csütörtök, március 8

nem talalom a helyem.
azt mondjak az ember mindig erzi hogy mikor kell valtnai lepni.
ezt erzem most.

ne nem tudom mekkorat lepjek es merre.

csütörtök, január 26

utelagazasok

az a vicces hogy mindig sipakolok, aztan meg ha neki veselkedem mindig lesz valahogy.
most sipakoltam, hogy jajj merre tovabb, meg mi a jo melo meg nincs jo gyujtogetos fizetes meg elunom magam, meg a marketing, meg az elet rovid csinaljuk amit elvezunk.

persze nem akarok donteni mert akkor ki mast okolhatnek mint magam az eltolt eletemert.

igy beadom a jelentkezest reklamos melora, hogy meg egyszer arcul csapjon a teny hogy nekem az itt mar nem lesz soha, es akkor kenyszer palya a penzugy, meg az biztosabb is, meg valjuk be a reklamos tortentnek csak rossz vege lett.
aztan csorog a telefon hogy de jo a reklamos CV*m es hogy tovabbtijak a jelentkezesem, meg a menedzseremmel is leulok hogy merre tovabb, persze fizetik a kepzest is miert nem sozltam elobb meg lesz beslo pozicio ha szeretnem palyazzam meg.

no es akkr itt allok, arcul csapasok nincsenek csak lehetosegek tarhaza.

hat na. akkor gyerunk csinaljuk. hogy merre?
fogalmam sincs. van 4 napom hogy beiratkozzam a kepzesre. addig el kell donteni.

hétfő, január 23

a tel ramzuhant

nem tudok mar megint semmit se, nincs meg a biztonsag erzese, hogy minden rendben lesz, hogy nem kell beszarni.
azon tunodtem hogy ha vajon egy napos helyen lennek akkor is ilyen nehez lenne a tel?

fogjuk a telre persze.
de megint hisztis kislany vagyok es megint a mit nem akarok szem szogebol vizsgalom a dolgokat, pedig ideje lenne arra koncentralni mit szeretnek.

valamiert ez nem megy mostanaban. persze hatarido kozeleg, nyomiz hogy ha penzugyi iranyba mennek tovabb most kene lepni egy heten belul es penzt raaldozni stb stb. es persze nem nagyon akarom en azt. a grafikussagot akartam aztan azt is feladtam.

megmondom oszinten megrekedtem. ez odaig fajult, hogy tegnap este a mosolygos egyutt leves helyett, a madmen xedik resze utan (mert most ez megy nezzuk renduletlenul) fogtam magam kimentem a furdobe es elkezdtem sirni. ereztem hogy nem lesz ez jo mert minel tovabb tart annal inkabb nyilvanvalo lesz ez, de hat csak nem maradt abba. igy kenytelen kelletlen igy visszamantem hozza, o meg jol megolelt, kerdezte mi van aztan mivel latta hogy itt nem lesz meseles, csak olelt szorosan amig el nem csitultam mint egy gyerek.

vajon mikor lesz olyan hogy nem aggodom majd a jovo miatt tenyleg es nem csak papolok rola?

hétfő, december 5

itt es most

uj lakas , koltozes, kiszamoltuk hogy ki mikor hagyta el a szuloi hazat es hanyszor koltozott eleteben. en nagyon kismiska vagyok jelenleg 7 eve 6 koltozessel.

jacqui 26 eve 27 koltozessel, kieron 13 eve 13 koltozessel.

vicces ez, mert nyilvan evekig laktak itt meg ott, de voltak evek amikor even belul tobbszor kellett menni, mint ahogy nekem is de vicces hogy evi 1 atlag jon ki mindenkinek.

egyebkent, jo most.
mostanaban az a szokasom, hogy a reggeli munkaba sietes kozben, arra gondolok hogy milyen jo elni, hogy de jo hogy erzem a szelet az arcomon.
hogy a piroskabatos, vekony, erdekes arcu lannyal mindig talalkozom a hidon, hogy a magas kopasz urral ha a westendnel talalkozom jo idoben vagyok, ha a hid utan el fogok kesni. aztan mostanaban van egy fura arc a westenden, amolyan tim curry pofa. ha koran erek oda meg kavezik a ryan's teraszan, aztan a buszmegalloban all. vagy epp mar nincs ott. de jo osszenezni, tudni hogy ok is tudjak hogy jonni fogok es talan ok is eszreveszik, mikor egy-egy reggel kimarad.

szoval az apro dolgok. a mezeskalacs szirupra gondolok amit a kaveba teszek, meg a kiflire, meg arra gyenged csokra tegnap, amikor ott voltam a pillanatban minden ketely, gondolat-kalandozas nelkul, es meg is allt az ido.

nem akarom el mismasolni, hogy nem kell nyomulni mindig, mert javareszt menni kell gyurni kell, nem szabad elkenyelmesedni, de ettol fuggetlenul, ha nyugalmat termetek ott bent, es arra gondolok, milyen szerencses vagyok, hogy elek es hogy igenis figyelni kell a legaprobb dolgokra mert javareszt azokbol all az elet, elsimulok, nem gorcsolok,hogy de mi van akkor, vagy hogy lemaradok, kimaradok. ertekelem ami van, itt es most.

es es mosoly ul az arcomon es ez jo.

szeretnek javareszt ilyen hangulatban lenni, elni es szeretni masokat.

boldog mikulasozast otthon.

péntek, november 18

szoval amikor nem aggodom azon hogy ferjem honnan lesz nekem valaha meg gyerekem meg hol mikor, vagy azon hogy a szeretteim egeszsegesek-e vagy betegek, tovabba hogy kerek 10 nap mulva ki kell koltoznom es meg nem latom krisztalytisztan hol fogok lakni meg kivel, meg hogyan is tovabb, akkor igazabol jol erzem magam.
szeretek itt elni, rengeteg jo dolog tortenik velem, amirol sosem irok, csak obegatni jarok ide.

szep itt, jo itt, es mar arrol is letettem, hogy a barataim meg a csalad valaha kijon ide. tulajdonkepp meg mindig sajnalom kicsit, hogy ennyire nem vonzo szamukra megismerni hogy hol elek es vajon a dac, a csakazertis, meg a valtozastol valo felelem mellett ugyan mi az, ami engem itt tart.

jo itt, mosolygok sokat, masokat mosolygasra kesztetve, meg peldaul, sutemenyt kapok, viragot kapok, torodest kapok, elmenyeket, hataraimat feszgetem es nem is veszem eszre... csak nagy nehezen.

szoval jol vagyok a panikolastol eltekintve.

es most elmegyek madridba.

vasárnap, november 13

ugy szep az elet ha zajlik.

johetne mar egy kis lecsillapodott allapot.

csütörtök, november 3

hoborogni jarok ide

virag elvtars is megmondta hogy az elet nem habostorta.
mondjuk nem is szeretem a habostortat ugy hogy meg szerencse.

jelenleg varakozas tovabbra is, a hazineni morcos lett igy 3 het alatt ki kell koltozni, es elvileg madridbba is megyek vagy haza ki tudja, meg nongyogyaszhoz is behivtak meg a fogam is faj, meg ugy altalaban nyoszorges van.

a sok bizonytalansag nem jo, meg varakozas, a jegyarak meg mennek az egig mar megint, nem is akartam hazamenni iden, barati karacsonyra vagyom, az augusztus reme meg mindig itt a vallamon.

elvileg vmi adopapir jott megint utalaom ezt eletemben nem birtokoltam semmit, nincs is dolgom semmivel es megins jonnek a papirok azt sem tudom mi ez mar, hogyan inteznek el barmit is apa nelkul fel kene noni.

aztan a frusztracio a baratok kerdese a fulemben es a kinti munkad igenyel diplomat?
es tudom hogy nem. diplomas allassal ketszer ennyit kereshetnek, nincs hitem mar magamban jelenleg menni e tovabb. es tenyelg ha tobbet keresnek ugyanilyen munkaval lenyugodnek vegre?

ez lenne a kulcs?

mar nem tudom mit szeretnek oszinten nem tudom van e ami oromet szerezne.
persze nyilvan. ideig oraig.

jelenleg haborgom, frusztral minden, megint egy olyan fiuhoz kotodom akivel sok a melo, en mar sosem leszek boldog.

aztan elszegyellem magam az egesz tetejebe, hogy halat kene adnom, hogy vannak szuleim, hogy felneveltek, hogy jo dolgom volt, es van, aztan hogy megallok a labamon, es egy idegen orszagban is boldogulok.

megis. siros a ma nagyon.

péntek, október 28

azt almodtam hogy felalomban sms pittyenes ebreszt, apa az, es azt irja, csak egy felszin kozeli goc van, amit kikapnak es a tobbi csak zsir felhalmozodas, es semmi komolyabb gond nincs.

aztan felebredtem es anya sms vart arrol, hogy a futest meg mindig nem korszerusitettek pedig mar ki van fizetve.

gyulolom a mai reggelt is.

aaaaaaaaaaaaaaa

miert mindeng annyira bonyolult es nem torodom es cseszkodos es penzere nem vigyazos, es varkoztatos, es nem mukodos, es kijatszos es megjatszos es de nagyon elegem van mindenbol.

csütörtök, október 27

minel oregebb annal nehezebb

feladni az odamegyek azt csinalok amit akarok dolgot.
es a betegseg kapcsan, a carpe diem felerosodott, no meg persze hogy mi lenne ha mar lenne gyerekem, meg leginkabb az aggodalom gondolkoztatott el, hogy nagyon szarul viselem, es ugye tudniillik, hogy attol a pillanattol kezdve ahogy megtudod babat varsz, mindenen az egvilagon aggodni kezdesz. ojajj borzalom.

azert megijedunk, aggodunk, majd amikor ott a baj es tudjuk mi az megtalaljuk a megfelelo megoldast.
en tovabbra is bizom ebben.

mert hogy a hidon csak akkor tudunk atmenni ha mar odaertunk.

ez jusson kerem mindig eszunkbe.

varakozas megol.

az aggodas es a varakozas egyutt kikeszitenek.
rosszabb ez, hogy a szerettem van bajban, es nem en, es nem tudni, hogy merre tovabb.

tovabbra is bizom, es remenykedem, es a gyogyulasra koncentralok.

péntek, október 21

jo anya jo tanar

szeretnek mar egyszer jo no lenni. foleg, hogy valojaban egyik sem vagyok a fentiek kozul csak lennek.