ömlesztve

a tegnap egy durvás időszak remélehetőleg lezárása volt odabent.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.

nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.

kész.

tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.

hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.