és okoznak jó pillanatot. fura élet ez. jó.
az este jól indult, zp nyitóbuli belgával, vékony lánnyal. rohan az idő, milyen rég volt.
aztán séta a wb-be. mindenfajta inzultus nélkül libbenek be a buliba még jegyet sem fizettetenek velem. elvileg művészeti iskolák bulija. azt hittem ki fogok lógni, csupa alter, raszta alak, színes sálas, kendős lányok lesznek. ehelyett töknormál emberek, jó koncert, visszafogott buli lett csá misivel.
elfogytak mellőlem az emberek, nem bántam. hazafelé séta közben egyik cigi a másik után jött. megálltam a petőfi híd közepén. gyönyörű. ez a város, ahogy szívom magamba napról napra. milyen más, így, most, a felszínen járok, sétálok keresztbe kasba és mindig meglep.
régen féltem tőle. nagyon nem ismertem. max kékmetró.
most ahogy álltam ott és néztem a vizet és a rajta álló narancssárga fényoszlopokat, a nyomasztó gond, ami a nyakamon ül elengedett kicsit. és helyére bekúszott egy emlék.
koszos albérlet sok évvel ezelőtt. hz és én. megroppant barátságunk ellenére mesél. a nagymamájáról. az asszonyról, aki mellett gyermek volt.
aztán meghalt. hz elsírja magát. azóta sem láttam olyan őszinte könnyeket. sír, mert elvesztette őt, és talán mert felnőtt lett.
most a hajnali hidegben, narancssárga fekete fényben mindez nagyon átjárt újra. akkor azt sajnáltam, hogy én hz-t veszítem el szép lassan. most azt sajnálnám, ha ez nem történt volna meg. így ott akkor.
2 megjegyzés:
nagyon várom, hogy én is érezhessem már ott jól magam, hogy engem is úgy áthasson a pesti éjszaka, és hogy egy barát elveszítésést most ne katasztrófának, hanem szerencsének éljem meg.
szia lány, szóval te is olvasol.
azt hiszem félreértettél.
nem szerencse, hogy elveszítettem. de megtörtént.
örülök, hogy azok voltunk, ameddig. kevesebb lennék, ha nem lettünk volna barátok. vagy mások.
azért írtam le, mert egy nem várt emlék jött elő, de fájdalom nem az volt mint rég. jó szomorúság. ha létezik ilyen.
nekem ehhez kb 3-4 év távlata kellett.
szóval türelem. :)
Megjegyzés küldése