kiderül, hogy eltapsoltunk egy kisebb vagyont tesómmal. az okot, nyomot még keresem.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.
ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.
remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...
ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.
egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése