hétfő, február 28

edes elet vol. 8

nem tudom mi tortent, a tavasz kozeledte, vagy a bajban inkabb osszetartunk mint szet, de egy nagyon jo hetvege all mogottem.
volt autozas - legkozelebb mar vezethetem en is, meglesz az elso lecke - seta a tengerparton, taskavasarlas, john egy baratjanak meglatogatasa, filmezes, kozos fozes, tavaszi takaritas, anyuka meglatogatasa, edzes, seta a napsutesben, finom sor es vacsora, es mindez fesztelenul ujra. nagyon kellett ez mar.

betegseg es tarsaik - furcsakat almodom

egy ideje.
a szereplok valtakoznak az altalanos iskolas osztalytarsak meg az egyetemi haverok kozt, es mindegyik mintha mondani akarna valamit, de megsem teszi egyik sem, csak allnak es kacsmarognak folyamatosan, meg csinalnak mast is, de azt inkabb nem irnam most le, de az eredmeny a nagyon rossz erzessel ebredes.

miota kiderult hogy apanal baj, van sosem irtam, vagy mondtam ki tulajdonkepp, hogy mirol van szo egeszen szombat delelottig, amikor is egy gyors hivas esett meg ricsivel, arrol hogy megsem megy el meg egy par honapig a varosbol - micsoda meglepo fordulat. no de oruljunk annak ami van, es igy a jo dolog az, hogy nem kell aggodnom hogy eltunik a balfeneken meg mielott lerona, ami le kell. az okat a mai napig nem tudom, hogy velem miert ily nagyvonalu, dehat csak orulok, ha tartja a szavat.
szoval megkerdezte van e valami baj, es hat az apa dolog ott csucsul a fejemben allando jelleggel, es talan mert nem akartam korbemagyarazni, hosszan csevegni sem errol, sem masrol, igy egyszeruen, siman kimondtam: apat rakkal mutottek. persze ettol a harom szotol automatikusan konnybelabad a szemem meg most is, amikor irok rola. es mar javitanam is ki, hogy inkabb rakgyanu... stb stb.

szoval ez van. de valahogy tovabbra is remelem, hiszem, hogy ez meg nem az volt, csak nagyon nagyon kezdeti statusz, es hogy minden rendben lesz. mert csak egy nanomasodpercig futott at az agyamon a gondolat egy eleg megijedt sms okan, hogy mi van ha en itt mondogatom, akarom, kivanom, de megsem lesz ugy. es rajottem, hogy fogalmam sincs mihez kezdenek apa nelkul.

csütörtök, február 24

tavol elni a csaladtol

mostanaban leginkabb a csaladom hianyzik. latni szeretnem oket gyakrabban, szeretnem ha tudnanak az itteni eletemrol, ha megoszthatnam. vagy hogy felhivhatnam barmikor mamat amikor sutom a pogacsat es nem sikerul, vagy atszaladni nagyihoz, hogy hogy is van az almas suti, mert nekem nem lesz olyan, meg a hagymas krumplisalata, meg a toltott kaposzta.meg csak ugy lenni veluk, enni, beszelgetni, idot tolteni.
es ramtor egyfajta buntudat, hogy vegulis semmi nem kenyszerit hogy itt eljek, en dontesem, akkor miert nyoszorgok itt. eddig leginkabb nagyiek miatt feltem, hogy amig lehet, legyek veluk minel tobbet, mert ki tudja meddig lehet. de most hogy apanal is baj lett, merlegelni kellene megint, hogy mennyire jo itt, mi a fontos, es hogy az en eletem hol is van igazan es kivel es merre.
a rossz erzes enyhitesekepp felhivtam mamat, hogy halljam, hogy beszeljunk kicsit, hogy elmondjam hianyzik es hogy itt van velem mindig mikor pogit sutok. es este hivom nagyit aztan meg tesomekat. de a hivasok vege mindig azzal zarul, hogy ugye azert megyek hamar latogatoba, es a kagylo letetele utan ugyan ugy ott a gomboc a torkomban. azt hiszem ez a dolog nem feloldhato csak meg kell tanulnom egyuttelni vele, ha meg sokaig akarok tavol lenni.

ps. este beszeltem vegre apaval a mutet ota, es hat nem birtam ki siras nelkul.

nyosz

nagyon szepen latszik a bejegyzeseimen, hogy megyek lefele mar megint.
tegnap peldaul vilagvege hangulat jott ram, mert kene menni haza latni apat, meg a csaladot, meg ugy egyaltalan, meg menni valamerre napfenyt szivni, meg tesomekhoz is, de jajj, mikor? meg mibol? meg hogyan? meg egyedul-e? meg de szeretnek, de szeretnek, szabad madar lenni, meg rajottem hogy iden harminc leszek, ahogy itt mondjak "a nagy harom nulla" jon dejo, dejo. persze. marha oreg vagyok, amikor 21 voltam ennyi tervem volt, most meg csak tolom ki a kepzeletbeli hatart hogy 35 se oreg meg, meg 45 se... lenyeg a lenyeg a nullak itt nyomnak lefele, azt hiszem ez az idiota tabletta mellekhatasa lehet, mint a sulyfelszedes is es lam hopp ujabb indok a vilagfajdalomra jajj 3 centi, itt meg 5-6 kilo ott, es ez az egesz hova vezet, es megyek haza marketingelni. nem, nem megyek haza, itt kene egy zsiros allas meg egy evig es abbol jol felreteszek...de hova meg kinek, meg akkor most penzugy megis, vagy mi lesz? aaaa.

szoval efelekepp.

kedd, február 22

apro dolgok

en vagyok az a lany aki dupla nagybetuvel szolit meg embereket es ... fejezi be a mondatait.

szemmel lathatoan nem azzal foglalkozom, amivel kene.

hétfő, február 21

nyoszorgok

borzaszto ez a hangulat ami akarhogy forgatom itt van rajtam.

szegyellem magam miatta, mert ha sorra veszem, megvan mindenem, halat kene adnom a josorsomert es megsem jo.
nem talalom a helyem.

vasárnap, február 20

varakozas - nem iras

nem akarom leirni mert a gondolat teremto ereje ha most rosszul sul el az nem lenne jo. es nem lehetek sosem biztos, hogy nem az karogasom miatt tortenik e valami rossz.

igy varakozom. tobb dologra varok. varok lehetosegre, igeret bevaltasara, eredmenyre, orvosi eredmenyre, masokra, masok donteseire, a kenyelmessegem feladasara, a tobbet nem elegedetlensegre, a tavaszra, a merszre, hogy vezessek vegre, mert akartam eddig nagyon, de olyan szep a draga, a holnapra hogy hivhassam oket, aztan elfejtem es akkor varhatok megint a kovetkezo napra...

utalok varni.

kedd, február 15

valentin nap 2011

az itteni orulet szele elkapott egy pillanatra es kabe 5 percig panikoltam hogy uristen nem vettem semmit johnnak mi lesz most.
aztan szerencsere megbeszeltuk, hogy inkabb a heten vmikor kesobb elmegyunk egy jo etterembe, es akkor adjuk meg a modjat, kioltozve stb. igy tortent hogy hazafele uton beugrottunk a kedvenc steakpie-os helyemre ahol 3.99-ert jol is lakom.
sot a sultkrumplit meg se erintem altaban. ja itt egy kep rola mert eddig nem mutattam meg.(tenyleg igazan megkerdezhetnem egyszer, hogy lehetne csak borsoval szervirozni).

ettunk, sztoriztunk, de valahogy ott logott a fejunk felett az a lathatatlan kard, ami miatt megis ott vannak a visszafogott, bentragadt felmondatok, es amikor mar kinosan ugyelve arra hogy ne erintsuk a temat kell egyutt lenni, akkor az azert nem olyan jo.
sajnos ha igazan oszinte vagyok, akkor en mar nem hiszek abban, hogy megjavithatoak vagyunk es megy majd minden tovabb mintha mi sem tortent volna. minel tobb a nagyon jol egyutt eltoltott ido az arnnyal felettunk kozottunk, annal rosszabb. altalaban hajlamos vagyok elfelejtkezni rola, es kezdem hinni, hogy most majd talan jo lesz, es akkor hirtelen arcul csap, hogy helo, ugye nem felejtettel el? es akkor csak nevetnem kell magamon, hogy mitol hittem hogy nincs ott, hogy mar elment. es egyaltalan miert akarunk ugy tenni mintha nem lenne ott? mert akkor osszemegy, vagy elparolog?
egy turot. csak ul, var es rohog a markaba. jo nyilvan ha foglalkozunk vele sem lesz jobb. eh. es mar megint errol beszelek.
sajna miota elkezdtem a tablettat ujra a varhato tulerzekenyseg is bekoszontott, ami a hiper turelmetlensegemmel parosulva eleg gyilkos tud lenni az optimista gondolkodasra nezve.
szoval szavam sincs panaszkodni, de oszinten szolva nem tudom meddig tartok ki ezuttal.

nah hogy masrol is irjak, azert megemlekeztem a szeretteimrol, bar azt eleg gyakran, mondhatnam naponta teszem. aggodom kicsit apaert, meg tesomekert, anyaert meg persze nagyszulokert es meg sorolhatnam.
azert valahol jo hogy ennyi sok mindenkiert tudok aggodni.

meg eszembejutott, hogy ahogy en gondolok masokra, valoszinuleg legalabb annyi ember gondol ram, es ahogy ok az eletem reszei (voltak), en is az vagyok(voltam) az oveiknek akar mint jelenlevo barat, tars, rokon, akar mint egy emlek. es ez olyan megnyugtato.

péntek, február 11

mindig a sajat problemad a legnagyobb

na igen, de azert belegondoltam tesom meg mojj helyzetebe es hat le a kalappal elottuk, es valahogy az en nyoszorgeseim eltorpulnek.

anya mindig azt mondta hogy ilyenkor no fel az ember igazan.

friday i'm in love -avagy alakulnak a dolgok

tegnap este hallgatva tesomat anya utazastorteneterol, megint feljott bennem az abszolut hibas reakcio, miszerint ketsegbeestem, hogy jajj miert kell hogy igy legyen, meg aszittem ennek mar vege, es jobb minden es blabla.

az egyik jo dolog, hogy rajottem, hogy mondogathatom, hogy hol van a regi anyukam, de tulajdonkepp jobban teszem hogyha vegervenyesen elfogadom hogy rengeteg mindenen ment keresztul, es ez az o elete, es leginkabb hogy az emberek valtoznak es ez alol o sem kivetel. egyebkent meg hiszem, hogy tenyleg jobban van sokkal a hetkoznapokban, csak van egy rossz beidegzodese, hogy altalaban elmenekul a feladatok/emberek elol.
a masik hozomany, hogy kiakadasom kapcsan vegre beszelgettunk egy jot johnnal effele temakrol, ami azert valjuk be eleg nagy lepes.

a ma reggel pedig ahogy setaltunk munkaba es en morogtam kegyetlenul joszokasom szerint, john csak ramnezett es nevetve azt mondta:
-olyan vicces amikor vegnelkul morogsz.

szerda, február 9

nem kell beszarni

annak ellenere, hogy lenne okom nyavalyogni egesz jol vagyok.
a 127 ora eleg inspiralo hatas tett ram. jo nyilvan kell a vegso ketsegbeeses meg az a kiszaradas es egyebekbol adodo deliriumos (?) allapot, amikor van az az ero, hogy meg tedd. de akkro is, minden elismeresem a srace.
es kulon meghatodtam az utolso soron, miszerint a baleset ota, mindig hagy egy cetlit, hogy merre ment.

ezen kivul egyre jobban elmerulok a reklamokban megint, olvasgatok mi van itt, mi van otthon, es jol esik. szoval megint amolyan aktivkodo hangulat tort ram, parosulva azzal, hogy nincsen megoldhatatlan problema, max hozzaallast kell valtoztatni. (avagy mar nem akarod megoldani tobbet.)

hétfő, február 7

lassan jobb lesz

a mult heti csond, nem meglepo mondon egy-ket piszkozatot szult, itt csucsulnek, remelem nem kell oket sosem elesitenem. az egyik cime az volt: hiszti van. el lehet kepzelni...a lenyeg az, hogy kertem vissza a sztereotip, macso fickomat, aki mindig megnevettet es nem aggodik semmin, es tudja hogy minden rendben lesz, es nem nagyon tudok ra haragudni maximum 2 percig,(fogalmam sincs hogy csinalja).

elkezdtem megint a hetvegen aggodni minden hulyesegen - ezert kerestem gyorsan valami biztatot - es talaltam is amit az life is short kartya mutatja, de meg elotte gondoltam kibeszelem magambol, a ferfi meg majd megnyugtat jol. john persze nem az a fajta aki erre kaphato, de legalabbis az a fajta lelkizos, aki magaban agyal es mar csak akkor mondja amikor bili borulas van, ami azert (nem) vicces mert teljesen erdoben maszkalas lehet ebbol.
szoval epp nyoszorogtem, hogy mi lesz velem, merre tovabb munka, lakohely es egyebek teren, o szepen csendben ult es hallgatott, majd mikor befejeztem a fulehez nyult es azt mondta:
"egy marhanagy pattanas van a fulem mogott."

----
az arnyoldala a tortenetunknek adott tenyekbol ered, melyet nagyon tehetsegesen csak sulyosbitunk, es amolyan ordogi korre sikerult alakitanunk. most az jon, hogy ugyesen, nem ragorcsolve, eszrevetlenul visszasiklunk mondjuk a tortenet edes elet szakaszahoz. egesz jol haladunk egyebkent.
vagy ha nem, hat kisnyul.

mert nem ettem meszet, hogy megint egy melos kapcsolatban orlodjek jobbra-balra es toldozzak foldozzak, de szerencsere meg nem jarunk itt.

szombat, február 5

dogletes ido

amugy itt ket-harom napig az a skot-fele aprilisi ido volt, amikor sut a nap, de megis felhos es szital folyamatosan az eso es ennek eredmenyekent hatalmas szivarvanyokat latni. az szeretos. de ez elmult hamar most az a skot-fele ramaty ido van hogy fuj a szel ezerrel, esik az eso, nem szital, esik, minden szurke es legszivesebben otthon ulnel a kedvessel, vegigneznetek az elmaradt filmeket, meg osszebujnatok, megennetek a maradekot a hutobol, meg a konyhaszekreny eldugott sarkaibol, nehogy ki kelljen menni a boltba barmiert is. es meg az a regen kapott bonbon is felbontodna, csak legyen vmi csoki.
hat emigyen.

de vegre pentek lett, beszeltem a kozgazdsz bacsival, aprilisig nincs semmi csak tovabbi leepites szoval itt nem lesz hamar karriervaltas. de nem is baj, kezdtem beszarni, igy van idom kicsit olvasgatni.

amugy meg az unokahug meg az unokaoccs, tisztan kivehetoen kisfiu es kislany es alig varom hogy mehessek es megzabaljam oket. vagy ha nem birjuk majd egymast akkor majd segitek fozni, meg tesomnak gepelni, vagy macskazzak, vagy leginkabb nyaraljak.

nem akarok felni tobbet semmitol

kedd, február 1

szeljegyzet

szeretem amikor mojj azt irja hogy csak a szerelem ov meg a tebolytol.

napi zene