csütörtök, május 31

reklámszakma szépségei

szerinted hogyan tervezzek annak, aki ilyen instrukciót ad:
"ragd fel az óriásplakátra, hogy x.y.domb, mert nem fogják tudni mi az"!?

meglepetések érnek

ezt szeretem nagyon.

más sem mer bizonyos számokat újrahallgatni, mert az emlékek elrabolták őket és rányomták hangulatukat hosszú-hosszú időkre. de én már tudom, hogy ennek az időnek is vége egyszer és lekopik a hangulat. és ragad rá más. és azt már te ragasztod.

munka. élvezem. barátok aggódnak értem, mert milyenmárez na. de élvezem és az anyagikra épp rákérdeztem volna, mikor a főnök aszondja a könyvelő intézi.
erre nem számítottam. következmény: a részleteket nem kérdeztem meg. szerintem direkt lepett meg, hogy ne legyen kérdésem.

emellé még kaptam mini egeret, ami elvész a kezemben. és szép táblát a falra rajzolni meg teendőzni.

hétfő, május 28

apróságok

melyek megmutatják, hogy igenis van értelme csinálni.
akármennyire is magam alá kerülök, jöttök ti és megmutatjátok, hogy van helyem itt, most és holnap is.
ruhavásárlás tanácsadónővel, koccintás a barátnőkkel, véletlen találkozás, és egy nagyonjóleső szombatesti parti gy.-vel. ezt még tetézi egy doboz puszi az ágyam alatt.

szóval úgy tűnik van igény a blogomra. mert ilyen.
oké. jövök akkor. csók.

csütörtök, május 17

megyek, mert egy gülüszemű, éneklő, plüss tehén táncol a monitorom előtt.

tűnődéseim 1

elnézem döglődő blogomat és belátom ennek, így, ilyen formában nem sok értelme van.
kreatív erőimet másba ömlesztem, normális blogra pedig semmi energiám.
és itt jön be lustaságomba burkolt rejtett maximalizmusom: mivel nem mondható fenomenális szórakoztató oldalnak, nem ad se audió, se vizuális élményt, így húzom a rolót asszem. ilyen formában hamarost.

tűnődéseim 2

egyébként most ezek kötnek le:

reklámszakma bugyrainak feltérképezése
grafikai suli évének befejezése
efott filmes helyszín véghajrában kapkodósan leszervezése
new york-budapest installáció.


ezen kívül:
tűsarkos lábam elnézegetése, eddig kettőből két alkalommal osztatlan sikert aratott és eltűnődés a nőiesség kellékein. a három havonta 1 alkalom igazán elfér. sőt.

tűnődéseim 3

furamód jól érzem magam.
(kivételt képez ez alól a bátyám baszogatása, mert rendetlen vagyok - így igaz, de igyekszem! komolyan. ezen felül azon esetek, mikor rám zuhan az a bizonyos kimaradok vmiből érzés. okai valahol fellelhetőek gyermekkori traumáim közt, infantilis szeretetkapcsolataimból kiindulva biztosan. de gondolom ez is kinőhető. és a régi egy-két napi görcsölés ezen mára már kábé 5 percre redukálódott. az pedig, hogy rosszul esnek dolgok, hát na. van ilyen. van, aki elfelejtett és van, aki sosem fog. és a legszebb, hogy ez utóbbiakról lehet nem is hallok többé. persze nem mintha nem szeretnék.)

szóval nem tudom, hogy ez a vihar előtti csend-e, mely változást hoz, vagy a változás már elkezdődött és egyszerűen tényleg jól vagyok.
azon kapom magam egyre többször, hogy mosolygok. és akkor eszembe jut, hogy hogy merem jól érezni magam? megint építek egy világot. remélem ez nem álomvilág lesz mint az előző. és az igazság az, hogy legalább annyi gond vesz körül mint eddig, de egyszerűen elfáradtam aggódni, és szomorúnak lenni.

hétfő, május 14

sorra kapom a balatont

gyurkabácsitól, akinek a lakását bitoroljuk. néha feljön, hol a nyugdíj, hol az orvosa miatt. mostanában nem találkozom vele, de mindig hagy maga után egy-egy csokit, nekünk gyerekeknek.
nagyonjó érzés.
pedig ekkor szerettem utoljára a balatont, mikor még így nézett ki.

szombat, május 12

melyik vagy igazából?

az, aki minden reggel felkel és gyűri a mindennapjait, szereti az embert, aki mellette él, kimossa a zokniát, takarít, ő pedig főz rá.
vagy az, aki éjjel minden nyomorgató társadalmi konvenciót levetkőzve rádöbben, nem azt éli, amit megálmodott magának. vágyakozik más élmények, más valaki, valami után.

péntek, május 11

harminc forintos este

ez is úgy indult mint már sokszor eddig, kb öt helyen kellett volna lennem a 7-től 10-ig intervallumban és e izgalmasnak igérkező estét harminc forinttal a zsebemben gondoltam megoldani. mellesleg ennyi van hó végéig...

próbáltam szívemre hallgatni, hát ez lett:
gödör teteje. most a festővel, aki nyáron lökést adott, hogy ne hagyjam el a rajzolást és azt ami fontos nekem. egy óra csevely, a tűz már nincs sehol. kaptam tőle demot, saját zenével. zongora, miegymás. mosolygás.
innen léptem a new york-budapest projektre, amiben még mindig iszonyat kedvem van benne lenni. akárhogyis. itt a megszokott biztonság várt, és ötletelj bátran hangulatban lebegtem egészen sokáig. jó bor, cigi (na, ezt nem kellett volna elkezdeni)
bűntudatomat próbáltam lenyomni, hogy a koncert megint kimaradt, mikor felnéztem sétámból és rájöttem ez a tandem itt előttem.
gondoltam benézek, hátha. ilyenkor, mikor "benézek, hátha" mindig csak az van, hogy belecsöppenek vmibe, aminek kurvra nem vagyok része és rengeteget kéne tennem azért, hogy az legyek. szívdobbanás. minek szólt? ilyenkor mi van, félelem, nem tartozom ide, szeretés, jajj. bármelyiknek szólhat (elnézve a reakcóikat nálam sokkalta direktebb érzelemhegyekben). elemezni nincs kedvem.
a szabadsághídon katalány telefonja utolér és nem sokkal később a fülemben tuccog a válasz Vad Fruttik : Nekem senkim
és ekkor jött az éjjel csúcspontja: tőlem is elkérték a személyimet a zépében. szerintem a néni, aki ilyen frusztált ne szolgáljon fel tiniszórakozóhelyen éjféltájt. máskor se.
jah, hogy miért érdekes, hogy harminc forint? mert volt vacsorám, italom, izzó rudacskám egész éjjelre és most hajnalban nadrág levételnél kiesett a zsebemből a tizes meg a huszas. hm.
jöhet a holnap.

szerda, május 9

felemelő

mikor a szemembe mondják, hogy a nő akinél a második fordulóban majdnem elvéreztem, úgy lépett ki a tárgyalóból, hogy "vegyük fel azonnal!"

mikor egy régi gimis osztálytárs szembejön velem és dejó is látni hangulat ül rám.

mikor az ötleteimet komolyan veszik, olyannyira, hogy a grafikus srác már tolja is össze az anyagot, és egy kis fotós keresgélés, beleszólás, újabb ötlet és kész két terv. pöpec. és megy az ügyfélnek.

csütörtök, május 3

...

az imént, egy angol srác igazított útba a mikszáth tér felé a jó adag pörkölt mellett megtárgyalandó new york budapest téma felé tartó utamon.

szerda, május 2

még 1 hónapig munkáról ne

addig elválik bírom-e a 120 százalék maximalizmust. erre vágytam. hát megkaptam.

a nap hozománya, hogy megtudtam a pénznél semmi nem ég jobban, ami a fűtőértéket illeti és mindezt egy bezúzott bankjegyek préselve kocka fotózása közben.

ezenkívül a tervezésemet leszarozták, a szembe kritikát még mindig nem bírom, de 15 perc múlva belátom, hogy mégis.

nem megy. félábon egyensúlyozva, kalimpálva semmiképp.

a mosoly mégis ott figyel a szám szegletében.

helyzetjelentés

elértem a 4 napos pihenés alatt, hogy most nem sikerül úgy a tükörbe néznem, hogy mindkét szemem fókusza rendben legyen.

igazából úgy érzem magam hetek óta, hogy minden oké, csak épp az a bizonyos állapot nem múlik. az, amikor egyensúlyozol a járda szélén, és kibillensz,de még nem esel le. hatalmas ívben tartod a tested, és széles mozdulatokkal kalimpálsz.