jó kis este

volt a tegnapi. szeretem, ha barátok vannak a lakásban.
kakaós kukoricapehely a tálkámban így sétálok haza és kezdem az éjjelt. katalány jön és rajzolna, de hiányzott a komolyság, az elmélyülés.
ficánkoltam, közben mindenfélére gondolva, de legkinkább arra, hogy mi lesz az aktnál?
szeretném, ha sikerülne neki. valami egyetem mindenképp kell neki. ha hülye lenne, nem erőltetném. de nem az.

mint ahogy dilislány is már-már félelmetesen intelligens. ágyban csevely az élet magvas dolgairól. bátyó meg szundít a szomszédban és birkózik a takonnyal, hogy mihamarabb gitárt kapva szédítsen újabb, vagy régi? lányokat.
hajnalban zuhanok álomba és még kalapúr sem űzi ki a fejemből a gondolatot.
ezzel ébredek reggel is.

éljen a pemetefű cukorka!

premenstruációs-baromirosszfejség ellen is hat.

fárasztó hétvége

nem tudom miért esnek meg ilyen dolgok, de tény, hogy vannak.
sorozatos rossz döntéseim eredménye ez?

péntek. buli, ahol rangidősek vagyunk eléggé, és ez nem látszik meg, de a párbeszédeken nagyonis. pl. sámsonról hallhatok előadást (tudod, akinek a hajában van az ereje...),többek közt. atyaég, de okos vagy.

logopéduslányok kijavítják a esseinket. és szép szemű, barna, színészféle az akadt, de mégsem akadt.

szombat. na itt kellett volna takarítás után (helyett-najó nem, mert most jó a tisztaságban) kellett volna hazatépnem az első vonattal.
ehelyett maradtam. hagytam magam provokálni szülőm által már megint. aztán késés katalánytól, ami katabarátot, jegyelfogyást és tragikus estét vont magaután.
hihetelen kitartó és türelmes is tudok lenni. még fél1kor is hittem, hogy talán jó estém lesz. pedig nyolcmillió jel mutatta, hogy nem. nem lesz.
elb.ott kedvek, és a tanulság egy alterhely nem garancia jófej emberekre. sőt.
miért van az, hogy a megdöglök ahogy nézel fickók lassúak és addig beelőzik őket a szövegelő egerek?
"könyvet írsz? néptáncolsz? edinburgh kanadában van?"
ááááááááá. hüje állat.

egy őrültnagy kutya a tűzraktérnél és összerakok egy képet újra, így a múltról mesélek, ahelyett hogy inkább a jövőről, vagy a mostról.

elbszott egy hétvége ez na.

apró elégtétel sokadjára

rajzöröm megint. erről már írtam egy párszor. de még mindig nem elég.
egyszerűen ez az egyik dolog, ami miatt maximálisasn boldog tudok lenni. csak szöszmötölök a papíromon és akkor a tanár mögöttem állva egyszer csak megkérdezi:
"ugye jól emlékszem, művészeti suliból jöttél?"
"nem. közgazdász vagyok."

lehet megindítom randisorozatomat

a tegnapi eset, nagyon biztató előzményeken alapult. jó hangulatú levelzések, almák, repülők jöttek-mentek. bár a zenei ízlés első jelein fennakadtam kissé.
aztán tegnap szemtől szemben. erre mondaná ildó, hogy megszólalásig szép.

merthogy a hangja még hagyján, nem lehet mindenkinek szívmelengető orgánuma, de amennyit és ahogyan beszél?!
hogy értsd: volt egy gimis osztálytársnőm, aki a fontoskodásával és a be nem áll a szám viselkedésével előkelő helyet vívott ki a "kit nem szívlel az osztály" rangsorban.
noshát ő jut eszembe a srácról.

no comment.

elso idei interjum

megvolt. az esoben tusarkuban libegtem a hatalmas kockatombok kozott. a fejem es a felhok felett elhuzott egy repulogep.
arra gondoltam,


mi a f.szt keresek en itt???


egyebkent egesz jo lett. csak mint megtudtam, olcson szamitom magam.
legkozelebb kevesebb libeges es tobb pendz lesz.

alkalmazkodás

engem speciel kiborit. mert kit szeressek meg, ha igaziból az én cselekedeteim reakcióit látom csak?
hol marad az ember, akinek vannak dolgai amitől a falnak megyek, de azokkal együtt szeretem, mert úgy egész?

nincs kit megismerni. nem látok mást csak egy amorf kedves izomtömeget.

hm.

épp csetelek és rájövök

ez a randizás dolog kicsit durva.
mert jó jó, hogy nincs kedvem művészfejekhez, de az önmagamat és még a másikat is szórakoztatom heti 4szer ez már sok az izomért és a 195 centiért cserébe.

meg itt van az alkalmazkodóbajnokok kérdése.

a ruhák közt

még egy két évvel ezelőtti borzasztó szilvesztert is sikerült helyretenni.
félreértések megint. már nem.

kosztüm tűsarok kalapok

ott lóg két kosztüm a szekrényben. az egyik egy baromi elegáns darab. ha felveszem csak egy dolog ordít rólam.
bármit eladok.

a tűsarokkal felturbózott lábamon pedig csak nevetek, mert a tomesjerrys haziasszony jut eszembe, ahogy neha ellibben a képen.

***
kalapok. tesóm veszi őket és baromi jól állnak mindkettőnknek. végre van mit csereberélni.
ez úgyis kimaradt.
és ha még segétkeznem is kell a választásban extrém fiúval ellátott boltban, az maga a tökély.
mikor jöhet a negyedik?

es pont az alant irtak miatt

a katalany es kedvese temarol ezennel leszallok. nem is voltam rajta igazan sohase. csak latok valamit amit megeltem mar en is.
nekem szarul esett nagyon akkor. barati tarsasag aki fur a parom elott, ugy erzem nem tartozom kozejuk. es ok ez erzesem ellen nemigen tesznek semmit.
es a parom se.

ezennel jelentem: nincs a sraccal semmi gond. ha katalany igy szereti legyen. engem meg nem bantott, igy semmi okom rosszfejnek lenni vele.
szivesen latom, barmikor jon.

az elet furcsasagai

van aki ugy tartja te magad formalod a sorsod. epp e szemlelet menten rendszerezem kis eletem.
a multamat nagy munkaval probalom jo helyre tenni es elfogadni, hogy van ilyen. sot. hogy ez a dolgok rendje. menni menni tovabb.

ekkor az elet rendezoje elem tolja/tolna oket ujra. becsszo, hogy en nem keresem az ilyen helyzeteket.
ulnek a kavezoban. a szoke, a baratnoje es hz. toljak a kavet es eszmecserelnek, a lany meg vaszleg nem sokat tesz hozza a dologhoz.

uvoltok a felismerestol, miszerint ok mindig is megmaradtak egymasnak. a lanyok cserelodnek melettük csak.

összetörtem

az alibiül szolgáló rajzoskodás megdőlni látszik.
önámítás mestere vagyok már jórégen.
a gekko sem jókor mászott jóhelyről. pedig esküszöm repedéseket akartam...

éjjel agyam kikapcsol. de ránézek katólányra és visszatérek magamhoz. ijesztő mikor hússá válsz.

ebből lesz a szajhaság?

mellékszerep

érdekes azzal szembesülni, hogy épp mellékszerepet játszom vki életében, akinek erre nagyonnagy szüksége van. sőt ha dramatizálunk, akkor harmadikféle lehetek, de ezt igazán jó úgy megélni, hogy semmi vesztenivalóm.
tulképp egy hasonszőrű eldobta a játékát. én meg megtaláltam.
itt mondom neked morrisons0210 tőlem függetlenül döntsd el, mit szeretnél, mert nem garantálok semmit neked. egyedül lenni jó most.

morrison’s

nagyot nevettem mikor lementem és felismertem, hogy ez az a hely, ahol legutóbb is egy meglepi partin jártam 2005 decemberben. és akkor is ’igencsak kilógok a társaságból’ érzésem volt. anno hallgattam egy párt, akik épp összeköltöztek vmi 1 év után és baszom boldogok voltak. szomorúan konstatáltam, hogy megfoghatalan messzeségbe kerültünk mi ettől a helyzettől.

most vagy 17 évesek voltak mindenfelé, vagy jóharmincasok. és fahangon karaokeznak.

már épp szaladtam volna a helyről, mikor megjelent egy srác. ez esetben is előjött az, ami az olasznál, hogy én ezt nem akarom, de valójában nincs menekvésem.
a fiú -morrisons02.10 - másnap ebéddel várt.
miért futok bele mindig jólelkű pasikba? mikor lehetek végre én a jó a kapcsolatban? nekem ne legyen jó, meg adakozó, meg figyelemhegy, mert megőrülök.
mindenesetre vittem szőlőfagyit, hogy a desszerettel ne legyen gond…

boldog arcomrol

kerestem egy kepet. elkavirnyaltam egy regi mappaba. a szokevel vagyunk szembefenykepezve kismillioszor. csak pergettem a fotokat es neztem az arcunkat. szepek. o szakall bajusz :) en kiengedett hajzuhatag. boldog vagyok.

akkor nem lattam magam ilyennek. se szepnek, se boldognak. miert?

nem tudom miert tortennek ilyen dolgok, de hiszem, hogy oka van es visz valamerre.

ezen felbuzdulva meg megneztem egy rakat kepet.
tesomrol is. iszonyat hogyan valtozik arcunk az idok viharaival, mikozben ugyanaz marad.


az embernek fazont kell valtania, hogy szembenezhesen multbeli onmagaval?

előállt elég hamar

a mozibamentél helyzet. tesóm gitárórát ad a réglátott fekete, cigiszagú gitáron. vagy az ágyon. ezt még nem döntötte el délután, így most lógok az éjszakában 11ig.

éberen párnákról álmodom.
olyan művtöri tesztet írtam, hogy letagadom mindennemű értelmem képzettségem miegyebem. a mondatszerkezeteimre alapból egyes járna.

"betűszedésből" ahogy robinsonfiú mondta, viszont 5öst kaptam. ez a második tárgy, hogy egyedüliként a csoportból. furcsa. a keddi dolog számít csak. szurkoljatok.

most épp robinsonlánynak mentem el aluljáróba, harisnyáért és szilikonpánttért birkózni. győztem, lett minden, ami kell.
jó utat nektek.

jelen állapotom

elkényeztetett, önző dög vagyok, aki nem akar senkivel foglalkozni csak saját magával.



aludni kéne.

vizsaidőszak

már megint. és még mindig nem bírom beosztani az időmet.
hajtás, katalány segített rengeteget, ezúton is köszi.
végül nem mentem el. pótvizsga. ha már kiállok arra mondják ki az ítéletet, amit felvállalok. és ne arra, amit összegórtam a kiírás szerint.
most érzem előszörhogy tényleg magamnak tanulok.

éjjel a műszaki infoközpontjában kaptam menedéket és internetet.
a háttérben négy srác dolgozott azon ezerrel, hogy asztmásoknak vmi kütyüt rakjon össze.
még sosem gondoltam bele, honnan kerül ki az a sok bigyó ami körülvesz.
mostmár van foglalmam...

másnap katalányék ott ebédeltek

tesóm főzött, kölcsön fazékban. az egész nap használhatatlan volt. ettől függetlenül szeretem mikor megtelik a lakás.
(gy)ben 4szer csalódtam két óra alatt, ami azért nagy szám mert már fele annyit se várok egy pastól, mint anno. fogalmam sincs mit akar tőlem mer’ azt nem adom. majd mondja, ha akarja.

meglepi viszont, hogy képes volt hajtogatni nekem baromságokat a hétfői vizsgára.
leugrottam a boltba vasárnap este és mire felértem ott csücsültek a küszöbön a papírfigurák. ő meg kint a gangon tolta a cigit. behívtam, ettünk kukoricapelyhet este tízkor, meg ötleteltük. elmondtam neki vmi olyasmit, amit igazán nem kellett volna.
erre megállapította: nem voltam szerelmes a szőke óta. kösz.

mondanám, hogy folyamatosan szerelmes vagyok vkibe, akihez eddig a szőke állt a legközelebb. vagy ő maga? franc tudja ezt már. de csak hallgatok, mert már ebben se vagyok kő biztos és a kérdések sem zakatolnak a fejemben egy ideje. néma a túlpart.

az este további része

érdekesen alakult. lehet lesz munkám. majd márciustól.
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.

az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.

végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)

koncert pénteken

túlaggódtam. jó volt.
volt itt egy hosszabb bejegyzés, de töröltem. ha olvasták oké. ha nem úgyis oké.

nincs agyam ahhoz hogy írjak. háromórákat alszom és összevissza cselekszem.
óvatoskodok meg nem. és ezt a rossz ütemben és arányban.
tehát:
barátok, akik jöttek. tűrhető zene. régi ismerősök. új arcok.
szőke. jó látni. a szeretés megvan, ebben nincs hiba.
bogarat tesz a fülembe. nem tudom miért. akarattal vagy sem, megtette.
ki kell szednem a dögöt saját érdekemben.
első és sokadik benyomások egyezése.

volt itt még sokminden de már elfelejtettem. a friss élmény meg a kukában.

megyek legközelebb is. csak legyen már vége ennek a nettelen, alvástalan időnek. és akkor majd a munkátalan idő is elmúlik.
de flegma vagyok megint.