állni a tömegben, mellettem a bátyám és nem vágyni senkire, nem forogni, várni hátha.
volt játék, személyi elkérése megint (most tényleg ilyen öregnek néznek ki a mai tizenévesek?), kicsi törés az eltérő tervek illetve terv nemléte miatt, szolidba fordulás, ajándékozás, és menthetetlenül bealvás.
Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.
kösz mindenkinek, aki ott volt e kvázi spontán éjjelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése