mit mondanál annak, aki
gödörben ül és csak ás,
fel-felnéz de egyre kevesebb a fény, amit lát.
haragszik mindenre, mindenkire.
mit tennél azzal, aki
nem fogja meg a kötelet, amit ledobsz neki.
egy csepp kiutat nem lát.
élete meddő szenvedés
felfalatja múltját, lényegét a keserűségével.
ellenség mindenki, aki élni akar.
nem látom már a régi szeretett arcot sehol.
te mit tennél?
szombat, szeptember 29
csütörtök, szeptember 27
verset keresve
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.
Ingrid Sjöstrand
mikor növök fel végre
kiderül, hogy eltapsoltunk egy kisebb vagyont tesómmal. az okot, nyomot még keresem.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.
ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.
remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...
ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.
egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.
ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.
remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...
ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.
egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.
vasárnap, szeptember 23
szúnyog
egész nyáron egyet sem láttam. erre most megcsípett egy.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.
komoly munka
vicces volt, mikor titoktartási nyilatkozatot íratott velem alá egyik legnagyobb ügyfelünk, hogy a kampány elkezdéséig, senkinek egy szót se az üzenetről. még valami 3 év felfüggesztett-ről is mintha hallottam volna.
ez komoly. ...
de elnézve az ügyfél talpraesettségét kommunikáció ügyben, nem tudom miért lepődtem meg azon, hogy mára az összes valamirevaló hírportál lehozta a frenetikus, hipertitkos bejelentenivalót.
így nem tudom miért kell a vértpisilünk, annyira tervezzük kutyafuttában, titokban a tuti kampány egyetlen mondatos üzenetét, amit már mindenki tud.
no komment.
ha elvisznek kihallgatásra, nem én voltam.
ez komoly. ...
de elnézve az ügyfél talpraesettségét kommunikáció ügyben, nem tudom miért lepődtem meg azon, hogy mára az összes valamirevaló hírportál lehozta a frenetikus, hipertitkos bejelentenivalót.
így nem tudom miért kell a vértpisilünk, annyira tervezzük kutyafuttában, titokban a tuti kampány egyetlen mondatos üzenetét, amit már mindenki tud.
no komment.
ha elvisznek kihallgatásra, nem én voltam.
a hypo íze
is megvolt szombat reggelén.
a háromgyökerű fogam idegeinek kicibálása érzéstelenítés nélkül még csak hagyján. mert azt tudom, hogy addig fáj, amíg hozzáérnek, ha nem piszkálja, nem fáj.
no de a fertőtlenítés kérem. nekem az tett be. már a szaga se túl jó, mikor a szádban kotorásznak hypo-s fecskendővel, hátmég ha bénázik a doktorbácsi és szépen lecsepeg a nyelvedre. hiába öblögetsz.
blaaaa.
pont olyan a milyennek képzeled. sós, mar.
a háromgyökerű fogam idegeinek kicibálása érzéstelenítés nélkül még csak hagyján. mert azt tudom, hogy addig fáj, amíg hozzáérnek, ha nem piszkálja, nem fáj.
no de a fertőtlenítés kérem. nekem az tett be. már a szaga se túl jó, mikor a szádban kotorásznak hypo-s fecskendővel, hátmég ha bénázik a doktorbácsi és szépen lecsepeg a nyelvedre. hiába öblögetsz.
blaaaa.
pont olyan a milyennek képzeled. sós, mar.
szerda, szeptember 19
*missing text*
elég durván problémát okoz, amikor a kommunikáció 93%-a írásban történik.
így történt, hogy a konklúziók éjjelén két egymástól teljesen független eredmény született az 1742 km-re lévő fejekben.
így történt, hogy a konklúziók éjjelén két egymástól teljesen független eredmény született az 1742 km-re lévő fejekben.
fenét, mert...
kiderül ami.
festésóra, szóban... ki látott már ilyet. jó környezet, bár pincében festeni... no mindegy.
esőben sietés, talponállóban szilvásdiós rétes, teával isteni.
vásárlás a benemlépekoda világban.
elkések kétésfélórát, katalány nehezen enyhül, de a gyűrű talán elringatja. egyből bele a lecsóba, pohár sör már a kézben és jön a beszélgetés. hirtelen rólam kezd szólni és érzem pszichobubus belelát már.
(közbevetném, hogy tök véletlen tesóm is megjelenik, majd gy is és a tény, hogy jóideje átlag napi 3 órákat msnezem valakivel. ennyit a szeretteire se szán az ember, mondja ő. hm. ez némi vitát kavar...)
a 24. percben megtörténik a kérdés, amire csak a game over felirat villog az agyamban és minden nyomorom kulcsa. a szerelem kapszulájának története.
üröm az örömben, hogy mikor megvan a kulcs és megosztanám, már nincs kivel.
kerestem a kincset, de közben nem figyeltem a kanál vízre.
kalapok, rózsák az asztalon hangulat ér hajnalban.
festésóra, szóban... ki látott már ilyet. jó környezet, bár pincében festeni... no mindegy.
esőben sietés, talponállóban szilvásdiós rétes, teával isteni.
vásárlás a benemlépekoda világban.
elkések kétésfélórát, katalány nehezen enyhül, de a gyűrű talán elringatja. egyből bele a lecsóba, pohár sör már a kézben és jön a beszélgetés. hirtelen rólam kezd szólni és érzem pszichobubus belelát már.
(közbevetném, hogy tök véletlen tesóm is megjelenik, majd gy is és a tény, hogy jóideje átlag napi 3 órákat msnezem valakivel. ennyit a szeretteire se szán az ember, mondja ő. hm. ez némi vitát kavar...)
a 24. percben megtörténik a kérdés, amire csak a game over felirat villog az agyamban és minden nyomorom kulcsa. a szerelem kapszulájának története.
üröm az örömben, hogy mikor megvan a kulcs és megosztanám, már nincs kivel.
kerestem a kincset, de közben nem figyeltem a kanál vízre.
kalapok, rózsák az asztalon hangulat ér hajnalban.
metál és én
köszönő viszonyba se.
eddig. most, hogy megmutatta a számára fontosakat, hallgatom.
te ez nem is rossz.
tombolás hiányzott volna eddig?
fenét.
eddig. most, hogy megmutatta a számára fontosakat, hallgatom.
te ez nem is rossz.
tombolás hiányzott volna eddig?
fenét.
vasárnap, szeptember 16
hétfő, szeptember 10
szombat, szeptember 8
ótvar felirat
a kórházban rámszakadt a tegnap éjjel elkezdődött igazságok plafonja. mint ilyenkor a lehető legjobb megoldás, az egyedül lenni bekapcsolt. vitt a spirál le a lépcsőn, le a gödörbe, és ott ültem megint egy fa alatt. néztem a homokos foncsorodó leveleket, melyek újra meg újra előtűntek két könnycsepp közt.
gáz. még mindig itt járok. nézem a cipőmre magukat felküzdeni próbáló bodobácsokat és egyszerre tolul elő minden bántásom, szúrásom, ölelésem, de tudom... elég. nem csinálhatom örökké ezt. menekülni. küzdeni.
igaza van annak, aki azt mondja, hogy aki nem fogadja el magát, mást sem tud igazán.
felnézek és a koszos falon egy ótvar felirat ordítja az arcomba "fogadd el, hogy szeretnek"
ilyen nincs. ezmilyenmár.
gáz. még mindig itt járok. nézem a cipőmre magukat felküzdeni próbáló bodobácsokat és egyszerre tolul elő minden bántásom, szúrásom, ölelésem, de tudom... elég. nem csinálhatom örökké ezt. menekülni. küzdeni.
igaza van annak, aki azt mondja, hogy aki nem fogadja el magát, mást sem tud igazán.
felnézek és a koszos falon egy ótvar felirat ordítja az arcomba "fogadd el, hogy szeretnek"
ilyen nincs. ezmilyenmár.
szerda, szeptember 5
a vásárlás örömei
már a hatodik puccos boltban próbálgatok, hogy a "csinos" vonalat megközelítse ruhatáram egy apró része, mikor a kezembe adnak egy kockás csípőnadrágot. olyan puha az anyaga, hogy már imádom. könnyen feljön, nem szorít sehol, esése tökéletes. a lány bekukkant a függönyön át, "hogy na, hogy áll?" majd arcára fagy a kérdés.
látom, hogy ez nem szólhat a fenekemnek, de akkor mi van?
megfordulok és akkor meglátom a csodát, mely már délután óta ékesíti bőrömet. a tükörből visszavigyorog a keresztcsontomon figyelő rózsaszín cicafej, melyet katalány alkotott sokadik üresjáratunk alkalmával.
no komment.
látom, hogy ez nem szólhat a fenekemnek, de akkor mi van?
megfordulok és akkor meglátom a csodát, mely már délután óta ékesíti bőrömet. a tükörből visszavigyorog a keresztcsontomon figyelő rózsaszín cicafej, melyet katalány alkotott sokadik üresjáratunk alkalmával.
no komment.
kedd, szeptember 4
álmomban
leesett a hó. minden fehér lett, az emberek ráncai kisimultak, éreztem a talpammal a hideget. aztán eltűntek az alakok, már nem város volt ez többé, hanem fák a frissen szerzett súlyos teherrel az águkon, mely deformálja őket, és egy út, mely az erdőbe vitt.
megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.
a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.
megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.
a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.
vasárnap, szeptember 2
vízipipa
előző hangulatommal összecsengett katalány bánata így néhány pillanat múlva már fejben hamar összeállt a terv, teázás vízipipával nálunk.
aha. az első része még egész gördülékenyen ment, no de a pipa.
mert ez egy kényes darab. csak katalány kreativitása és tesóm kitartása a hozta meg az eredményt; no meg egy tekercs alufólia kb. 7 helyre betömködve, tekerve, odagumizva, és a finom dohányt tartó szekezet összetákollása wc papír gurigából. egy óra múlva már gyertyák közt bugyborog a víz és száll az illatos papírízű füst.
aha. az első része még egész gördülékenyen ment, no de a pipa.
mert ez egy kényes darab. csak katalány kreativitása és tesóm kitartása a hozta meg az eredményt; no meg egy tekercs alufólia kb. 7 helyre betömködve, tekerve, odagumizva, és a finom dohányt tartó szekezet összetákollása wc papír gurigából. egy óra múlva már gyertyák közt bugyborog a víz és száll az illatos papírízű füst.
nem az a baj hogy látszólag köcsög vagyok
hanem, hogy zavar.
nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.
dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.
nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.
dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.
szombat, szeptember 1
ömlesztve
a tegnap egy durvás időszak remélehetőleg lezárása volt odabent.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.
nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.
kész.
tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.
hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.
nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.
kész.
tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.
hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)