ez is úgy indult mint már sokszor eddig, kb öt helyen kellett volna lennem a 7-től 10-ig intervallumban és e izgalmasnak igérkező estét harminc forinttal a zsebemben gondoltam megoldani. mellesleg ennyi van hó végéig...
próbáltam szívemre hallgatni, hát ez lett:
gödör teteje. most a festővel, aki nyáron lökést adott, hogy ne hagyjam el a rajzolást és azt ami fontos nekem. egy óra csevely, a tűz már nincs sehol. kaptam tőle demot, saját zenével. zongora, miegymás. mosolygás.
innen léptem a new york-budapest projektre, amiben még mindig iszonyat kedvem van benne lenni. akárhogyis. itt a megszokott biztonság várt, és ötletelj bátran hangulatban lebegtem egészen sokáig. jó bor, cigi (na, ezt nem kellett volna elkezdeni)
bűntudatomat próbáltam lenyomni, hogy a koncert megint kimaradt, mikor felnéztem sétámból és rájöttem ez a tandem itt előttem.
gondoltam benézek, hátha. ilyenkor, mikor "benézek, hátha" mindig csak az van, hogy belecsöppenek vmibe, aminek kurvra nem vagyok része és rengeteget kéne tennem azért, hogy az legyek. szívdobbanás. minek szólt? ilyenkor mi van, félelem, nem tartozom ide, szeretés, jajj. bármelyiknek szólhat (elnézve a reakcóikat nálam sokkalta direktebb érzelemhegyekben). elemezni nincs kedvem.
a szabadsághídon katalány telefonja utolér és nem sokkal később a fülemben tuccog a válasz Vad Fruttik : Nekem senkim
és ekkor jött az éjjel csúcspontja: tőlem is elkérték a személyimet a zépében. szerintem a néni, aki ilyen frusztált ne szolgáljon fel tiniszórakozóhelyen éjféltájt. máskor se.
jah, hogy miért érdekes, hogy harminc forint? mert volt vacsorám, italom, izzó rudacskám egész éjjelre és most hajnalban nadrág levételnél kiesett a zsebemből a tizes meg a huszas. hm.
jöhet a holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése