érdekesen alakult. lehet lesz munkám. majd márciustól.
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.
az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.
végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése