szóval az úgy volt hogy katalány elhívott nézzem meg a lovát, meg amúgy is próbáljak vmit kezdeni lóháton.
egyre inkább megteszem a dolgokat és igyekszem keveset agyalni rajtunk, így hipp-hopp csutakoltam, lestem, próbáltam a rezgő térdeimről tudomást sem venni, majd felmásztam afrikára (honnan-e név?)
séta. elég jól ment. bár a ló tökhülyének nézett az fix.
hiába, számomra hihetetlen, hogy egy élőlény hátán ülök, mozog, izzad, prüszköl.
ügetés. itt jött az a rész, amit már elmeséltek helyettem. (premier plánban nézhettem végig, amint katalány megküzd az igencsak erőfölényben lévő pacival, aki még életében nem volt futószáron vezetve és most sem volt kedve hozzá.)
afrika elszaladt. pont felém egyébként. impozánsnak impozáns volt, de nem tetszett az erőfölény ilyetén kifejeződése.
mindez után hoztak nekem egy kb. másfélszer akkora lovat, hogy akko' ezen próbálkozzam. normálisan itt mondja az ember, hogy na nem. nem mondtam. felültem erre is.
részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy tanügetés gáz, felemelkedős verzió nem is olyan nehéz, csak koncentráció kéne kicsit, meg ritmusérzék. előbbi nincs.
majd lesz.
csillogó szemmel (én mindenképp) sétáltunk a fáradt nap fényében valahol bp határán kígyócukrot tömve a szánkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése