amikor félmelmeink dédelgetése

és saját lemezeink pörgetése olyannyira fontossá lesznek, hogy észre sem vesszük, ami a lényeg lenne, ott a vég.

mostan megcsömörödve a kibertérben kalózkodóktól és a látszatra ítélőktől eltűnök hirtelen, akár erdőben a vadnyom.


és olvassátok mojjt, meg tesómat. mert így kéne.

rejtélyes folt

éktelenkedik a combom hátsó részén a térdem felet közvetlenül.
egy hete került oda, de hogy milyen módon arról fogalmam sincs.

először nem tudtam rendesen hajlítani a lábam és a vádlim görcsben volt. most már nem fáj, viszont olyan ronda véraláfutás az egész hogy kezdek aggódni.

és ne mondjátok, hogy ejnye, mert sosem volt filmszakadásom és nem is lesz.

de most aggódom. a láblerohadást tudják már gyóygyítani?

eső. az.

I used to think
As birds take wing
They sing through life so why can't we?
You cling to this
You claim the best
If this is what you're offering
I'll take the rain

10156

ennyi napot éltem eddig.

titok

először érzem azt, hogy nincs kivel megosztanom őszintén valamit.
furcsa, nehéz, nyomasztó.
nincs cinkos, akivel ketten őrizzük.

de nem kellenek a kéretlen aggodalmak és tanácsok többé.

marad a mindegy mi lesz, "creepy" állapot.

kendvenc idézetem

mely időről időre segít:
Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
(Ancsel Éva)


ezt pedig most találtam, de akár én is írhattam volna:
"Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek."
(Ancsel Éva)

carpe diem hangulat

rám tört.

elhatározásokban jó vagyok, ezt már tudjuk.
a megvalósítás döcög, aggódás és egyéb faszakodás miatt.

hülyén hangzik, de a válsághelyzet segít nekem, hogy ne agyaljak, ne tervezzek, hanem éljek a mostban. tegyem meg azt, amire vágyom és ne szarakodjak a következményekkel.
mert jelenleg az eseményekre vajmi kevés hatásom van. sorra dőlnek meg a dolgok, emberek körülöttem, és nem maradt más mint a sodortatás.

és ettől kezdetben rosszul, majd mostanra egész jól vagyok. sőt.
és jönnek a nagyon kellemes események sorra.

mélyvíz lett hirtelen

munkamániás főnöknőmet elküldték muszájszabira, mert magától nem ment volna el és neki is jár ugye.
a gond csak az, hogy ma reggel bejött, aztán el is ment. teló, számgép kikapcsolva.

infóvadászat, tűzoltás, és látszatfenntartás hogy én mindenben képben vagyok.
inszomnia érzés ismét.

updated:

ó hogy pusztulna meg az aljas békája..., infót elhallgat aztán engem mártogat.
komolyan világgá megyek a francba.
csak nem tudom miből lesz kifli. mert már most mínusz 2ezren áll az egyenlegem.

és szeretem britanniát

jó látni filmeken. és ma edinburgh-ben játszódtak álmaim vicces.
egész nap aludtam kisebb nagyobb megszakításokkal.

szeretem a bridget jones filmeket

ez van.
és aki nem szerelmes ebbe a marc darcy-ba (is), az hazudik.

hiszem, hogy még vannak ilyen férfiak és csak rám várnak. hehe.

nőci bejegyzésünket olvashatták.

nagy felismerések reggele

ismét, sokadjára bebizonyosodott,

hogy szeretek táncolni, az amigo jó hely erre, de nem mindenáron, és nem bárkivel.

hogy a reklámszakmabeli bulikon az emberek is csak egy szubkultúrát képviselnek, csak még kevésbé őszinték és még görcsösebben akarnak hűdekreatívvagyok műsort nyomni (holvetted a tornacipőd? ugye te ökánt vagy? - segítsééééég!), mint egyéb helyeken.

hogy öregszem, a két éjszaka zsinórban kikészít. azért a hajnal ötórai evés hangulatát még mindig szeretem.

hogy szórakozóhelyen ismerkedni vicces, de nem is több ennél és itt a pont a sztori végén.

hogy a másnap még mindig szar, de a jó benne, hogy tudom, miért fáj a fejem, nem úgy mint egy hete minden nap. és itt megkövetek mindenkit, akit valaha is, nem kezeltem kellő türelemmel, csendességgel mikor macskajaj volt.

és hogy nem tudom ő merre van. néha elviselhetetlen hogy nincs, néha pedig nyugodt vagyok, mert tudom, előbb-utóbb találkozunk. és van egy érzésem, hogy nem egy füstös szórakozóhelyen lesz.

orvosi lelet

az előzőt nyugodtam nyitottam ki, és utána kaptam szívrohamot.
most majd kiugrott a szívem, kerülgettem kicsit az ágyra dobott leveleket, komótosan megfőztem egy teát, átöltöztem otthoni ruhába, szememsarkából figyelve a legalsó vaskos borítékot.

remegő kézzel nyitottam fel végül.
ekkor már nyoma sem volt a komótosságnak. szemem mohón falta az egyes értékelő rubrikák tartalmát: negatív, negatív, negatív...

majd lap alján a legkritikusabb paraméternél:
kóros.

hihetetlen, ez amolyan minden rendben, DE. ne örülj, babám! patt helyzet. Atípusos izé-bizé még mindig ott van, rádaásul nem meghatározható okból. kontroll 6 hónap múlva.

és addig? várunk, hogy elmúlik?

updated:
ne aggódjatok, valószínűleg nincs nagy baj, mert egyébként műtétre hívtak volna.
majd jelentkezem, konzultálok egy másik orvossal is.

munkafront

épp hallom ahogy a közvetlen főnököm beszámol mennyi bevétel várható a következő időszakban... nem túl jó hallani.
nem akarok ördögöt festeni, de sohaselehessen tudni alapon ideje b tervet gyártani.

de annyira nagyon nincs kedvem.
mormota lettem így tavasztájt. most is a klaviatúrát fejeltem le az imént.

updated:
és a blog is kezd amolyan felkeltem, enni adtam a macskának stílusú...
eh.

fészbuk szerint franciaország

az ideális számomra.
olyan tekintetben mindenképp, hogy vannak hegyek, tenger, hangulatos kisvárosok, jó borok, de a nyelv.... és a sznobizmus, meg az idegenekkel szembeni tartózkodás... nem annyira ok.

hűde előítéletes vagyok. affene.
pedig, ha jól meggondolom edinburghi ismerősök zöme francia volt.

beteg vagyok

nem kívánom se a palacsintát, se a tiramisut.
áááá.

viszont aludni még mindig van kedvem. csak mostanában furcsák az álmok.
rémesek.
skóciaiak. ezek jók.
meg egyéb külföldiek. ezek meg rémesek.

alkotni alkotni

megint rámtört az alkotási kényszer.
környezetem is jelzi, hogy mosolyt az arcomon akkor láttak utoljára, mikor eldöntöttem szerencsétpróbálok külföldön.

azóta viszont csak a pókerarc és a szájbiggyesztés megy, amit viselni sem valami jóérzés és körülbelül olyan dolog kell a megtöréséhez mint, mikor belehemperegtem a combközépig érő hóba. ami azért nem gyakori tevékenység nálam.

a kialakult helyzet, válság a világban, válság bennem, (blabla közhely, de ez van)jó alkalom, hogy végre olyan dolgokat tegyek, melyek örömet okoznak számomra és idővel mások számára is.

megveszem a számítógépet és photoshop meg indesign lesz itt megint.
meg kellen egy jó szövegíró, képregényhez. ismertek vkit, aki jó lehet?

egyik kedvencem

You're perfect, yes, it's true
But without me you're only you (you're only you)
Your menstruating heart
It ain't bleedin' enough for two

közösségi portálok

egyre inkább nem értem miért jó az, hogy ezer éve nem látott ismerősök bejelölnek mindenféle szijahogyvagy, velemezmegezvan nélkül, és ettől függetlenül értesülök arról, hogy fotóállományát frissítette, épp mire gondol, vagy épp melyik agyament játékban vett részt.

el nem tudom mondani mennyire nem érdekel.

és ezúton megkérek minden érdektelen enbert és rosszakarót, hogy húzzon a blogomról és ne olvassa többet.

hangulatom ingadoz...

... de most süt a nap, és péntek van, és tavasz, és lassan elszabadulok innen.
megaztán ha erőltetem, egy idő után csak megjön a jókedv, nemigaz?

addig is:
I don't care if Monday's blue
Tuesday's grey and Wednesday too
Thursday I don't care about you
It's Friday I'm in love

Monday you can fall apart
Tuesday Wednesday break my heart
Or, Thursday doesn't even start
It's Friday I'm in love
...
I don't care if Mondays black
Tuesday Wednesday heart attack
Thursday never looking back
It's Friday I'm in love

recept melankóliára válság ellen, rezignáltásgra

gémeskút, kis tanya, szalonna-vöröshagyma, kockásabrosz. rohadjon el az összes okoskodó, meg marketinges hozzáértő, meg nem hozzáértő.
kukorica címerezés, disznópörkölés.

vidéken fogok élni családosan.

kurvára rossz ma.

még az sem segít, hogy szerelemes vagyok eddie vedder hangjába.

meséket olvasok

időről időre rájövök, hogy mennyire szeretem a történeteket, elbeszéléseket.
türelmetlenségem okán illik hozzám a novella műfaj.

most épp erdélyi anyókáról, hegyekről és értékekről olvasok, mely értékeket újra meg újra jó megerősíteni, mert a sok hétköznapi felszínesség elszürkíti őket. (engem.)

nem akarok elszigeltelt fiatal nagyvárosi nővé válni, aki nem bízik lassan az emberi szeretetkapcsolatok erejében. ez tutira a legrosszabb út amin mehetek.

ergó megyek haza, főzni nagymamával, találkozni szlovák rokonokkal, és talán rajzolni egyet.

...

a gondok ott kezdődnek, amikor elfogy a düh. nem akartam erről írni, most mégis megteszem.

a düh fenntartására dübörög a metál, és egyéb állatfajták...

időközben önvizsgálat megvolt, eredmény: már tudom mire szerződöm legközelebb.
a használati utasításomban pedig kiemelem pirosssal, hogy:
"biztonság hiánya esetén kontrollátvételre hajlamos, ha ez nem kivitelezhető, a hiszti és picsogás a természetes reakció. reklamáció ez esetben nem elfogadható. ... "

félretéve kicsit a papírozást - mert lenne még mit írni megoldásokról, törekvésekről, de azt hiszem ezt már csak csendben, idebent - ilyen-olyan csatornán érkezik az üzenet, hogy próbáljak meg kevésbé ragaszkodni az elképzeléseimhez.
törekszem.
törekszem.

még nem megy. nem érzek semmit ebből.
majd szólok.

addig is, tulipánok és napsütés gyógyírként.

ez komoly. gratulálok az okos amerikai elnöknek

Obama ezt mondotta vala:

"mr. Obama cited one of the most pressing of the regulatory issues, making sure “that problems that exist in emerging markets like Hungary or the Ukraine don’t have these enormous ripple effects that wash back onto our shores.”"

hű. nem is tudtam hogy ekkora nagyhatalom lennénk.

bővebben itt olvashatod a cikket.

egyébként meg boldogtalanság van

nem találom a helyem.
seholsem.
sem itthon, sem kint.

talajvesztés esete ismét.
azon tűnődöm, hogy ha az önsajnálat elég mélyre visz lehet alkotókedvem felébred-e megint.
de most nincs se harmónia, se alkotás. nincs lószar se. csak a picsogás a blogon.

eh.

ha mégegyszer le kell ezt olvasnom megőrülök

Unfortunately we do not have any suitable vacancies that fit your profile at this stage.

napi horoszkóp

vicces, nem tudom miért néztem meg, de most találónak érzem:
Someone who is usually a source of bright sunshine in your life is feeling a bit depressed right now -- but you need to act like you don't notice. Avoid making them feel like they're the object of pity or sadness and just try to keep them communicating with you.

Amsterdam - én 1:0

A lehető legfosabb volt.
Az idő, a kilátástalanság, a telefontalanság és a félreértések.

Nem baj.
Most szünet, meglátjuk mit hoz a második félidő.


updated féló múlva: egyébként persze volt szép is, meg jó dolog is. shannon munkahelye, a család elragadó. a kutyákkal együtt.
és utolsó nap bár rezgő léccel, de mosolyogva sétáltam a belvárosban.