csütörtök, március 27

nehéz meglepni azt

aki állandóan pörög forog.
de nem lehetetlen.

egyébként mosolygás van rajtam:
vasárnap landol shannon gépe. dejó dejó!

mosolygás. csak el ne múljon.

hétfő, március 24

én tuti hogy a gyerekeimnek - amellett, hogy mesét, zenét, játékot, és bátorságot tanítok - elég hamar megtanítom nekik, hogy az életben rengeteg lemondással jár az ha épp az álmainkat kergetjük. lemondások.
nem rossz dolgok ezek, csak olyanok, mint ahogy változik az éj és a nappal. az élet velejárói. nem lehet mindent egyszerre.
de adjon örömet, hogy eldöntöttél valamit és annak mentén haladsz. a szabad választás és verejtéked öröme.
döntöttél. és ne félj tőle, légy inkább büszke rá.

én nem tudom ezt a leckét. még ma sem. de addigra megtanulom és mosolyogva nem savanyú arccal tanítom majd.

eladósorban

vagyok. ez mostmár kétségtelen.
a múltkori családi összejövetelnél azt hittem épp nem találtak jobb témát. de mostmár visszatérő favorit a mikor is megyek férjhez, meg az unoka is kéne már téma, mert ugye nagyanyáid ilyenkor már...
sosem gondoltam volna, hogy a mi családunkban érzek majd ilyet, de a válás, a betegség, a múlt igazságai és az úttalanság sem volt bekalkulálva.
kezdem látni a mi családunk története is egy család története, tele mindennel.

mondanám, hogy nem zavar, de nem tudom őszinte mosollyal.

kedd, március 18

bedurvulok és stratégiát alkotok nagy lufit aztán elmegyek és héló haló világ eltűntem. mert nekem ne magyarázzon aki nem ad infót.

és beszól a hajamra. és egyáltalán. hol is van grafit bejegyzése arról hogy mit tenne azzal aki köcsög?

rohadt mérges vagyok.

vasárnap, március 16

fogorvos

mikor megláttam sejtettem hogy nem lesz egyszerű.

asszem ő a világ legtehetségesebb fogorvosa: fáj az idegkezelt, elvileg teljesen érzéketlen fogam.

vagy a hiperérzékenység tört rám megint.
vagy a hóesés.

de szar ez.

nemzeti ünnep

melynek egy jó ideje már nincs súlya.
és nem hiszem hogy azért mert kinőttem az iskolapadból.
egyszerűen nem az összefogásól szól, hanem a megosztottságról. már a nemzetiszín kokárdát sem tűzhetem ki csak úgy, a történelmi eseméyneknek tisztelegve.

az elkeseredtségemet csak fokozta, hogy semlegesként maradva egy átaludt szombat után este egy jó kis filmet néztem volna meg a város másik végén. a villamospótló, viszont csak a boráros térig volt hajlandó elvinni előzetes ígéretével ellentétben, mely a margithídig való fuvarról szólt. szirénázó rendőr utasította, hogy ne merészeljen tovább menni a körúton.

a személyes szabadságomon esett csorba. továbbra sem szeretnék a politikával foglalkozni. de ha ez így megy tovább, kénytelen leszek

szombat, március 15

én kérek elnézést

éreztük, hogy csúnya este lesz, de hogy ennyire...

volt itt minden, csocsó, játék, felesek, living room, tánc, vízzel fröcskölés, vicces cigi, taxiban sírás, kolléga zavarbaejtő hülyesége, és a gimiből ismert hánytató szeretp. fogom a homlokot, ő rosszul van, meg zavarban én meg megint örülök, hogy nem fordítva van.

a leghülyébb kérdés, amire már igencsak erőlködtem, hogy ne mondjak vmi bántót:
" mire gondoltál mikor először megláttál?"

minek kérdez ilyet valaki attól, aki már 6-szor elutasította és mellesleg semmit nem tud az illetőről? és azt sem értem hogy a NEM, szón mit lehet félreérteni.
"semmire nem gondoltam."
max arra, hogy már feltalálták az orrszőrnyírót.

péntek, március 14

játékmester lettem megint. hihetetlen de ezzel kell kezdeni valamit.
mikor minden gondolatod az övé, és őt nem érdekli.

asszem most kell befejezni,

irány az éjszaka

és lehet hogy nem jó spiccesen blogolni de ez van.



fáj. de nincs értelme.

csók.

gyökerek a hegy oldalán

csak ültem a hegy oldalán, meg-megcsúsztam lefelé, de nem volt erőm felállni.

tegnap észrevettem, hogy vannak itt gyökerek, mint mindig, csak figyelnem kell hol vetem meg a lábam.

apró sikerek és nem is olyan nehéz. megyek felfelé újra.

legalább

én vehetném komolyan a bejegyzéseimet.

csütörtök, március 13

az együttélés örömei

minden reggel 7.03-kor landol a párnámon vmi figyelmesség újdonsült lakótársam jóvoltából.

azóta tudom milyen a sztómatasak.
ma reggel katéter bevezető segédalkalmatosság volt a meglepetés, amit először óvszer felhelyező automatának néztem.

így vágok neki mostanában a dolgos hétköznapoknak.

hétfő, március 10

héjanász az avaron

....Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

mikor anno először olvastam, nem értettem igazán. később reméltem, hogy valaha megélem majd ezt.
most sikerült.
fáradt vagyok és érzelmekkel teli. fáradt, szomorú, fájó.
ideje elcsendesedni és kitalálni, a legrosszabbat, hogy a szeretésérzéssel mi legyen.

üzenőfal konkrétan egy bejegyzés erejéig

blogok csapdája.

tanulság:

ne olvass blogot, ha nem tetszik.
ha megkérnek rá, hogy ne tedd, pláne ne. és ha mégis, inkább kérdezz mielőtt elemzel.

ott ment ki a biztosíték mikor végső földbedöngölésként bebizonyítást nyert vala:
mekkora céda az, aki szeretkezik a párjával.
merthogy igen, ezt sikerült alátámasztani ellentétben azzal hogy én fűvel fával, bogárral, manóval, holddal és még kitudja mivel.
ővele csak. az ölelkezés, a tánc, a muffin, az mind a szőke volt.

tud valaki mutatni nekem egy nőt, akinek rosszul esnek a bókok (és nem leszbikus)?

aki csendes kisvirágra vágyik, ne kezdjen nagyszájú, gondolkodó, túlérzékeny emberrel mert sosem lesz belőle virág, aki csak van és de szép és le tudod szakítani aztán meg nézheted ahogy elfonnyad.

jelen helyen elismerem, hogy igaza volt azoknak, akik óva intettek a jegyzetektől, mert ez semmi másra nem jó, mint támadási felületet adni ellenségeimnek.
hát most megtörtént a baj.

összetört a játék. nem lehet vele többet játszani.

vasárnap, március 9

farkasokkal futó asszonyok

kötelező olvasmány.

tegnap megéltem

lehetőségeim egy egész széles spektrumát.

voltam erős szorongás, ellentmondástnemtűrő anya, és a kérdés hogy miért nem látok semmit a szemedben ha szeretlek?

a dráma erőviszonyaiban az a csodálatos, hogy nem véletlenül kapod azt a szerepet amit.

nőnap alkalmából

megállapítást nyert hogy alapvetően két férfitípus létezik.

Az 1. típus aki erős, határozott, anyagi és mindenféle biztonságot adó, ért a házkörüli munkákhoz és a pénzbefektetésekhez. érzelmeit nemigen tudja kifejezni, nem szeret sokat beszélni.

A 2. típus intellektualitásával, "szövegével" elvarázsol, érzelmes, tudsz mellette gyerek lenni, jó szerető. szereti a hosszas eszmecseréket, és mindent általában fejben megold, lejátszik de legkevésbé a tettekben.

Namármost kedves hölgyeim mi mindkettőre vágyunk.
Megjegyzés. Az érzelemkifejezés 2.nél is döcög. :)


A tegnapi drámán egy 37 éves nő elővette a kívánságlistáját:

figyeljen rám a párom mindig, éreztesse, hogy szeret, ha társaságban vagyunk más nőt ne lásson, rám úgy nézzen mint egy királynőre, lepjen meg, vigyen el utazni, szervezze meg és babusgasson és.....

csak néztem kintről a jelentetet és üvöltött bennem, hogy és a fickó kívánságlistája??? és a fickó saját élete?

mert persze drágám mind ezt szeretnénk, nade ha megkapnánk az lenne a férfitársadalom végleges bukása.

szerda, március 5

munka

közeledik az utolsó csepp.

és rohadt sok szabadnapom lesz.

vagy azért mert, pápá.
vagy azért mert elmegyek szabira mert amennyit itt túlórázok... el kell kezdenem kiváltani szabadidőben mert nem lesz mikor.

hm. utazzunk Európán körbe....
vagy menjünk egészen Afrikáig.
vagy India, Nepál.

najó. meglátjuk.
It’s in the water baby, it’s in the pills that pick you up
It’s in the water baby, it’s in the special way we fuck
It’s in the water baby, it’s in your family tree
It’s in the water baby, it’s between you and me

vasárnap, március 2

hogy is van ez

hagyom hogy a harag és a düh elementáris erővel elöntse mindenem.
ilyenkor nem látok és nem hallok.

a saját anyámat zavartam el az imént.
és emellett pontosan tudom, hogy önző vagyok és amit nem szeretnék azt egy percig sem vagyok hajlandó elviselni.

és csak pislogok mikor megszeret valaki mert nem értem ezt meg hogy sikerült.

ha így folytatom azok is eltűnnek mellőlem, akik eddig itt voltak.

magam számára is elviselhetetlen az önkontrolom hiánya.
le kéne csendesedni végre.

szombat, március 1

kezdek beleszeretni

a városba.

sokat sétálok most idegen részeken ilyen-olyan okból kifolyólag. nézem a címet, keresem a házat, és a környéket. kertváros, zsúfolt belváros, zegzugok és nagy terek.

ma pedig a várban sétáltam. hihetetlen most először. (senki nem vitt fel eddig. :)
a szél erősen fújt, és így tökéletes volt pillanat. az érzés ugyanaz, mint edinburghben a caltonhillen állva. még a város két képe is hasonló onnan fentről.

shannon ha itt akar lakást hát, megértem. és támogatom.