de van egy ember, aki optimista, erőtadó gondolatai vannak, élvezi a végletekig őszinte mivoltom, és állandóan azzal van megáldva, hogy mind ezt én indítottam, én belőlem jön a szeretet és a melegség ő ezt csak visszaadja.
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)
következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.
hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése