a vasárnapot nagyikámmal töltöttem zömmel.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.
félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése