink nap mint nap...)

ettől mindenképp jobban vagyok.

hol is hagytam abba...

valahol ott, amikor egy hosszú péntek éjszakán elindultunk debrecen felé, egy 5 tonnás iveco vezető fülkéjében hárman lányok. benzin szag, sörös dobozok, előttünk az éjszaka és az út, ahogy a fehér kis kukacok eltűnnek alattunk.
vagy talán a hedonista szobaton, amikor tesóm hazahozta szépszemű nevetős barátnőjét és négyesben kártyáztunk Nagyikával a kórházi ágyban. a lánykával első pillanattól megvan a közös hang.
másnap vásári forgatag, sült kolbász, mustár, rablóhús, friss kenyér és hideg sör. mindez az őszi napfényben. hmm.

üt, mert igaz :)

"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."

szombat esti program sokadjára

mit mondanál annak, aki
gödörben ül és csak ás,
fel-felnéz de egyre kevesebb a fény, amit lát.
haragszik mindenre, mindenkire.

mit tennél azzal, aki
nem fogja meg a kötelet, amit ledobsz neki.
egy csepp kiutat nem lát.

élete meddő szenvedés

felfalatja múltját, lényegét a keserűségével.
ellenség mindenki, aki élni akar.

nem látom már a régi szeretett arcot sehol.
te mit tennél?

verset keresve

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

Ingrid Sjöstrand

hajnalba nyúló beszélgetések

függője vagyok.
nincs mese.

le kell szoknom...

mikor növök fel végre

kiderül, hogy eltapsoltunk egy kisebb vagyont tesómmal. az okot, nyomot még keresem.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.

ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.

remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...

ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.

egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.

szúnyog

egész nyáron egyet sem láttam. erre most megcsípett egy.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.

komoly munka

vicces volt, mikor titoktartási nyilatkozatot íratott velem alá egyik legnagyobb ügyfelünk, hogy a kampány elkezdéséig, senkinek egy szót se az üzenetről. még valami 3 év felfüggesztett-ről is mintha hallottam volna.
ez komoly. ...
de elnézve az ügyfél talpraesettségét kommunikáció ügyben, nem tudom miért lepődtem meg azon, hogy mára az összes valamirevaló hírportál lehozta a frenetikus, hipertitkos bejelentenivalót.
így nem tudom miért kell a vértpisilünk, annyira tervezzük kutyafuttában, titokban a tuti kampány egyetlen mondatos üzenetét, amit már mindenki tud.

no komment.
ha elvisznek kihallgatásra, nem én voltam.

a hypo íze

is megvolt szombat reggelén.
a háromgyökerű fogam idegeinek kicibálása érzéstelenítés nélkül még csak hagyján. mert azt tudom, hogy addig fáj, amíg hozzáérnek, ha nem piszkálja, nem fáj.
no de a fertőtlenítés kérem. nekem az tett be. már a szaga se túl jó, mikor a szádban kotorásznak hypo-s fecskendővel, hátmég ha bénázik a doktorbácsi és szépen lecsepeg a nyelvedre. hiába öblögetsz.
blaaaa.
pont olyan a milyennek képzeled. sós, mar.

*missing text*

elég durván problémát okoz, amikor a kommunikáció 93%-a írásban történik.

így történt, hogy a konklúziók éjjelén két egymástól teljesen független eredmény született az 1742 km-re lévő fejekben.

fenét, mert...

kiderül ami.
festésóra, szóban... ki látott már ilyet. jó környezet, bár pincében festeni... no mindegy.
esőben sietés, talponállóban szilvásdiós rétes, teával isteni.
vásárlás a benemlépekoda világban.
elkések kétésfélórát, katalány nehezen enyhül, de a gyűrű talán elringatja. egyből bele a lecsóba, pohár sör már a kézben és jön a beszélgetés. hirtelen rólam kezd szólni és érzem pszichobubus belelát már.
(közbevetném, hogy tök véletlen tesóm is megjelenik, majd gy is és a tény, hogy jóideje átlag napi 3 órákat msnezem valakivel. ennyit a szeretteire se szán az ember, mondja ő. hm. ez némi vitát kavar...)

a 24. percben megtörténik a kérdés, amire csak a game over felirat villog az agyamban és minden nyomorom kulcsa. a szerelem kapszulájának története.

üröm az örömben, hogy mikor megvan a kulcs és megosztanám, már nincs kivel.
kerestem a kincset, de közben nem figyeltem a kanál vízre.

kalapok, rózsák az asztalon hangulat ér hajnalban.

metál és én

köszönő viszonyba se.
eddig. most, hogy megmutatta a számára fontosakat, hallgatom.
te ez nem is rossz.

tombolás hiányzott volna eddig?
fenét.

tánc. a kivételes szituációk egyike, ahol MINDIG a férfi vezet.

ennek gyümölcse is édesebb, még ha nem is tud táncolni az adott egyén.
nincs annál felemelőbb, mikor azt érezteted egy férfival, hogy rá bíztad magad, ő pedig ezen megtáltosodva még táncolni is elkezd.

Ghymes - Tánc a hóban

ótvar felirat

a kórházban rámszakadt a tegnap éjjel elkezdődött igazságok plafonja. mint ilyenkor a lehető legjobb megoldás, az egyedül lenni bekapcsolt. vitt a spirál le a lépcsőn, le a gödörbe, és ott ültem megint egy fa alatt. néztem a homokos foncsorodó leveleket, melyek újra meg újra előtűntek két könnycsepp közt.

gáz. még mindig itt járok. nézem a cipőmre magukat felküzdeni próbáló bodobácsokat és egyszerre tolul elő minden bántásom, szúrásom, ölelésem, de tudom... elég. nem csinálhatom örökké ezt. menekülni. küzdeni.

igaza van annak, aki azt mondja, hogy aki nem fogadja el magát, mást sem tud igazán.


felnézek és a koszos falon egy ótvar felirat ordítja az arcomba "fogadd el, hogy szeretnek"

ilyen nincs. ezmilyenmár.

"a fahéjat a kávéra vagy a tejhabra kéred?"

hmmm.
ilyen döntéseket akarok hozni egész álló nap.

a vásárlás örömei

már a hatodik puccos boltban próbálgatok, hogy a "csinos" vonalat megközelítse ruhatáram egy apró része, mikor a kezembe adnak egy kockás csípőnadrágot. olyan puha az anyaga, hogy már imádom. könnyen feljön, nem szorít sehol, esése tökéletes. a lány bekukkant a függönyön át, "hogy na, hogy áll?" majd arcára fagy a kérdés.
látom, hogy ez nem szólhat a fenekemnek, de akkor mi van?

megfordulok és akkor meglátom a csodát, mely már délután óta ékesíti bőrömet. a tükörből visszavigyorog a keresztcsontomon figyelő rózsaszín cicafej, melyet katalány alkotott sokadik üresjáratunk alkalmával.

no komment.

álmomban

leesett a hó. minden fehér lett, az emberek ráncai kisimultak, éreztem a talpammal a hideget. aztán eltűntek az alakok, már nem város volt ez többé, hanem fák a frissen szerzett súlyos teherrel az águkon, mely deformálja őket, és egy út, mely az erdőbe vitt.

megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.


a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.

fantomot szeretni

a bejegyzés maga kérte, hogy töröljem ma reggel.

vízipipa

előző hangulatommal összecsengett katalány bánata így néhány pillanat múlva már fejben hamar összeállt a terv, teázás vízipipával nálunk.

aha. az első része még egész gördülékenyen ment, no de a pipa.
mert ez egy kényes darab. csak katalány kreativitása és tesóm kitartása a hozta meg az eredményt; no meg egy tekercs alufólia kb. 7 helyre betömködve, tekerve, odagumizva, és a finom dohányt tartó szekezet összetákollása wc papír gurigából. egy óra múlva már gyertyák közt bugyborog a víz és száll az illatos papírízű füst.

nem az a baj hogy látszólag köcsög vagyok

hanem, hogy zavar.

nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.

dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.

ömlesztve

a tegnap egy durvás időszak remélehetőleg lezárása volt odabent.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.

nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.

kész.

tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.

hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.

borulnak a dolgok

egy olyan közegben próbálok működni munka terén, ami jelenleg a strukturált szó mindenfajta értelmétől legtávolabb áll.
na de legalább kihívás. muszáj lesz rendet rakni esténként az asztalomon, határidőnaplót vezetni, levelezőrendszerben emlékeztetőket nyomni és mosolyogni megtanulni mindig.

amit a héten nyomtam az totál gáz volt. strukturálni elkezdtem (jujj ez a szó de hányás), de ezzel olybá tűnik rugalmasságom is drasztikusan lezuhant, túlfeljlett kötelességérzetem plusz női hisztim pedig tetőzött, ergó mindenkivel összerúgtam a port akivel lehetett.

ezt nem szeretném többet.

monnyuk mindez odavezetett, hogy már fél 5-kor elkezdtünk inni, mert ezt tényleg nem lehet máshogy.

jövőhéten kerekasztal ülés. Hát kiváncsi leszek. Remélem sok grafik, disznót győz majd.

elcsent gondolat

mondd ki amit érzel, csináld amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz.

utóbbi idők legjobb ajándéka

a hűtő mögött a nap lemenőben, felette madarak keringenek és az egérnek nem látszó lények, a résnyire nyitott ajtón át csemegézik a sajtot a fűben.

eme agyrém (papíron ceruzával való) megalkotása után, ma kézhez kaptam társszerzőmtől a rajziskola kisiskolásoknak című bibliát.

úgy vagyok, hogy jól vagyok

és nem tudom mi lesz.
de most régóta először nem zavar.

és láss csodát, nem is egy szög bújt ki a zsákból.
gy-vel hosszas beszélgetés történt, nem tudom helyükre kerültek-e a dolgok, elmondott-e mindent őszintén, de én azt gondolom :) ott, akkor pontot tettem. nem játszani való lány vagyok, még ha kacér, akkor sem. és mivel, ha kacér, akkor ezt kapom, így nem lesz több kac.

írnék megint a fiúról, de most már valahogy nem találom a hangot.
meg közszemlére sincs kedvem tenni.

hirtelen felindulásból hazaút, fogam fáj nagyon. menedéket lelek zsunál, ahol másnap 3 kisember tölti be a házat. mit házat az egész strandot is. csobbanok két év óta először, a megnyugtató morajlás a fülemben a lélegzetem ritmusával együtt zúg, fájdalom fogamban és a szívemben enyhül.

egy ölelés anyámmal, mely új reményt ad, de nem merek már hinni.

fogamban tegnap óta már csak a semmi fáj.

épp kockás sapesz, pöttyös blúz, szoknya és tűsarok rajtam, - bár női mivoltom a szakadt farmerben is létező - ezúton köszönöm a bókokat. ;)

ami a legjobb mostanában, hogy fülemben a hangjával alszom el, és elringat éneke és a gitár.

ficamos hozzáállás

ha elhívok egy munkatársat esti programra, nem hagyom ott, hogy pusztuljon bele a feladatba, ami legalább annyira nem az ő dolga, mint bárkié a csapatban.

leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.

kár, hogy ezt csak én gondolom így.

ficamos vagyok, tudom.

kontrasztként

piros pöttyös rudis boxerban aludtam. isteni volt.
reggel egy órával korábban keltem, a várt frisseség helyett valami komor nyomottság ült rajtam. fáj a fejem.
utamon elméláztam a budai hegyek közé leszállt kis felhőcskén, majd a tej, kakóscsiga vásárlás alatt az ablakon át néztem a galambok kemény harcát egy szem morzsáért. kezdett véresen komollyá válni a küzdelem. nem szokott ez ilyen lenni.
hirtelen a kassza csengése ébreszt: "666 lesz".

hosszú éjjelek még hosszabb éjjele

felejteni. a nappalaim mostanában a konszolidált jó leány szerepéről szólnak. de amint este lesz, elfárad a komédiás.

szorít a hurok megint a nyakam körül. kiadtam magam nem egyszer. és most büntetem azt ki utamba kerül, és magamat.
lüktet az éjszaka az ereimben, a reggel mindig gyűrött és már nincs kire gondolnom, mégis kattog az agy.

felejteni akarok mindent. minden szót, játékot, félszavakba, suttogásba, nézésbe rejtett ígéretet.
tiszta lap kell. de hiába lapozok, a tinta átüt az előző oldalról, így nehéz írnom tisztán és szépen.

nem akarom meghallani a mesét a lányról, akit összetörtek és nem tud igazán szeretni már sohasem. félek a hangtól odabent.

így elmegyek és tündöklöm, az legalább leköt. egy lennonszerű rendező megmutatja a városom, ahogyan még sohasem láttam. gyönyörű. de ez az egész megint csak egy dologról szól - nincs kedvem elhitetni magammal hogy, bár hat nő kés döfne belém, amiért verekedniük kellett a jegyekért, engem mégis meghívtak egy "fellépésem" után, különleges vagyok. nem csak, my amazing lips.

így lépek tovább, a zöld tündér elbűvöl engem is, elmosódik a valóság és az álom, és nem akarok álmodni többet, csak felejteni mindent.

a szél lapozgatja a könyvem, peregnek a lapok, ide-oda. ideje megállítani, de most még nincs erőm.

idei szigetelés

chris cornell végül nem volt, de a killers 8dik sor igen. az utolsó 3 számra kiverekedtük magunkat a tömegből. onnan nézve félelmetes volt a látvány, tippelni se tudok hányan voltunk. és mi ott álltunk elől. hátborzongató.
még említésre méltó, az a már perverznek mondható szituáció, mikor is a már eléggé mosolygós főnökömmel pezsgőzöm az elkerített vip részen a sok hasonló senki közt. ejjej.

karmán rámtört az smsezési láz. az ilyen helyzetek után másnap mindig jön a furcsa érzés. no mindegy.
az egyenleg pozitív. egy kolleganőm közelebb. térdig sáros lettem. a lángosnál még mindig nincs jobb hajnalban.

megyek szépblúz fejet varázsolni.

idézetek helye.
sok lenne.

egész nap szóltak.
és most levetem bronztopánomat, fodros szoknyámat, szép blúzomat.
helyébe bakancs, szakadt farmer, és atléta, na és a nyaklánc a levél medállal.


I wanna stand up, I wanna let go
You know, you know - no you don't, you don't
I wanna shine on in the hearts of men
I want a meaning from the back of my broken hand

Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no

Help me out

It’s funny how you just break down
Waitin' on some sign
I pull up to the front of your driveway
With magic soakin' my spine

Can you read my mind?
Can you read my mind?

...
Oh well I don't mind, you don't mind
Cause I don't shine if you don't shine
Before you go
Tell me what you find when you read my mind

Juhéééé. Gyilkosos szigetelés.

atyaég. egyre rosszabbul írok.

szigetelés elnapolva. cserébe kedves emberek rámakaszkodtak.
komuna megint.

kórház borzalom

a vasárnapot nagyikámmal töltöttem zömmel.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.


félek.

esküvő és hit

hallgatom a templomban a pap szavait a házasságról és közben nem merek apámra nézni. cikáznak a gondolatok; kitartani egymás mellett akármi jön is. isten ott van velünk a szükségben.
...
mert mi nem voltunk istennel, ezért történt mindez?
harag van a szívemben még mindig. már nem érdekel az igazság. csak az, hogy innen hogyan tudunk előre, felfelé lépni.
istent nem tudom anyámnak nyújtani. nem engedi be már rég.
...
ez az igen, tényleg a hű leszek hozzád halálomig igen volt? annyira szeretném hinni.
...
ave maria.
vége van és látom, hogy belé kell karolnom apámba, mert alig bírja.
akármit tett, társat vesztett. és lehet hibázott, nem egyszer, de a harminc év az csak harminc.
...
magyar nóták újra, kemény maggá válunk, cigányprímás is odaszegődik, csillog a szemünk, barát lesz mindenki a dalban.
...
reggel még a puha napfényben gördülünk ki a kapun és énekelünk rendületlenül.
...
holnap megnézem a templomot a feneketlen tónál.

nemjósablonez

erőszaktevésnek érzem gondolataimat leírni fehér rózsaszínre.

az elmúlt éjszakák történetei

elsiklottak a valóság vágánya mellett.

összegyűrve.
két nehéz és furcsa éjszakát tudhatok magam mögött.

az egyik búcsúzós, együttlevős. nem szólt hozzám, majd kiabált, megölelt, énekelt, elvarázsolt megint és végül vállatvont ahogy gondoloddal.
nem világos ő mit akart egyáltalán, de akár közeledett volna az ember, akár lelép szépen egyik se volt jó neki.
még mindig nem vagyok gondolatlvasó. a szavai viszont számomra nem fűzhetőek fel egy gondolati láncra. max hálóra. de inkább egy libikóka két végére.
(plusz egy éjjel történése)
ezt mostmár utálom de nagyon. hiába volt jó érzésem vele kapcsolatban, módszeresen szétbarmolta az egészet. nem látom mi a motiváció, de legyen. vidd a maradék jó érzésem is.

a másik gy, katalány, haboskóla és én. későn indult az este, és ahogy haladtunk az éjszakába egyre nagyobbá lett a disszharmónia. köztünk és a fejekben egyaránt.
hallgatás, kiejtett mondatok, nem figyelem már mit és hogyan, az ujjamon újra ott a gyűrű, de most sem tudom miért.

rezignáltságom maximumon. hiányzik a mélység. félek, hogy egóm merev bámulása az üres semmibe eltolja azokat akik itt vannak, de mégis messze.

zene a fejemben

Mikor megszerettem alig értettem a szövegét. Klipről meg nem is tudtam a mai napig.

Csak a hangulat visz.

Fejemben a film pereg, madártávlatból látom a dombdoldalt, melyet magas sárgálló fű borít, hullámzik a szélben, mint valami hatalmas selymes kendő és én ott állok a domb tetején, a szakadék szélén.

Keserédes szabadság.

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott
már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit.
Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig
neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."

állatmese két sorban

egy rinocérosz beszól egy süninek, hogy megszúrta, meg egyébként is, hogy képes élni ezekkel a tüskékkel. mindezt azután, hogy ő ledózerolta süni vackát, egy bocs nélkül.

de geci ez a süni.

Insanity laughs under pressure we're cracking
...
Why can't we give love?

Cause love's such an old fashioned lie
And love dares you to care
For the people on the edge of the night
And love dares you to change our way
Of caring about ourselves
This is our last dance
this is ourselves

a péntek éjszakáról nem ír senki...
talán nem véletlenül.

emlékeztetőül nálam annyit, hogy deja vu érzés kapott el hajnali fél4-kor a balatonparton, mikor a két hülye bement a hideg vízbe. én maradtam kint, mellettem fájtak.

a víz parton ülök hajnalban szituáció kiválóan alkalmas nagy pillanatok megélésére. albenában szerelmeset és szeretett fiú elvesztését egy időben. barcelonában a teljesen egyedül vagyok megélését. edinburghben a jó élnit.
most itt semmi könny, pátosz nem volt.
csak ennyi, ami a legjobb:
jó, hogy van múltam.
jó, hogy van jelenem.
veletek.

nos

kaptam egy ladbát, ami feladatot tolt rám. ha jól veszem 7 dolgot kellene írnom, amit itt nektek még soha és húha de milyen őszintén.
olvasva elődjeimet nem érzem azt, hogy a labdát megkapó emberek tisztelték azt, és nagy levegőt véve tényleg mondtak volna valami olyat, amit egy sör mellett ne tennének.
így belőlem is a zagyva jön:

1. általános iskolában különc voltam. például felálltam órán ha úgy volt kedvem, és úgy is maradtam.

2. utáltam tesómat amiért gyerekként a boltból nekem kellett cipelni a szatyrot, mert ő letette az utca közepén, hogy nem viszi tovább. én meg kis hülye taknyos féltem, hogy elviszi valaki, így cipeltem.

3. voltam olyan szerelmes, hogy képes voltam felülni kituggya merre megy buszokra, csakhogy ülhessek ő mögötte egész délután.

4. meghatározó volt, mikor 5 évesen véletlen megláttam egy jelenetet egy filmből, amiben épp lelocsolja a pucér nénit a fickó benzinnel, meghempergeti tollpihében, majd meggyújtja. azt hiszem még ma sem dogloztam fel teljesen.

5. nagyapám volt az első halott akit láttam. nem fogtam fel, hogy mi történt, csak akkor mikor betolták a föld alá és elkezdték betemetni.
nem értem a halált.

6. gyorsfelfogásom bizonyítékaként számlálókkal egyszerűsítettem a törteket.

7. szeretem ha a kedves megfogja a nyakam hátulról.

passzolom a labdát tesómnak

lábjegyzet

"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.

nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.

mindegy ezt én éreztem és értem csak.

efott elmúlt

de nem nyomtalanul.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.

a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.

hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.

két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.

átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)

sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.

egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.

és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.

telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.

a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.

gyorsjelentés

efott. van, megy, pörög. sajna többször nélkülem.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)

megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)

hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.

színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.

rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.


de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.

jó reggelt!

mosolygás.

találtam valamit

egy fiút, aki hihetetlenül gyorsan fontos lett nekem.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.

és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.

de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.

minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.

ez van most.

holnap állj

még nem éltem meg a mát sem.

hajnali semmitmondó szóáradat

ez a nap is hosszú volt, reggel fél9re bent kivételesen, utána hillendnólton és dejó hogy nem ott vagyok és nem olyan főnökkel. meleg van, klímás taxi "a" kategória (tudtad hogy ugyanannyiba kerül mint a rozzant?) nyalókatéma. sziporkázom kialvatlanságomban és az előző éjjeli városligettől.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.

visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?

szeretés van rajtam, de hús, vér kell.

aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.

hazajött tesóm

és ráébredtem, hogy
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!

ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.

here without you.

sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.

nem akarok többé álmodni.

egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.

utálatos nyafogógép.

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

Akkor ez is kipipálva.

híreim

adós vagyok sok történettel. de mint ismertek, nem szeretek utólag megírni dolgokat. hosszan semmiképp.

munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz

meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.

gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.

volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat

apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.

és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!

munkahelyi szituáció

történt, hogy a leány, akinek bár agya van, esze mégse sok, kapott egy kérdést. attól, aki jelenleg a kenyérre valóját adja neki és ördögi mosollyal okítaná.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.

aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.

félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.

rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.

elképedtem

itt ülök kb. 24 perce és nem találom a megfelelő szavakat. sokmidenre nem.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)

aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.

aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.

túlalvás

és igen, kérem tisztelettel, lehetséges. átaludtam az egész hétvégét, minek eredményeként (vagy másnak is talán?) reggel fél5kor kipattant a szemem és azóta is pörgök mint egy búgócsiga.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.

ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.

telefonkóma

boldogságomban behajítottam a telefonomat a tóba. khm.
egyszer tényleg megteszem, most még a Véletlen több szerepet kapott.

átmeneti halála viszont ráébresztett valamire.
a kezdeti para, hogy jaj elveszítem a "fontos számokat", egyre erősebben csapott át a kellemes érzésbe, hogy minden, az emlékeket idéző smsanyag, számok, jegyzetek, amit hol erőm nem volt, hol kedvem egyessével kitörölgetni, most csak egyszerűen eltűnnek.
hmmm.

ha be bírom kapcsolni mégegyszer, törlök is mindent. nem tudja vki, hogy van-e reset gomb a nokiákon?

akármi

épp indultam volna haza, mikor megszólalt a mobilom. meglepetésjó.
erről majd később.

hazaséta a deákról. a szabadsághídon várt a tökéletes pillanat ismét. felhők lélegzetelállítóak a vár mögött a Nap előtt táncolnak a szürke fellegek, felettük iszonyat sebességel közelednek a sötétkék társaik.
alattam sétahajó pöttyög el, integetek az utasoknak, szemembe fúj a szél, és csak folyik a könnyem.
bringás srác elhúz melettem, szexi hátamból remélve vissznéz, hátha... csak ennyit hallok "azt a kurva..."
vaszleg tényleg jól áll a mosolyogva könnyezem dolog.

hazaérve segítségkérés lélbátyótól, de nem tudom elér.e shannonhoz a dolog. mindenesetre lél hangját is hallhattam, duplajó.

majd feneketlentó katalánnyal. Marhajól érzem mgam. nincs huha most ez flash, és jól kell érezni magunkat kényszer. a hét, a munka és más dolgok által kiszipolyozva alap mámoromhoz passzol a rosé, hamar bekábulok, telefonom a tóban landol. reakcióidőm nem elég és bár katalány megtett mindent, kb 5 perces vízlalatt levés után élesztgetem a telómat.

most hajnal és holnap munka. nem esik jól a vizes fű és a cigi sem. mégsem leszek láncdohányos üzletasszonypörgőgép, egyelőre.

ja és ma megtörtént első munkahelyi csalódásom. szembe mosoly, hátba kések utolérnek itt is. én inkább szembe kés maradok.
ennek köszönhetően viszont este magán msn csevely főnökkel, mert tetszett a fenti "késes idézet". hiába no.
csak jó kerekedetett ki ebből is. a francba :)

csodálkozós szössz.

sosem tudhatod ki gondol rád épp.

ettől mostanában nagyon jó kedvem lesz.

egy levél rég nem látott ismerőstől. lélbátyó edinburghból.
egy fotó egy magzatról, akihez valójában már semmi közöm és mégis láthattam. maga a csoda.
egy utazó visszatérése, aki 1 hónapon át birkózott a hegyekkel, és csak reméltem, hogy eszébejutok néha. kiderült, hogy nemcsak hogy néha, hanem a tudat, hogy vagyok valahol a világon volt ami átlendítette a krízishelyzeteken.

ahogy én gondolok arcokra, helyzetekre, hangokra és misztifikálom őket, velem is valahol a világban ezt teszi valaki és mégcsak nem is tudok róla. vajon kinek az életét szépítettem meg, és kinek keserítettem meg tudtomon kívül?

címnélkül ez van

villámlik, mennydörög,
ülök a gödörben felettem hullámzik a víz,
csobbannak a vízcseppek.
nadrágom felhajtva, mezítláb verem a ritmust a kövön.
egy jófajta sör, két cigi, és kész a boldoság.
burokban, jó lecsós, üldögélős koncert, csak így munkából hazafelé.
mosolygás.

ui: hír van, katalányt behívták interjúra hozzánk. fel is vették, ahogy azt kell.
nem tudom, hogy örül-e.
csak remélem.
most még furcsa az egész.

eddig tartott

nihilizmusom.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.

nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.

most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.

mindegy minden

"Gyuri bácsi, kurva dolog ez a zene. Cafatokra tépte az életedet." És Gyuri bácsi tovább játszott. Szóval nem hagyta abba ajátékot, csak a válla fölött szólt vissza nekem az ő stílusától teljesen idegen hetykeséggel, amiben indulat is volt. "Arra való nem?"
... Hátha az én életem is arra való, hogy cafatokra tépjem azzal amit csinálok. Mit kell annyira féltenie az embernek magát?"

ez a pár sor hatalmas nyugalmat ad. mi az, amitől félek?
hogy nem elég jó az élem, és úgy halok meg, hogy nem láttam, éreztem, tudtam amit szerettem volna.
hogy hibát hibára halmozok.
hogy nem szeretek jól.
hogy elengedem az embereket.
attól, hogy nem tudom elengedni az embereket.
hogy elszalasztom a lehetőségeket.
de mit számít mindez, úgy igazán?

elvégre az élet vége, akárhogy is nézem, eljön. de akkor már mindegy lesz. nem tartozom senkinek elszámolással. olyan lett amilyen. és ha szétcincált, fájdalommal teli akkor az. miért kell félni annyira?

a rengeteg lehetőséget nem élhetem meg.
örüljünk annak, ami van.
hihetetlen nyugalom.

vizsga máshogy

művészettörténet.
titkos vágyam, hogy szeretném elsajátítani, érezni, tudni minden porcikámmal.
ettől olyan messze állok, hogy kábé a kvantumfizikai ismereteimmel veteszkik tudásom a késő barokk, korai klasszicizmus alkotóinak neveire és munkáira vonatkozóan.
ma este ennyit írtam a lapra egy fej, egy vitorláshajó és egy amorf macska mellé:

tesóm ma phd summa cum laude. :)
hát nem lett meg.

de mindig is vágytam valami ilyesmire.

valahogy ilyen volt az a bizonyos 26-dik

állni a tömegben, mellettem a bátyám és nem vágyni senkire, nem forogni, várni hátha.

volt játék, személyi elkérése megint (most tényleg ilyen öregnek néznek ki a mai tizenévesek?), kicsi törés az eltérő tervek illetve terv nemléte miatt, szolidba fordulás, ajándékozás, és menthetetlenül bealvás.

Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

kösz mindenkinek, aki ott volt e kvázi spontán éjjelen.

2012 Olimpia Logója

ez most ugye nem komoly? tény, rossz minőségben töltöttem fel ezen alkotást, de sajnos ha ezt levonjuk még mindig gond van. és bár lusta vagyok ergó nem fejlődöm a sulis ügyekben rendesen, de én is érzem, hogy ezt kitolni egy olimpiára a 21.században több mint gáz.
brittektől pláne.

valami fehérre vágytam

ilyesmi kinézettel indult anno a blog. míg nem kreálok sajátot ez lesz.

és igen kellek

megkaptam első fizumat itt székes fővárosunkban, és sok dicséretet. kérdezte, és elmondtam szépen mit szeretnék. erre ő, azt mondta, hogy mindent megtesz, hogy itt tartson. mert kellek. hosszútávra. vigyorgás.

tehát

veszélyes mikor az ember helyes srácokkal bulizik, akik mellesleg a főnökei.
veszélyes rám nézve.
mikor kicsit törik a hivatalos közeg elkezd érdekelni a fickó. pedig esély az kb 0,5%. itt a pont.

emellett újra megkaptam, hogy határozott, arisztrokatikus, és okos vagyok. remek. aligha lehetne ezeknél rosszabb jelzőket felsorolni egy nőre. a bátortalan, esetlen, és nem valami lángész nőknek nagyságrendekkel nagyobb esélyük van a boldogságra.
no de félre a cinizmust.

remélem hamarosan eljön az idő, amikor olyan vki arca ég bele a fejembe, akivel álmodni is szabad.

első céges csapatépítésem

lézerpuskával, WB-vel.

a lehetőség, hogy következmények nélkül szitává lőhetem a főnökeimet mindenképp bizsergető.
játék elején beöltözés, szívdobogás, majd töksötét. lányok előttem, mögöttem, pancser módon egy kupacban. aztán ahogy belemelegedünk lassan rájövök, hogy a srácok ezt valahogy alapból jobban űzik és a seggemet nem védi semmi, úgyhogy ideje fedezve lenni.
volt aki vég nélkül tüzelt mindere, volt aki sunyi módon csak hátba.

egy hasonszőrű lánnyal szövetkezve elvittük kollégákat a WB-be.
itt folytatódott még tegnap éjjel a fejemben vmi. de a ma helyre tett. köv post.

reklámszakma szépségei

szerinted hogyan tervezzek annak, aki ilyen instrukciót ad:
"ragd fel az óriásplakátra, hogy x.y.domb, mert nem fogják tudni mi az"!?

meglepetések érnek

ezt szeretem nagyon.

más sem mer bizonyos számokat újrahallgatni, mert az emlékek elrabolták őket és rányomták hangulatukat hosszú-hosszú időkre. de én már tudom, hogy ennek az időnek is vége egyszer és lekopik a hangulat. és ragad rá más. és azt már te ragasztod.

munka. élvezem. barátok aggódnak értem, mert milyenmárez na. de élvezem és az anyagikra épp rákérdeztem volna, mikor a főnök aszondja a könyvelő intézi.
erre nem számítottam. következmény: a részleteket nem kérdeztem meg. szerintem direkt lepett meg, hogy ne legyen kérdésem.

emellé még kaptam mini egeret, ami elvész a kezemben. és szép táblát a falra rajzolni meg teendőzni.

apróságok

melyek megmutatják, hogy igenis van értelme csinálni.
akármennyire is magam alá kerülök, jöttök ti és megmutatjátok, hogy van helyem itt, most és holnap is.
ruhavásárlás tanácsadónővel, koccintás a barátnőkkel, véletlen találkozás, és egy nagyonjóleső szombatesti parti gy.-vel. ezt még tetézi egy doboz puszi az ágyam alatt.

szóval úgy tűnik van igény a blogomra. mert ilyen.
oké. jövök akkor. csók.

megyek, mert egy gülüszemű, éneklő, plüss tehén táncol a monitorom előtt.

tűnődéseim 1

elnézem döglődő blogomat és belátom ennek, így, ilyen formában nem sok értelme van.
kreatív erőimet másba ömlesztem, normális blogra pedig semmi energiám.
és itt jön be lustaságomba burkolt rejtett maximalizmusom: mivel nem mondható fenomenális szórakoztató oldalnak, nem ad se audió, se vizuális élményt, így húzom a rolót asszem. ilyen formában hamarost.

tűnődéseim 2

egyébként most ezek kötnek le:

reklámszakma bugyrainak feltérképezése
grafikai suli évének befejezése
efott filmes helyszín véghajrában kapkodósan leszervezése
new york-budapest installáció.

ezen kívül:
tűsarkos lábam elnézegetése, eddig kettőből két alkalommal osztatlan sikert aratott és eltűnődés a nőiesség kellékein. a három havonta 1 alkalom igazán elfér. sőt.

tűnődéseim 3

furamód jól érzem magam.
(kivételt képez ez alól a bátyám baszogatása, mert rendetlen vagyok - így igaz, de igyekszem! komolyan. ezen felül azon esetek, mikor rám zuhan az a bizonyos kimaradok vmiből érzés. okai valahol fellelhetőek gyermekkori traumáim közt, infantilis szeretetkapcsolataimból kiindulva biztosan. de gondolom ez is kinőhető. és a régi egy-két napi görcsölés ezen mára már kábé 5 percre redukálódott. az pedig, hogy rosszul esnek dolgok, hát na. van ilyen. van, aki elfelejtett és van, aki sosem fog. és a legszebb, hogy ez utóbbiakról lehet nem is hallok többé. persze nem mintha nem szeretnék.)

szóval nem tudom, hogy ez a vihar előtti csend-e, mely változást hoz, vagy a változás már elkezdődött és egyszerűen tényleg jól vagyok.
azon kapom magam egyre többször, hogy mosolygok. és akkor eszembe jut, hogy hogy merem jól érezni magam? megint építek egy világot. remélem ez nem álomvilág lesz mint az előző. és az igazság az, hogy legalább annyi gond vesz körül mint eddig, de egyszerűen elfáradtam aggódni, és szomorúnak lenni.

sorra kapom a balatont

gyurkabácsitól, akinek a lakását bitoroljuk. néha feljön, hol a nyugdíj, hol az orvosa miatt. mostanában nem találkozom vele, de mindig hagy maga után egy-egy csokit, nekünk gyerekeknek.
nagyonjó érzés.
pedig ekkor szerettem utoljára a balatont, mikor még így nézett ki.

melyik vagy igazából?

az, aki minden reggel felkel és gyűri a mindennapjait, szereti az embert, aki mellette él, kimossa a zokniát, takarít, ő pedig főz rá.
vagy az, aki éjjel minden nyomorgató társadalmi konvenciót levetkőzve rádöbben, nem azt éli, amit megálmodott magának. vágyakozik más élmények, más valaki, valami után.

harminc forintos este

ez is úgy indult mint már sokszor eddig, kb öt helyen kellett volna lennem a 7-től 10-ig intervallumban és e izgalmasnak igérkező estét harminc forinttal a zsebemben gondoltam megoldani. mellesleg ennyi van hó végéig...

próbáltam szívemre hallgatni, hát ez lett:
gödör teteje. most a festővel, aki nyáron lökést adott, hogy ne hagyjam el a rajzolást és azt ami fontos nekem. egy óra csevely, a tűz már nincs sehol. kaptam tőle demot, saját zenével. zongora, miegymás. mosolygás.
innen léptem a new york-budapest projektre, amiben még mindig iszonyat kedvem van benne lenni. akárhogyis. itt a megszokott biztonság várt, és ötletelj bátran hangulatban lebegtem egészen sokáig. jó bor, cigi (na, ezt nem kellett volna elkezdeni)
bűntudatomat próbáltam lenyomni, hogy a koncert megint kimaradt, mikor felnéztem sétámból és rájöttem ez a tandem itt előttem.
gondoltam benézek, hátha. ilyenkor, mikor "benézek, hátha" mindig csak az van, hogy belecsöppenek vmibe, aminek kurvra nem vagyok része és rengeteget kéne tennem azért, hogy az legyek. szívdobbanás. minek szólt? ilyenkor mi van, félelem, nem tartozom ide, szeretés, jajj. bármelyiknek szólhat (elnézve a reakcóikat nálam sokkalta direktebb érzelemhegyekben). elemezni nincs kedvem.
a szabadsághídon katalány telefonja utolér és nem sokkal később a fülemben tuccog a válasz Vad Fruttik : Nekem senkim
és ekkor jött az éjjel csúcspontja: tőlem is elkérték a személyimet a zépében. szerintem a néni, aki ilyen frusztált ne szolgáljon fel tiniszórakozóhelyen éjféltájt. máskor se.
jah, hogy miért érdekes, hogy harminc forint? mert volt vacsorám, italom, izzó rudacskám egész éjjelre és most hajnalban nadrág levételnél kiesett a zsebemből a tizes meg a huszas. hm.
jöhet a holnap.

felemelő

mikor a szemembe mondják, hogy a nő akinél a második fordulóban majdnem elvéreztem, úgy lépett ki a tárgyalóból, hogy "vegyük fel azonnal!"

mikor egy régi gimis osztálytárs szembejön velem és dejó is látni hangulat ül rám.

mikor az ötleteimet komolyan veszik, olyannyira, hogy a grafikus srác már tolja is össze az anyagot, és egy kis fotós keresgélés, beleszólás, újabb ötlet és kész két terv. pöpec. és megy az ügyfélnek.

