kedd, december 18

bar meg nincs vege a napnak

de asszem leszogezem, hogy utobbi idok legfosabbika ez.
reggel megindult a nyuglodes, a nyakam faj, az ugyfel nem erti, beszolok egy filmre ami a maga nemeben nem is rossz, mondjuk 12 evesen elnezegetnem - ez utobbit pont akkor sikerult kinyognom, amikor a fonokom aszondta neki tetszett ...
shannon volt nozik, amibe eleg sok oldalrol bele lehet kotni sz lasd az alabbi bejegyzest.
pszichobubus erzekeny a filmjeinek kritikajara, masra is lehet...
valahogy a melo sem ment, es maradtam sokaig problemamegoldani, de nem ment, es elkestema sulibol es meghuznak szintanbol es most naggyon de naggyon elegem van, ahogy indizajn oran tuccog az hiphopegyhazi zene, ami tobb mint hanyas es postscripteket mentegetek. es kozben nem idefigyelek.
mar varom mi var otthon ha hazaerek.
es meg csak fel9...

munkaidő forradalmat hirdetek

ma sokadjára bebizonyította a nap, hogy tök felesleges ebéd előtt bármibe is belefogni.
16.04-kor jön rá minden kedves ügyfél, hogy neki ez kell, meg az, és ez így nemjó és tökmáshogy, és a szöveg sem ez, hanem kétszer ennyi, vagy felannyi és amúgy is holnap kell leadni a kimutatást és jajj.

hm. most 7 óra van, a helyzet nem javult, az utolsó perc átkát tolja rám a kedves ügyfél, pedig a részem ha hibákkal is de másfél hete ott az asztalán és kértem, hogy nézze meg mert gebasz lesz.
de nem.

felállok most.
és indítványozom holnap hogy 11-től kezdődjön a munka.

bók ezen a morc napon

"anna angyallá vált."

mit tesz a téli Nap lágy fénye az elmerengő lány arcával...

mint írtam az örlődés letudva

mióta nem írtam, történt sok minden.

a felugromhozzádkicsit-ből, lett aszónélkülmegcsókollakésmaradoknálad, mert ez nagyonjó.

aztán néhány nap után megint indul a régi nóta, hogy csak óvatosan, meg nem is tudom. mintha három gyereket, meg piroscseréptetős házakat flesselnék éjjel-nappal mikor együtt vagyunk.

részemről, most lett sok. gy-nek meg bejött a poén: a harmadik. csak azt tudnám, minek ellenkezett kézzel lábbal, hogy ez le van tudva mikor ordít, hogy nem.


nem kell ez. nem kell, ha ennyire nem tudja mit akar. ha nem tudja, hogy engem akar.

ajánlom e bejegyzést ildónak és szépszeműnek.

hétfő, december 10

el nem csókolt csókok

mi az, ami két ember közé áll, ha szeretik egymást, és csókolni, ölelni vágynak?

valami gebasz kell legyen.

vasárnap, december 9

váratlan fordulat

shannon hazajött egy kis holland kitérővel skótföldről. jó, hogy itt van nagyon. mert a fél év msn-t megspékeltünk egy hét intenzív szeretéssel (vélemények itt oszlanak), de ez minden volt, csak nem valós, földöz közeli.

ahogy futott előttem az érzésben, fut tovább ahogy sejthető volt.
de most, hogy itt van, időt lehet tölteni együtt. úgy igazán. nem tudom, hogy ennek szellemében-e, de együtt lógtunk péntek estétől vasárnap délutánig kizárólag barátilag.
jól érzem magam vele. kaptam kiképzést metallicából, godsmackből, anyuból és apuból is. még poharat is sikerült törni.
anyu szeretős féle, apu pedig teljesen fogyasztható volt az előzetes híresztelésekkel ellentétben. szocihoz hű rokker keményfából. :)
ja és a kuckó, ahol aludtam. bár a tetőablaknak köszönhetően reggel nem volt őszinte a mosolyom hála az arcbafénynek, de a legjobb hely begubózni. az üresen hagyott CD tokok közt a tizedikben találtam is vmit, Schindler listája téma, betettem és néztem a pici ablakon át a padlás oldalát és a fák ágait. dejóez.

még a drámáról is elfelejtkeztem. egy alkalom kimaradt... bu.
sebaj, a következőre annyi anyagom gyűlik, hogy nem is tudok majd választani, melyiket dolgozzuk fel.

péntek, december 7

felkarolni valakit

miből gondolja azt a "sztár showman", hogy az ízesen mesélő vajdasági kisfiúval jót tesz, ha kiemeli abból amiben van?

miben van? és hova emeli?

csütörtök, december 6

mekkora nyafogós lettem megint.
"elegem van." szerintem ez a kedvenc mondatom, pedig hogy utálom kimondani.

muszáj lesz változtatnom, mert tegnap előtt olyannyira sikerült elfojtani a nevetésem saját faszságaimon, hogy kreáltam egy fasza rosszullétet.
a fejem még azóta is fáj.

ez a para akkor kezdődött mikor rámtört az izomból hegyremenés. a suttogónak említettem már ezt, de ő valójában nem is tudja miről beszélek.

annyira antiszociális leszek ha bajba kerülök, hogy félelmetes. szépszemű, meg katalány csak lestek.

szóval most tényleg kell a váltás.

asszem elfáradtam

Are you so sure you won't be crawling
If not for the good why risk falling
Why risk falling
If everything you think you know
Makes your life unbearable

Would you change?
If you'd broken every rule and vow
And hard times come to bring you down
Would you change?

kedd, december 4

folyt?

hát kérem. koncz zsuzsával a hull a hó és hózik, micimackó fázik-ot énekel egy sportaréna mennyiségű ótépédolgozófolyam. még jó hogy nem ekkor léptem be a csarnokba, mert lecsúsztam volna a lépcsőn. csak álltam és néztem, hogy ez nemigaz.
a színpadlátvány meg a legrosszabb volt amit az elmúlt időben láttam. a nyári efotton a senki sem látogatja az erdőben színpad is versenybe szállhat simán vele (pedig az egy fa, egy molinó, két mikrofon és 4 reflektor volt :)

a koncert számomra (merhogy persze ide is épp jókor érkeztem :) három számig tartott a visszatapsolással együtt. (utána jött a letapossuk egymást a svédasztalnál figura, amit én inkább csak messziről...)

a két fenomenális élmény közt azoban volt egy pillanat, mikor behunytam a szemem és bekúszott a várt, lerágott csont és mégis szeretem intro. és nyíltam a fiúnak, a lánynak, az igaz szerelemnek, és az elmúlásnak. vele, aki érthetetlen, hogy még mindig ott áll, mikor én hatévesen a bakelitről hallgattam böszörményi keresztanyám leányszobájában az új lejátszón.