leesett a hó. minden fehér lett, az emberek ráncai kisimultak, éreztem a talpammal a hideget. aztán eltűntek az alakok, már nem város volt ez többé, hanem fák a frissen szerzett súlyos teherrel az águkon, mely deformálja őket, és egy út, mely az erdőbe vitt.
megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.
a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.
1 megjegyzés:
Most már értem, miért van tele télen a kertünk macskalábnyomokkal ;)
Megjegyzés küldése