...

az imént, egy angol srác igazított útba a mikszáth tér felé a jó adag pörkölt mellett megtárgyalandó new york budapest téma felé tartó utamon.

még 1 hónapig munkáról ne

addig elválik bírom-e a 120 százalék maximalizmust. erre vágytam. hát megkaptam.

a nap hozománya, hogy megtudtam a pénznél semmi nem ég jobban, ami a fűtőértéket illeti és mindezt egy bezúzott bankjegyek préselve kocka fotózása közben.

ezenkívül a tervezésemet leszarozták, a szembe kritikát még mindig nem bírom, de 15 perc múlva belátom, hogy mégis.

nem megy. félábon egyensúlyozva, kalimpálva semmiképp.

a mosoly mégis ott figyel a szám szegletében.

helyzetjelentés

elértem a 4 napos pihenés alatt, hogy most nem sikerül úgy a tükörbe néznem, hogy mindkét szemem fókusza rendben legyen.

igazából úgy érzem magam hetek óta, hogy minden oké, csak épp az a bizonyos állapot nem múlik. az, amikor egyensúlyozol a járda szélén, és kibillensz,de még nem esel le. hatalmas ívben tartod a tested, és széles mozdulatokkal kalimpálsz.

munkáról szerdáig egy szót se

éreztem, hogy erős tőlem ez az éljenzés.
az első nap. nem panaszkodhatom, nem láttam egy darab papírt se.
ez egyrészt jó dolog.
másrészt belémkúszott lassan az érzés, hogy ezek a srácok nem most jöttek a falvédőről ellentétben velem. ahogy élnek, amiben, amivel és egyáltalán.

munkaviszonyom alapkérdéseire még nem tisztázottak a válaszok. szerintük van valami. és szerintem is. de ennek formája és kompenzációja már nem egyértelmű.

szerdáig majd pókerezek sokat és fejben lejátszom a meccset mindenféle kimenettel.

akármilyen távú lesz ez az együttműködés erős az érzés bennem: rövid úton levetkőzök minden világmegváltó ambíciót és naivitást, amit eddig nem sikerült kigyilkolni belőlem.

filmezés megdőlt

emlékszel a vadalma bejegyzésre? most hívtak a vigyorgást előidéző fejek. holnap kezdek. dolgozás megint.
áááááááááááááááá.
éljen-éljen.

filmek és ismertetők

próbálok általam még nem látott filmeket válogatni.
nem könnyű. főleg akkor, mikor két forrás teljesen mást ír, se műfaji se tartalmi egyezőség. csak cím rendező stimmel. kérdés: ők megnézték a filmet, amiről írnak? és ha nem akkor melyik nem?

egy megoldás maradt. filmezés orrvérzésig.

föld napja fair trade

critical mass.
hátnemistudom. vegyes érzelmek. az egyenleg pozitív.

önkéntesként több kérdésem lett, mint mielőtt odamentem, pedig én adtam a válaszokat.

rengeteg más civil szervezet, különböző remek célokkal.
kérdem én miért nem fog össze ez a sok apróság? akkor talán hallani is lehetne mit mondanak. de nekem úgy tűnik, hogy egók meghosszabbításai csak.

az külön vicces volt mikor a bicajosok vezetőjét kérdeztem a critical mass felvonulásról. egyenesen fel volt háborodva, hogy vmi szervezetet feltételeztem a kezdeményezés mögött. önkéntesek! értsem meg. ők gyártják a szóróanyagot is. nem is tudja kik. oké főnök legyen. vaszleg a logót is csakúgy véletlen tervezte vki és szervezettség nélkül használja mindenki azt polón, plakáton, matricán.
sebaj. büszkeség kisöreg. tényleg jól csináltátok ti öten. meg az a harmincezer másik.

igazából ettől eltekintve kellemes nap volt, új ismeretségekkel és érdekes beszélgetésekkel.
a kedvencem: egy félnémet nővel a fair traden eszmecseréltünk. mondta, hogy a human nature-t nem lehet megváltoztatni. a világ a végét járja és csak akkor lépünk, ha már baj lesz. én meg itt ülök és ettől mi változik? mondtam oké. javaslat néni?
nem nagyon volt neki. elkezdett homeopátiáról beszélni, meg számmisztikázni, mert pitagorasz ugye, meg az egész világon minden összefügg mindennel.
na ezzel aztán világokat lehet megváltani. mindenesetre két perc alatt kianalizált, azt mondta érthető hogy itt ülök, hisz a 6os uralja életem, erősen a spirituális szinten létezem. és legyek hálás amiért ezt ingyen bérmentve megtudtam.

hát, még nem oké minden, de az biztos, hogy én tervem használhatóbb, mint az övé.

sima egyszerű tejcsokira vágyom. de nincs. csak kekszes barackos, epres joghurtos, mogyoróval gyalázott mindenfajta módon, krémek krémjével töltött (már a kávé, vagy a tejszín az snasz), hatrétegű, buborékos, ki tudja még milyen, a lényeg, hogy köze ne legyen a kakóhoz.
emberek. csokit szeretnék.

csokit.

emlékek előmásznak

és okoznak jó pillanatot. fura élet ez. jó.

az este jól indult, zp nyitóbuli belgával, vékony lánnyal. rohan az idő, milyen rég volt.
aztán séta a wb-be. mindenfajta inzultus nélkül libbenek be a buliba még jegyet sem fizettetenek velem. elvileg művészeti iskolák bulija. azt hittem ki fogok lógni, csupa alter, raszta alak, színes sálas, kendős lányok lesznek. ehelyett töknormál emberek, jó koncert, visszafogott buli lett csá misivel.

elfogytak mellőlem az emberek, nem bántam. hazafelé séta közben egyik cigi a másik után jött. megálltam a petőfi híd közepén. gyönyörű. ez a város, ahogy szívom magamba napról napra. milyen más, így, most, a felszínen járok, sétálok keresztbe kasba és mindig meglep.
régen féltem tőle. nagyon nem ismertem. max kékmetró.

most ahogy álltam ott és néztem a vizet és a rajta álló narancssárga fényoszlopokat, a nyomasztó gond, ami a nyakamon ül elengedett kicsit. és helyére bekúszott egy emlék.

koszos albérlet sok évvel ezelőtt. hz és én. megroppant barátságunk ellenére mesél. a nagymamájáról. az asszonyról, aki mellett gyermek volt.
aztán meghalt. hz elsírja magát. azóta sem láttam olyan őszinte könnyeket. sír, mert elvesztette őt, és talán mert felnőtt lett.

most a hajnali hidegben, narancssárga fekete fényben mindez nagyon átjárt újra. akkor azt sajnáltam, hogy én hz-t veszítem el szép lassan. most azt sajnálnám, ha ez nem történt volna meg. így ott akkor.

vigyázz

mert függőséget okozol.

és jót teszel. de mi lesz akkor, ha megromlik a kapcsolat?
visszatér minden a nélküled való állapotához.
volt aki cigizett, letette, aztán ahogy romlottak a dolgok szépen visszaszokott.
volt, aki rosszul volt nagyon. egyik orvos. másik orvos. míg ott voltam járt. ha eljöttem, megharagudott nemjárt. vissza minden előről.

voltam rosszul. jött aki megmutatta ne. jobban lettem. elment aki megmutatta. rosszabb lett.
meddig még ez?

ma reggel pofon ért. kapom már őket egy ideje de érzéketlenségem ezeket se engedte be. partiarc vagyok. akkor hogy merek szomorú lenni? hát így barátom.

hogy igen, vannak a barátok, a közösségek. jól is leszel tőlük. de mi lesz ha "kiesel"?
ideje ráébredni, és elkezdeni magaddal jóban lenni. mert itt leszek mindig, de lehet nem elég. ami neked elég, az ott van benned. csak bányászd elő és szeresd.

felnövök sokadjára. vagy talán sohase.

Kiwi!

rengeteg embert megmozgatott ez a három perc.
megosztjuk, beszélünk róla. van aki tovább megy. gyermekek, akik verset írnak, kezdő grafikusok altenatív befejezéseket készítenek, zenét írnak, töltenek fel alá.

éld az álmaid.

neked mi jutott eszedbe?

a donnie darko remek zenéi közül volt szerencsém a church zenekartól az under the milky way darabot élőben élvezni! sőt táncolni rá egy kábé ötvenfős "tömegben".

mindezt egy heaven street seven koncert, fűben ülés, egy nem is tudom ismerős, és egy hosszú beszélgetés kíséretében, amire inkább neki volt szüksége. és ez jó.

olvasok nézek hallgatok és nézek

olvasmányaim mostanság kurt cobain naplói, hesse szidhárthája, emberi játszmák
újranéztem: donnie darko-t, big fish-t, üvegtigrist tervezésből kifolyólag.
hallgatok másokat és magamat.
és csak nézek, hogy tényleg mennyire máshogy vannak összerakva emberek.

vadalma

hosszú idő után megint sikerült elérnem ezt az állapotot.
interjúról kilépve átvágtam az úton, lerúgtam a cipőm, és mezítlábasan hanyattvágtam magam a füvön a gödör tetején.
napsütés, alma, felhők. és vigyorgás.

ünnep előtti krízis

már örülök, hogy nem a publish gobot nyomtam meg délelőtt.

totál kiakadás volt. kábé ilyeneket írtam, hogy
a keresztényegyház hagyományaira épülő családmodel megdőlni látszik.
meg:
a piac arra tol, hogy élj most. fogyassz. nyomj bele mindent sz.ros kis életedbe.
lehet, jó dolog a listádon gyűjteni a pipákat, hogy ez is megvolt. meg az is.
miért mászkálunk úgy egymás közt, hogy minden oké, hogy ez szuper és valójában rohadunk belül, és elfelejtettük mi a fontos?
...
tömeg előtt istent játszani. mindig akad olyan, akinek az lehetsz. de meddig? és meddig jó ez? ott legbelül. hm?
...

és végül, ez a kedvenc: belémkódolt szenvedés. ...

nem vagyok hajlandó anyám, nagyanyám sorsát élni újra.
szeretni és ebbe belepusztulni, csak azért mert az emberek változnak.
shit happens.

a heti furcsa és tervezett találkozásaim eredménye ez.

hazafelé a velencei tó

partján kávézás. keresés. keressük a régi telket, és távolságot.
a kávé felett megtört egy határ, ami megmutatta, hogy de jó lenne még közelebb lenni, de a fiúk játékszabályai eddig nem engedték az együttcsajozáson túli köteléket.

megérkezvén

újra látom őt. hány év után is? kettő talán. csak nézem, megnőtt a haja, vékonyabb lett, mesél kicsit. de van valami szomorúság abban, ahogy mondja jól él bécsben, jobban mint itthon.

reggel fogmosás közben végre megjön a régi hang. fáradt mosollyal hallgat. ő sem érti. én sem.
azt is mondja, én tartottam össze anno valamit a családban. lehet. de az már nincs.
utamra enged, hogy éljek. remélem nem veszítem el őt is.

nevetős, melegszívű, kemény lány.

autóban a bakony felé sötétben

kavargunk péntek este. tesó navigál (gy) pedig egy idő után apu szerepben türelmetlen lesz.
hátul bölcsen hallgatunk mi nők, illetve én hallgatom, hogyan is húzzák ki horgolótűvel a visszereket, vagy hogyan öntik a sebbe a flakon fertőtlenítőt, ha már perforált a vakbél. rosszul lét megjött.
én kérdeztem, az igaz.

kommunalapító kényszerem

nem tudom mi ez mostanában. épphogy ismerősöket hívok buliból szökve, aludjon nálunk.
két dologból van gond.
ha valaki félreérti, és nemet mond.
ha valaki félreérti, és igent mond, de tényleg csak a tisztaszobát kapja.

meg mosolyt és kávét.

miért a múltban élsz? jött (gy)-től az elementáris erejű kérdés. márcsak azt nem tudom, hogy mire gondolt pontosan. a múlt az arra való, hogy kísértsen. meg kérdőjeleket dobjon hozzád, mer valamit nem tettél meg még.

a fiú játszási kedve nagy. bár a tiszta játékról mások az elképzeléseink.
egyszer ő túl részeg, máskor meg én vagyok túl józan, de majd csak.

megjelent egy nem jövök zavarba sapka, csíkos mosollyal.
mondott egy jót. nagyon jót.

foszlányok

az idő csak folyik. ezért megengedtem magamnak női mivoltomból eredően egy kétségbeesést.
ez odáig vezetett, hogy tegnap cigivel! a számban macifröccsel a gyomromban rohantam a busz után, ami majd elrepít a koncertre.
iszonyat jó volt. harmadik sor, utolsó sor egyre ment.
gátlások, parák oldódtak, talán túlságosan is.

így higgyek a szerelemben? ejj-ej.
lehet, hogy az. csak az egó ismét felülkerekedik és a "hozzunk ki minél többet egy életünkből" győz.

kérdés milyen gyakran történik mindez, és meddig tart a kábulat?

...úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó..

...annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem...

...lehetne bársonyos minden éjszaka
de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga.
hiába menni kell, a csengő csilingel...

megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.,

kemény a ma reggel.

egy jó ideje álmodom újra

sokat. színeset. furcsát. legutóbbi termés:
volt wc, ami dugulás miatt kiöntött és pink színű fáslik úsztak mindenfelé.
aztán gombócemberek jöttek-mentek és sehogy sem érezték, hogy ez gond lenne.

gyermekkoromban a visszatérő elem a zuhanás volt. aztán egyszer földet értem. azóta nem álmodom zuhanással.

most visszatérő alak van álmaimban, aki viszont túl valóságos.

álomfejtők, ti jöttök.

kifolyik az idő a kezem közül

ezért, csináltam magamnak egy ilyet: 26 óra alatt
hamentem debrecenbe, lakcímet átirattam, orvosnál voltam, ajándékot vettem, fodrász majd kozmetikus, bakelit kv, ügyvéd, este vacsora apával, másnap orvos, ruhavasarlás, anyához beugrás iskolába, nagyikánál kis rendrakás ebéd, majd újra itt fent a suliban.
ilyet is tudok.

de holnaptól, megint jön a semmi, a várakozás.
de legalább olvasok. (burgess: egy tenyér ha csattan.) ez is vmi.

lovakról

szóval az úgy volt hogy katalány elhívott nézzem meg a lovát, meg amúgy is próbáljak vmit kezdeni lóháton.
egyre inkább megteszem a dolgokat és igyekszem keveset agyalni rajtunk, így hipp-hopp csutakoltam, lestem, próbáltam a rezgő térdeimről tudomást sem venni, majd felmásztam afrikára (honnan-e név?)
séta. elég jól ment. bár a ló tökhülyének nézett az fix.
hiába, számomra hihetetlen, hogy egy élőlény hátán ülök, mozog, izzad, prüszköl.
ügetés. itt jött az a rész, amit már elmeséltek helyettem. (premier plánban nézhettem végig, amint katalány megküzd az igencsak erőfölényben lévő pacival, aki még életében nem volt futószáron vezetve és most sem volt kedve hozzá.)

afrika elszaladt. pont felém egyébként. impozánsnak impozáns volt, de nem tetszett az erőfölény ilyetén kifejeződése.
mindez után hoztak nekem egy kb. másfélszer akkora lovat, hogy akko' ezen próbálkozzam. normálisan itt mondja az ember, hogy na nem. nem mondtam. felültem erre is.
részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy tanügetés gáz, felemelkedős verzió nem is olyan nehéz, csak koncentráció kéne kicsit, meg ritmusérzék. előbbi nincs.
majd lesz.

csillogó szemmel (én mindenképp) sétáltunk a fáradt nap fényében valahol bp határán kígyócukrot tömve a szánkba.

"az ember nem megy bele az előzőhöz hasonló szinvonalú kapcsolatba hacsak nem reménytelen aggszűz és 40éves."
na akkor itt a bibi.

nekem se tűnt fel

hogy nőnap volt tegnap. ennyit a lovagokról. az összes elmehet ahova gondolom. no meg a barátaimnak se tűnik fel hogy nőből lennék. valamit nagyon nemjól csinálok az száz.

elbszott kedvem átfolyt a mára is, hiába volt tegnap egy kis wb intermezzo.

betettem az összes sírós zenémet, melynek eredménye, hogy a maradék smink ott figyel a szemem alatt. legalább trendi vagyok.

háromszor vágtak pofán tegnap a wbben.
elsőként egy ismerősbarátféle lefejelt, direkt. a púp a homlokomon gyönyörű.
aztán katalány lekönyökölt ahogy úszott a zenével a tánctéren, így a szám is feldagadt kicsit, ami nem gond, de eleve se kellett bele szilikon.
majd harmadjára egy srác, aki köcsögnagy mellénnyel vágta szét az undorító vörös műanyagszalagot.

de ennél még jobban fájt az mikor a gyökér netcaféban az iq-harcos apuka felpofozza a kislányát, mert megkértem, hogy foglalkozzon ugyanmár vele kicsit, mert csaknem kéne, hogy a táskámban turkáljon negyedórája cukor után.
elhagyva a helyszínt még hallom amit a csúcsapuka vigasztalja bőgő gyermekét: "látod, a néni nem ért téged, mert nincs még neki babája."

anyád.

az emberek belealusszák magukat a tegnapi holnaputánba.

felismerés spontán

sörözés közben.
meglógok a suliból, ejnye, egy polis arc ismét az asztalnál (vigyázat ők mindenütt ott vannak).
ahogy beszélgetünk helyettem mondja ki, amit én is érzek, s ami miatt meggyőző erőm elhagy az interjúk során:

nem való nekem ez a reklámszakma, mert hányok bizonyos dolgaitól.
most ilyenkor mi van?

megyek felhívom a hoszteszügynökséget.

clockwork orange

már tudom értelmezni a film plakátjait, mert a könyv alapján nem nagyon ment.

rég olvastam anthony burgess könyvét, de nem erre, nem így és a befejezésre sem ekkép emlékszem.
kubrick keményített, élvezkedett rendesen. de bejött.

sütés főzés

nagymamával az egyik legjobb dolog, hogy feltöltődjek.
optimizmusa és egyszerűsége egetrengető és kihat rám is, ha akarom, ha nem. (pesszimista bonyesz embereknek különösen ajánlom.)
megélt sokmindent, tűrt, a világ suhan vele, de ő nem ilyed meg semmitől, bízik, még nagy betegségét is leküzdötte. szeretném, ha lenne bennem belőle is egy kevés.

a délután végén a tenyeremben egy tálca sütemény, amelyet én gyúrtam, tepsiztem, törtem, cukroztam, kevertem, kentem, vártam, néztem, nem felejtettem ki és rászórtam a tetejére. ő csak hagyta, hogy csináljam és szelíden terelt.

egy megvan a hosszú listából, melyenk titkát szeretném megfejteni, és tovább örökíteni az utókornak. kell ez nagyon.

dejóisez.

nem akarok soha netről letölthető önmagát megcsináló sütiket gyártani.

otthon újra

fincsi leves barátok közt. lelkem nyugszik kicsit és bár ők haladnak szépen a van munkám, párom, közös lakásunk, lassan esküvő és gyerek is lesz nemsoká úton, odasúgja nekem a lány, hogy engem is van miért irigyelni...

annál is inkább mert egyszer az én utam is arra vezet.
majd.

lassan indult az este pénteken

ismét egy remek példa arra, hogy a nem akarok igazán bulizni ma este de meglátjuk hangulatnak, a hajnalig tartó tivornya és idegen lakásban ébredek másnap folyomány a vége.
suli után tobzódás egy apacuka nevű helyen, (gy)nek beolvasnék, de nem lehet, és asszem nincs is értelme, tévelyeg ő így is eléggé. helycserés támadás katalánynál, amely fordulatot vesz valamikor a wb-ben.
én ezt már nem követem, mert felbukkant egy sosem ismert ismerős. ő egyébként az, akinek a meglepetéspartiján voltam még rég a morrisonsban. vicces ez.
régóta az első hímnemű egyed, akivel képes vagyok beszélgetni.

együtt reggeli, kávé cicás tejjel bocis tálból.
jó hangulat a mesterutcán végig, borongós, nyirkos minden, mint odabent, de most valahogy nem bántam.

és jön a telefon (gy)től hogy beszóljon. mire fel.

a gondolat azóta

pihen a fejemben.
ha egyszer voltál szerelmes nem engedheted az érzést. kell az új tárgy neki, mert egyébként felfal és kényszerít, hogy becsapd magad és kapj a múlt után. mert ott, akkor jó volt és tudtad, érezted. most nem érzed és félsz.
nézem az amorf izmot (morrisons0210), a pilótát aki megszólalásig szép, a festőt és tudom, hogy a történet csak ismétlődik, ugyanaz és persze mégis más (közhely királynő vagyok ismét).

további fejtegetésekre nincs kedvem. aki ismer úgyis tudja.

jó kis este

volt a tegnapi. szeretem, ha barátok vannak a lakásban.
kakaós kukoricapehely a tálkámban így sétálok haza és kezdem az éjjelt. katalány jön és rajzolna, de hiányzott a komolyság, az elmélyülés.
ficánkoltam, közben mindenfélére gondolva, de legkinkább arra, hogy mi lesz az aktnál?
szeretném, ha sikerülne neki. valami egyetem mindenképp kell neki. ha hülye lenne, nem erőltetném. de nem az.

mint ahogy dilislány is már-már félelmetesen intelligens. ágyban csevely az élet magvas dolgairól. bátyó meg szundít a szomszédban és birkózik a takonnyal, hogy mihamarabb gitárt kapva szédítsen újabb, vagy régi? lányokat.
hajnalban zuhanok álomba és még kalapúr sem űzi ki a fejemből a gondolatot.
ezzel ébredek reggel is.

éljen a pemetefű cukorka!

premenstruációs-baromirosszfejség ellen is hat.

fárasztó hétvége

nem tudom miért esnek meg ilyen dolgok, de tény, hogy vannak.
sorozatos rossz döntéseim eredménye ez?

péntek. buli, ahol rangidősek vagyunk eléggé, és ez nem látszik meg, de a párbeszédeken nagyonis. pl. sámsonról hallhatok előadást (tudod, akinek a hajában van az ereje...),többek közt. atyaég, de okos vagy.

logopéduslányok kijavítják a esseinket. és szép szemű, barna, színészféle az akadt, de mégsem akadt.

szombat. na itt kellett volna takarítás után (helyett-najó nem, mert most jó a tisztaságban) kellett volna hazatépnem az első vonattal.
ehelyett maradtam. hagytam magam provokálni szülőm által már megint. aztán késés katalánytól, ami katabarátot, jegyelfogyást és tragikus estét vont magaután.
hihetelen kitartó és türelmes is tudok lenni. még fél1kor is hittem, hogy talán jó estém lesz. pedig nyolcmillió jel mutatta, hogy nem. nem lesz.
elb.ott kedvek, és a tanulság egy alterhely nem garancia jófej emberekre. sőt.
miért van az, hogy a megdöglök ahogy nézel fickók lassúak és addig beelőzik őket a szövegelő egerek?
"könyvet írsz? néptáncolsz? edinburgh kanadában van?"
ááááááááá. hüje állat.

egy őrültnagy kutya a tűzraktérnél és összerakok egy képet újra, így a múltról mesélek, ahelyett hogy inkább a jövőről, vagy a mostról.

elbszott egy hétvége ez na.

apró elégtétel sokadjára

rajzöröm megint. erről már írtam egy párszor. de még mindig nem elég.
egyszerűen ez az egyik dolog, ami miatt maximálisasn boldog tudok lenni. csak szöszmötölök a papíromon és akkor a tanár mögöttem állva egyszer csak megkérdezi:
"ugye jól emlékszem, művészeti suliból jöttél?"
"nem. közgazdász vagyok."

lehet megindítom randisorozatomat

a tegnapi eset, nagyon biztató előzményeken alapult. jó hangulatú levelzések, almák, repülők jöttek-mentek. bár a zenei ízlés első jelein fennakadtam kissé.
aztán tegnap szemtől szemben. erre mondaná ildó, hogy megszólalásig szép.

merthogy a hangja még hagyján, nem lehet mindenkinek szívmelengető orgánuma, de amennyit és ahogyan beszél?!
hogy értsd: volt egy gimis osztálytársnőm, aki a fontoskodásával és a be nem áll a szám viselkedésével előkelő helyet vívott ki a "kit nem szívlel az osztály" rangsorban.
noshát ő jut eszembe a srácról.

no comment.

elso idei interjum

megvolt. az esoben tusarkuban libegtem a hatalmas kockatombok kozott. a fejem es a felhok felett elhuzott egy repulogep.
arra gondoltam,


mi a f.szt keresek en itt???


egyebkent egesz jo lett. csak mint megtudtam, olcson szamitom magam.
legkozelebb kevesebb libeges es tobb pendz lesz.

alkalmazkodás

engem speciel kiborit. mert kit szeressek meg, ha igaziból az én cselekedeteim reakcióit látom csak?
hol marad az ember, akinek vannak dolgai amitől a falnak megyek, de azokkal együtt szeretem, mert úgy egész?

nincs kit megismerni. nem látok mást csak egy amorf kedves izomtömeget.

hm.

épp csetelek és rájövök

ez a randizás dolog kicsit durva.
mert jó jó, hogy nincs kedvem művészfejekhez, de az önmagamat és még a másikat is szórakoztatom heti 4szer ez már sok az izomért és a 195 centiért cserébe.

meg itt van az alkalmazkodóbajnokok kérdése.

a ruhák közt

még egy két évvel ezelőtti borzasztó szilvesztert is sikerült helyretenni.
félreértések megint. már nem.

kosztüm tűsarok kalapok

ott lóg két kosztüm a szekrényben. az egyik egy baromi elegáns darab. ha felveszem csak egy dolog ordít rólam.
bármit eladok.

a tűsarokkal felturbózott lábamon pedig csak nevetek, mert a tomesjerrys haziasszony jut eszembe, ahogy neha ellibben a képen.

***
kalapok. tesóm veszi őket és baromi jól állnak mindkettőnknek. végre van mit csereberélni.
ez úgyis kimaradt.
és ha még segétkeznem is kell a választásban extrém fiúval ellátott boltban, az maga a tökély.
mikor jöhet a negyedik?

es pont az alant irtak miatt

a katalany es kedvese temarol ezennel leszallok. nem is voltam rajta igazan sohase. csak latok valamit amit megeltem mar en is.
nekem szarul esett nagyon akkor. barati tarsasag aki fur a parom elott, ugy erzem nem tartozom kozejuk. es ok ez erzesem ellen nemigen tesznek semmit.
es a parom se.

ezennel jelentem: nincs a sraccal semmi gond. ha katalany igy szereti legyen. engem meg nem bantott, igy semmi okom rosszfejnek lenni vele.
szivesen latom, barmikor jon.

az elet furcsasagai

van aki ugy tartja te magad formalod a sorsod. epp e szemlelet menten rendszerezem kis eletem.
a multamat nagy munkaval probalom jo helyre tenni es elfogadni, hogy van ilyen. sot. hogy ez a dolgok rendje. menni menni tovabb.

ekkor az elet rendezoje elem tolja/tolna oket ujra. becsszo, hogy en nem keresem az ilyen helyzeteket.
ulnek a kavezoban. a szoke, a baratnoje es hz. toljak a kavet es eszmecserelnek, a lany meg vaszleg nem sokat tesz hozza a dologhoz.

uvoltok a felismerestol, miszerint ok mindig is megmaradtak egymasnak. a lanyok cserelodnek melettük csak.

összetörtem

az alibiül szolgáló rajzoskodás megdőlni látszik.
önámítás mestere vagyok már jórégen.
a gekko sem jókor mászott jóhelyről. pedig esküszöm repedéseket akartam...

éjjel agyam kikapcsol. de ránézek katólányra és visszatérek magamhoz. ijesztő mikor hússá válsz.

ebből lesz a szajhaság?

mellékszerep

érdekes azzal szembesülni, hogy épp mellékszerepet játszom vki életében, akinek erre nagyonnagy szüksége van. sőt ha dramatizálunk, akkor harmadikféle lehetek, de ezt igazán jó úgy megélni, hogy semmi vesztenivalóm.
tulképp egy hasonszőrű eldobta a játékát. én meg megtaláltam.
itt mondom neked morrisons0210 tőlem függetlenül döntsd el, mit szeretnél, mert nem garantálok semmit neked. egyedül lenni jó most.

morrison’s

nagyot nevettem mikor lementem és felismertem, hogy ez az a hely, ahol legutóbb is egy meglepi partin jártam 2005 decemberben. és akkor is ’igencsak kilógok a társaságból’ érzésem volt. anno hallgattam egy párt, akik épp összeköltöztek vmi 1 év után és baszom boldogok voltak. szomorúan konstatáltam, hogy megfoghatalan messzeségbe kerültünk mi ettől a helyzettől.

most vagy 17 évesek voltak mindenfelé, vagy jóharmincasok. és fahangon karaokeznak.

már épp szaladtam volna a helyről, mikor megjelent egy srác. ez esetben is előjött az, ami az olasznál, hogy én ezt nem akarom, de valójában nincs menekvésem.
a fiú -morrisons02.10 - másnap ebéddel várt.
miért futok bele mindig jólelkű pasikba? mikor lehetek végre én a jó a kapcsolatban? nekem ne legyen jó, meg adakozó, meg figyelemhegy, mert megőrülök.
mindenesetre vittem szőlőfagyit, hogy a desszerettel ne legyen gond…

boldog arcomrol

kerestem egy kepet. elkavirnyaltam egy regi mappaba. a szokevel vagyunk szembefenykepezve kismillioszor. csak pergettem a fotokat es neztem az arcunkat. szepek. o szakall bajusz :) en kiengedett hajzuhatag. boldog vagyok.

akkor nem lattam magam ilyennek. se szepnek, se boldognak. miert?

nem tudom miert tortennek ilyen dolgok, de hiszem, hogy oka van es visz valamerre.

ezen felbuzdulva meg megneztem egy rakat kepet.
tesomrol is. iszonyat hogyan valtozik arcunk az idok viharaival, mikozben ugyanaz marad.


az embernek fazont kell valtania, hogy szembenezhesen multbeli onmagaval?

előállt elég hamar

a mozibamentél helyzet. tesóm gitárórát ad a réglátott fekete, cigiszagú gitáron. vagy az ágyon. ezt még nem döntötte el délután, így most lógok az éjszakában 11ig.

éberen párnákról álmodom.
olyan művtöri tesztet írtam, hogy letagadom mindennemű értelmem képzettségem miegyebem. a mondatszerkezeteimre alapból egyes járna.

"betűszedésből" ahogy robinsonfiú mondta, viszont 5öst kaptam. ez a második tárgy, hogy egyedüliként a csoportból. furcsa. a keddi dolog számít csak. szurkoljatok.

most épp robinsonlánynak mentem el aluljáróba, harisnyáért és szilikonpánttért birkózni. győztem, lett minden, ami kell.
jó utat nektek.

jelen állapotom

elkényeztetett, önző dög vagyok, aki nem akar senkivel foglalkozni csak saját magával.



aludni kéne.

vizsaidőszak

már megint. és még mindig nem bírom beosztani az időmet.
hajtás, katalány segített rengeteget, ezúton is köszi.
végül nem mentem el. pótvizsga. ha már kiállok arra mondják ki az ítéletet, amit felvállalok. és ne arra, amit összegórtam a kiírás szerint.
most érzem előszörhogy tényleg magamnak tanulok.

éjjel a műszaki infoközpontjában kaptam menedéket és internetet.
a háttérben négy srác dolgozott azon ezerrel, hogy asztmásoknak vmi kütyüt rakjon össze.
még sosem gondoltam bele, honnan kerül ki az a sok bigyó ami körülvesz.
mostmár van foglalmam...

másnap katalányék ott ebédeltek

tesóm főzött, kölcsön fazékban. az egész nap használhatatlan volt. ettől függetlenül szeretem mikor megtelik a lakás.
(gy)ben 4szer csalódtam két óra alatt, ami azért nagy szám mert már fele annyit se várok egy pastól, mint anno. fogalmam sincs mit akar tőlem mer’ azt nem adom. majd mondja, ha akarja.

meglepi viszont, hogy képes volt hajtogatni nekem baromságokat a hétfői vizsgára.
leugrottam a boltba vasárnap este és mire felértem ott csücsültek a küszöbön a papírfigurák. ő meg kint a gangon tolta a cigit. behívtam, ettünk kukoricapelyhet este tízkor, meg ötleteltük. elmondtam neki vmi olyasmit, amit igazán nem kellett volna.
erre megállapította: nem voltam szerelmes a szőke óta. kösz.

mondanám, hogy folyamatosan szerelmes vagyok vkibe, akihez eddig a szőke állt a legközelebb. vagy ő maga? franc tudja ezt már. de csak hallgatok, mert már ebben se vagyok kő biztos és a kérdések sem zakatolnak a fejemben egy ideje. néma a túlpart.

az este további része

érdekesen alakult. lehet lesz munkám. majd márciustól.
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.

az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.

végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)

koncert pénteken

túlaggódtam. jó volt.
volt itt egy hosszabb bejegyzés, de töröltem. ha olvasták oké. ha nem úgyis oké.

nincs agyam ahhoz hogy írjak. háromórákat alszom és összevissza cselekszem.
óvatoskodok meg nem. és ezt a rossz ütemben és arányban.
tehát:
barátok, akik jöttek. tűrhető zene. régi ismerősök. új arcok.
szőke. jó látni. a szeretés megvan, ebben nincs hiba.
bogarat tesz a fülembe. nem tudom miért. akarattal vagy sem, megtette.
ki kell szednem a dögöt saját érdekemben.
első és sokadik benyomások egyezése.

volt itt még sokminden de már elfelejtettem. a friss élmény meg a kukában.

megyek legközelebb is. csak legyen már vége ennek a nettelen, alvástalan időnek. és akkor majd a munkátalan idő is elmúlik.
de flegma vagyok megint.

hihetetlen

de van egy ember, aki optimista, erőtadó gondolatai vannak, élvezi a végletekig őszinte mivoltom, és állandóan azzal van megáldva, hogy mind ezt én indítottam, én belőlem jön a szeretet és a melegség ő ezt csak visszaadja.
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)

következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.

hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)

rég láttam olyan filmet

ami ennyire hatott volna rám.
fallal szemben.

durvás. szép. jó képek nagyon.
másnap még a hangulat rajtam ült, a kollegák betudták a vonatozásnak.
este jöttem rá, hogy a képi megoldás nagyon visz. persze a sztori sem utolsó. képek a fejembe villanak azóta is. hatásvadászok. sikerült nekik.

mire jó a logótervezés?

magamba dönteni másfél liter kólát, egy csomag gumimacit.
megállapítani hogy a cookie sorozatból a sünis a legállatabb. (persze hogy almás :)
felfedezni hogy a dunatv nem hagy magamra éjjel sem, ezúton köszönöm a néptánc csujogatást. (mikor 1-kor meghallgattam a műsorkínálatot, a fél5-ös gazda műsornál azt gondoltam akkor már biztos nem leszek itt. de voltam.)
rájönni ismét, hogy csak éjjel lehet jókat alkotni, mikor csend van, sötét van és nincs senki körülötted, akit megnézhetnél ahogy alszik.

a nyakcsigolyám szétment, a szemem kifolyt mert megúvéztam még a múlthéten és nem bírja a nonstop üzemmódot.

a legjobb mégis, hogy nem adtam fel. és tojok még mindig az egésztől, de megcsinálom. és fasza lesz.