releváns kérdés

én:
-mit vegyek egy 18 éves srácnak? valami olyat szeretnék, amitől faszán érzi magát.

leszbi munkatársnőm elgondolkodva:
-nem tudom... őszintén fogalmam sincs mitől érzi magát faszának egy 18 éves fickó ...

hihi.

tervek

lélekmentő beszélgetések közben kovácsolódik az efféle terv:

"eldöntöttem: boldog leszek."

szenvtelenség

ez az ami messzemenően kiakaszt.

puzzle hangulat

"...egy mérleghintán ülsz,
kérlek emelj fel,
lebeg szemünkben a világ,
ki mérleghintán ülsz,
de belül egész más a tér és más a kép...."

tavasz van megint. és megint egyedül rovom a város utcáit és tervezem a nyarat.
pedig egy szó nélkül vettem ki a szabadságot a metallicához igazítva. hát ennyit a tervekről.

utcazene, portrérajz kombó? hm? hmmmm.

mutasd a gitárod tesó. spanyolországban jobban szólna, nem?

villanykörte

gyúlt agyamban:

aki félre akar ismerni, az félre is fog.

hűség

emlékszem, egy éve mikor beléptem jelenlegi munkahelyemre, azt kértem, hogy olyan gyorsan törjék le naivitásomat, amilyen gyorsan csak lehet, mert eddig csak bajt hozott rám.
meg csalódást. ez a munka oldal lassan beteljesedett projekt.

a szerelmi téren mutatott naivitásommal viszont ms a helyzet.
nem szerenék senki felett pálcát törni, és mindenkit szeretek kit eddig szerettem.

de.
hűségbe vetett hitem eléggé léket kapott.
kicsit úgy vagyok ezzel mintha egy szigeten állnék, aminek a területe folyamatosan csökken. de én csak állok a közepén és hirdetem igenis létezik.
a többiek meg hajókáznak, vitorláznak és a nyílt vízről integetnek, hogy adjam már fel. némelyikük nevet, némelyikük meggyőzni próbál. én meg csak nézem a hullámokat, ahogy a lábujjaim nyaldossák.

csakazértis hűség.

tűzoltók magassága

erősen elgondolkoztam a tegnapi buliban, hogy hány sztereotípiát fog még az élet megcáfolni és az arcomba tolni nevetve: tessék.
azt hittem tűzoltóéknál van magassági limit, de ha van is most úgy tűnik nekem maximumot szabtak nem minimumot...
és a rendszeres pszichiátriai konzultálás is javallott náluk, mert a csajozós szöveg kimerült abban, hogy ő azért él, hogy engem megmentsen, vigyázzon rám.
(ó de szép, eddig.... mert folytatta: ha mondjuk leszakadna a csuklód, én tudnék segíteni, de feldolgozni nem tudnád elhiszed?

na itt kellett sürgősen mosdóba mennem.

az este további része a következő bejegyzésben.

para álmok

mostanában álmodom sokat. egyre többre emlékszem. a ma reggeli például külön fincsi volt.
elvileg az esküvőmön voltam, de inkább egy esős osztálykirándulás hangulata ült rajtunk. sár, faházak, nyirkosság mindenhol, közös, nagy zuhanyzók.
épp készültem felöltözni a zuhanyzóban, mikor megláttam az egyik szőke csajon a ruhámat, a ruhám helyére meg egy fehér kosztüm volt akasztva...
oké, játssz évi, ha jól esik. nem ezen múlik, kin van a ruha.
és tévedtem. eltűnt az uram, ruhástul, benne évistül.

így maradtam saját ruhámban ami szintén fehér volt... eddig hogy nem tűnt fel?, kisétáltam a sárban faházak közt a többiek közé, mikor odalépett pisti, hogy te, figyelj, én elveszlek ha akarod.

kész. a hangulatom semmilyen volt, mint mostanában mindig. érzetem, hogy fel kellene háborodnom, neki meg örülnöm, de már ahhoz se volt kedvem. fehér ruha és viszik a lányt?
ránéztem, félmosoly, aztán mondtam, hogy na hagyjuk.

túl sok az a nyolc óra mostanában.

lakásfelújítás

nos. nem mondhatja rám senki, hogy haszonleső lennék. akkor váltam el shannontól, mikor be volt ígérve egy lakásfelújítás, meg meló.
vikkamakka most mondja hogy szeretne világbékét....

nos.
ami a hír, hogy kiadó az elsőn egy lakás, amit megtekintettünk.

a főbérlő mamájánál volt a találkozó. mikor beléptem, kissé kimaradt a lélegzetem. az egész lakás szinte egyterű, csodaszépen felújítva, kifestve új konyha bútor, fürdő.... ááá.
kiderült, hogy az összes fal kiverhető a lakásokból, mert gerendákon, meg tartóoszlopokon áll. huhuhúúúú.
és ha még a radiátort is korszerűsítik.... hm.

már csak a családi mi kié játékot kellene megoldani.

a másik élmény ahogy a kiadó lakásban a párocska mondta, hogy sikerült egy lakást venniük csepelen... de szép is ez. már látom ahogy élére állítják a forintokat és jöhet az autó. aztán a gyerekek. szép sorban minden.
miért lázadok odabent? miért fontosak az anyagiak a boldogsághoz? miért kell hogy előbb ez aztán meg az... és közben elmegy az élet...

létezik film ami leköt

no country for old men.

csendes, mégsem lassú és végig izgulós. srácoknak bátran ajánlom, kiváló randi film. a lány garantáltan odanbújik hozzád és nem nagyon megy arrébb. és ha olyanféle lány is még élvezni is fogja.

eszembejutott mennyit izegtem-mozogtam a legutóbbi mozizáskor. most meg se mozdultam, az elején fecsegtünk 5 percig, de aztán már nem is volt fecsegni kedv se, és nem csak azért mert vikkamakkát leszólta az előttünk ülő néni, hanem mert nem is volt jó megszólalni.
kevés szöveg és mégis kitöltött minden percet...
jujjdejó.

tanulság

szombat reggel kissé összegyűrtem érkeztem a drámára. nekem kellett kezdeni a kört, nem volt egyszerű, hisz a csík szememen át alig láttam a többieket.
miközben meséltem, jöttek a gondolatok.

mikor jó volt hogyan is volt az? hogy is csináltuk?

és meglett a titok:
sokkal több léleksimogatás kell, hogy aztán elmondhasd, mi nem esik jól.

ezt nem tanultam még meg. de nem szeretnék hagyományokat követni e téren. ígyhát most majd jól megtanulok dicsérni és örülni. ha nem megy szóval, hát először majd tettel.

így hát megvan a tanulság a történetből.

fordulatok

melyek kiélezték a helyzetet.
rossz ösvényre léptünk. kérdés visszatalálunk e oda ahol egyszer jó volt, vagy nem is akarunk.

csendben leszek még.



ui: tegnap szembesültem, hogy a zenéim felszabadítanak továbbra is és milyen rég nem hallottam őket.

aki ismer tudja

hogy amíg nem írok, addig rendben vannak a dolgaim. vagy elutaztam, de az majdhogynem ugyanaz.
adós vagyok az elmúlt időszakkal kapcsolatban. mert említésreméltó.
boldogságosság volt. shannon ahogy visszajött messziből, öröm volt. figyeltem a belső hangot, de nem tudtam kifogást találni semmin. szeretem.
már nem rémiszt mikor azt mondja, gyere velem.

titkon elkezdtem nézegetni milyen is az a ciprus. azt mondta odamegy. és visz engem is.

az egészben az érzés volt a legjobb, hogy bár még kerestem a kifogást, valójában egyre kevésbé érdekelt, hogy találok-e. jó vele lenni, mikor kerek egész a világ.

rendet tettem

a lakásban, ma pedig az irodában.
vagy vihar előtti csend (rendmánia), vagy tényleg változom. no csak lassan, nagyon lassan.

/de tökjó, élvezem. ha arról tudósítanék hogy rendszeresen mozgok, akkor felmerülhet a gyanú hogy elkezdtem átlag polgári életem, rendben, csendben, szépen, egészségesen, beosztom magam.



//najó. ezt még én sem hiszem.

ha semmi sincs véletlenül

most elég sokat kellene agyalnom, hogy kivel mit kéne kezdenem, mert sok lesz a véletlen.
az arckönyvön való megjelenésemről, arról aki ott először barátnak jelölt (volt pasi tartozéka)
a csodás szombatdélutáni séta alatt - mikor épp megemlítem mennyire tudtam lelkesedni, felülni ő mögé a buszra és menni vele mert az már magában jó - szembejön ott velünk a margithídon.
mikor végre lakásfelújítás ügyén nézi shannon és apja a lakást, szombaton jön gy és serceg a papíron a toll, tervez ő is.
mikor elengedném magam, beköszön a harmadik még mindig (lásd előző bejegyzés.)
szombaton hajnalbanyúló macizás, és jó csak ott ülni és nem akarni a világtól semmit, csak megosztani élményeket és hallgatni mit mesél.


ilyenkor jobb csak ülni és megvárni hogyan fordul a kocka.

"She once believed...in every story he had to tell...
One day she stiffened...took the other side..."

gyanakvásom a maximumon, ha valaki 8 hónapja nem érti, hogy vége van, annak nem lett megmondva hogy tényleg vége. vagy teljesen kattant.
nem jó ez így. nagyon nem.

"hosszú csóknak bszás lesz a vége"

mondta a besavanyodott lány féltékenyen, mire az asztaltársaság nevetet hosszan.
de ő csak nézte a kacér vetélytársat és sütött arcáról a tehetetlen düh.

na ilyet nem szeretnék én sose.

anyu fáj

bloghoz lehet csatlakoznom kellene.
az önszivatás mestereként megyek és kihányom, amit a háromnapos tavasz felforgatott bennem.

nos akkor boldogságosság

nincs mit szépíteni, tegnap feketén-fehéren leírtam: boldog vagyok.

"úgy vagyok hogy jól vagyok és messze vinnélek,
hogy ne legyek már nélküled és zsebretennélek...
tududú..."

nem tudom írtam-e valaha ilyet eme blogra. mosolyfej.