csütörtök, június 21

eddig tartott

nihilizmusom.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.

nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.

most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.

Nincsenek megjegyzések: