péntek, november 10
hétfő, november 6
a miért is nehéz a megértés....
olvasatok:
mindig is ilyen önfejű volt! miért nem beszélte meg velem? olyan rossz az a hely, az út mentén van, nincs egy fa se, a kő se szép ...
csütörtök, november 2
akármi
igen, átmegyek bármilyen vastag bőrajtón, ha kell és meggyőzök bárkit bármiről.
enyhén komikus viszont, hogy ha jobban megnézem a dolgokat rájövök, mennyire nehezen is megy a kommunikáció, ha érzelmek is vannak a játékban. legyenek azok bármilyen mélységűek és töltésűek.
a fejemben élő őszintebeszéd harcosából az hazudva hallgatás leánya lett.
ideje eltalálni az aranyközepet.
könyvbarlag
vegyes érzelmekkel fogadtam a tényt, hogy mindenfajta pszichés problémára minimum 8-10 kiadvány áll a rendelkezésünkre. legyél akár tinédzser, drogos, csúnya fiú, jó-rossz anya, egyedülálló nő és még ki tudja mi biztosan találsz valamit ami megmondja a frankót.
az ezoterikus hogyan éljünk belső út blabla könyvekből meg aztán rengeteget találsz.
az esti tea mellett felmerült a kérdés, minek ez a sok könyv mikor egy szerencse süti is képes erre:
ülj nyugodtan és figyelj csendben.
csütörtök, október 26
mindenesetre arra rohadt büszke vagyok
még magamnak is rezgő térddel vallom be, hogy kiálltam tök bizonytalan álmom mellett.
voltam interjún
röviden: nem lettem pörgőszócső, egy telefontársaság márkája és a reklámcég kreatív stábja közt. az ok: bejöttem ismét, a rajzsulim viszont nem. nekik egy 9-9ig güriző robot kell. erre még mindig nem vagyok hajlandó.*
elgondolkodtató, hogy már másodjára táncolok ki olyan helyről, ahová a szívem húzott előzetesen. tetszik a cég meg az, amit képvisel.
megőrültem.
most kezdek én is baromságokat művelni? vazzeg.
-----
*(gyakorlatilag ezt csinálom, csak most veszem észre. mégjó, hogy a bérig nem jutottunk el. nincs amiért tépném a hajam.)
szerda, október 25
azt mondják lepereg
csak ültem, néztem a kanyart és tudtam, hogy jönni fog. fel is bukkant a nagy fekete dög, mellettünk pedig egy kamion és csak tartott hosszan és sehogy nem akart véget érni.
gondolkoztam (és nem átvillant az agyamon), hogy ilyenkor mi van.
hihetetlen. ültem az ember mellett, akire rábíznám az életem. tudtam, hogy ez nem lehet igaz. így nem ütközhetünk. ilyen nincs.
de azt is láttam, hogy nincs egy fikarcnyi hely se. Se előre, se hátra.
mintha valami burok vett volna körül. nem vártam semmit, nem féltem egyáltalán. ez maradt meg az egészből.
aztán villanás, felgyorsult minden. fékezés, manőver, elfértünk.
élek.
szerda, október 18
pesten töltött estéim
tegnap este lazán bemondtam a telefonba tesómnak, hogy még iszom egy sört. hol? az utcán. ekkor még nem sejtettem mi vár rám.
a srác teljesen készen van.
szétszívott fejével mesél álmairól. épp józan, de akadozva beszél és közben nagyon akarja, mondaná, de nem megy.
ha mindet leírná, jobb lehetne, mint stephenking. vagy csak lefestené. de nem. megbénítja őt is saját vergődése és az ego.
úgy rajzol, hogy beszarás, végigjárt mindent, amit lehetett mégsem vették fel a képzőre. ezt szemmel láthatóan rosszul viseli.
mindenestre, ha én így szétcsesztem volna a szervezetem és megéltem/képzeltem volna csak felét annak amit ő, biztosan ráhagynám az utókorra.
most látom milyen szerencsém van. küzdök és fejlődöm, de tisztában vagyok a határaimmal. soha nem fogok úgy rajzolni mint ő. de ez már nem is cél.
miért van az, hogy a tehetségek szétcsúsznak és nem tudják magukról, hogy azok amik?
mindegyikükben van valami önmagát felemésztő tűz.
hétfő, október 16
mmm
nem. még jobb.
és ez munka volt. :)
csütörtök, október 12
tudok segíteni?
agysebészetben otthon vagy?
mert?
egy-két idegpályát át kéne buherálni családom kis tagjainak a fejében.
***
végre. nem vállátölelés, meg versenybúsúlás a világba.
a reakció:
le a kalappal, hogy ilyen körülmények közt nyomod az ipart.
köszönöm.
és azt is szeretem, hogy „na, menj a nénikédbe.” ha én komolyan veszem magam, legalább van, aki nem vesz annak.
és ígéretet tettem. ami nem komoly mégis súlya van. ünnepbe öltöztet és vigyázok, hogy betarsam. és nem kalitka, hanem mód, ami mentén jobbá leszek.
végre, akinek fontos, hogy betartsam az adott szavam.
még akkor is, ha megint rossz az idő, a hely, és a kor.
hallo
az uszoda nekünk épült. a városnak a megyének.
értem, hogy jönne és szurkolna ezerrel. legközelebb.
de figyelje a képernyőt. majd integetek önnek.
dekisgecivagyok.
szerda, október 11
szétszakadok
gyanítom, direkt művelem mindezt magammal, de mazo hajlamom határait is túl tudom lépni és akkor elég lesz. megállj.
érlelődnek a dolgok odabenn.
érlelődnek
mindeközben fekszem a békástó partján és rámsötétedik.
a vonaton kinyitom a szemem és a hajnali pára borítja a tájat. egy-egy fekete fa lebeg a semmiben és szemben velem egy óriási naracskorong mosolyog rám.
hontalan néni, aki legalább annyira szereti az almát mint én.
lógok ki a vonat ablakon, szemembe mintha skót szél fújna.
csütörtök, október 5
bátorság
azt mondják bátorság két kisgyerek mellett építkezésbe fogni úgy, hogy egy éve már ott lóg a kard feletted.
ilyen hangulatban én mégis alkudozom számíze szerint. mikor rengetegen kitörölhetik a diploma-nyelvizsgával az alfelüket.
mindenesetere jelentem: maradok. és még suli is mehet.
aztán 1 hónap múlva meglátjuk. vagy megpattanok, vagy nem.
szerda, október 4
agyament napok
hétfőn szolnokig jutottam, majd a szembejövő vonatra pattantam fel a lelkiismeretem és az új főnököm nyomására.
azóta próbálom a "kirúgnak-e vagy sem?" kérdésre a választ tisztázni. azóta kábé 8-ra beérek, holnap már nem tudom, hogy fog menni. mert buli a tegnapi után is.
ma 3 óra után figyeltem összeszedett fejjel. és ma is menni kéne.
rég nem quimbyztem. most viszont nagyon. jó volt.
megint csak eljutottam odáig, hogy a munkákat, melyek csodálatot ébresztenek, megrémisztenek, de mindenképp megmozgatnak, valójában pszichiátriai esetek, vagy alkohol-, drog-, miegymásfüggők követték el.
milyen alapon is érezünk nagyokat egy-egy jó sor, egy jó kép után?
valaki hazudik, de legalábbis sunyít...
apropó hatások. megint csak pislogok (mostanában túl sokat...)
bónuszként még egy igen különös vallomás, mely 3 éve kezdődött.
még verselsz is? nem kéne.
hazafelé ballagok két alakkal a jól ismert úton. régi érzés, messzi érzés, és áthallások.
szerda, szeptember 27
metro
de. létezik az élő krumplik törvénye. ha figyelsz láthatod, ahogy egy meg-meg mozdul és előbukkan egy csillogó szempár. kíváncsi szemek pedig összetalálkoznak. mindig.
harmadik rész
deák téren életem fotója a függöny mögött riasztózaj és hamis kétszázas kíséretében.
a gödör tetején a fűben heverni dejó. csíkoszoknik. furcsa lányok. ismeretlen ismerősök.
aztán robinsonlány megment egy tejeskávéval, ismét órán ülök, majd mire ocsúdok egy recsegős hang ébreszt szolnoknál és kiesik a ceruza a kezemből.
Második rész
pozitívban annál inkább. így időmilliomos szegény lányként elindulok. séta.
gellérthegy, mesebeli ház, rajz.
erzsébet-híd, sirályok, hajók.
váci utca, pólók átnézése.
vásárcsarnok, bealmázom, megy a zöld pólómhoz a piros alma.
kálvin tér, nemzeti, ebéd a kálvinon barátnővel.
szentkirályi út pázmány, onnan már egy ugrás a keleti.
mindenfelé egyetlen választ kaptam útbaigazítást várva „a metro elvisz”.
elsőmenet
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
péntek, szeptember 22
magyar szépség és misimókus
magyar szépség.
nem tudom miért vártam mást, mint amit kaptam. a vergődés sokkal nyomasztóbb, zajosabb az egész, mint az amerikai elődben.
a hangulattal a vállamon néztem meg a mai hivatalos levelezésem. a cégcsoport főmarketinguruja írt, reagálva ötletelésemre az új uszoda nevének ügyében. szerinte a két szép szememről kellene az új uszodát elnevezni.
anyád.
ennyit a cégen belüli előmenetelemről, az önbecsülésről és a profizmusról.
engem is elér ez a nyomulunk, jófejek vagyunk, hányunk dolog? miért nem lehet jófejkedni szexuális utalás nélkül?
láttam, hogy megvettem a úszók és vízilabdázók nevei közt feldobott misimókus ötletemmel.
de ettől miért kell, hogy szép szemem legyen? - kreatív vagy hapsikám. (meg csúnya, és nővel vagy.)
egyetemen nem képeztek ki arra, hogy kell az ilyet elküldeni a fenébe úgy, hogy ne jöjjön többet.
hajlékonyság
a hírből arra kaptam fel a fejem, hogy elkapták azt a hajléktalant, aki betört egy ablakot (hol miért most nem fontos), az ipari kamera felvétel mellett a helyszínen hagyott mobiltelefon is könnyítette a rendőrök dolgát.
már a hajléktalanoknak is van?
persze érthető. vezetékes nem lehet.
meghallgatnék egy ilyen mobilozást. (béla, gyere az ibolyába, mert már nem bírok átmenni a hattyúba! vagy. ne gyere a bokor alá, mert mari itt van.)
...
már edinburghban is átfutott többször az agyamon az utcára kiülés gondolata.
valahogy az az érzésem hogy a becsületes munka díja alacsonyabb mint az utcán összeszedhető adag. közel tízezret össze lehet szedni egy jó napon. (persze vannak rossz napok is.)
ma miután 43 iskola titkárságával beszéltem és szembesültem, hogy az értő olvasás nem igazán megy náluk, komolyan elgondolkoztam hogy ez az értelmiség? és én meg velük küzdök?
erre még barátném is rátett egy lapáttal, hogy "látod, ha kint ülnél egy fa alatt és rajzolnál, akkor nem lenne más gondod, csak annyi hogy a falevél melyik oldalára esik."
...
sosem voltam hajlékony. családi vonás.
csütörtök, szeptember 21
nem látok az orromig se?
őszintén szólva vegyes érzelmekkel vagyok tele. egyrészt örülök mint macska a farkának és megyek-megyek szaladok.
másrészt meg jajajj hogy is lesz, meg kivel és hol és bírom-e majd?
már látom magam ahogy a hajnali vonaton folyatom a nyálam a mellettem ülő vállára. azt mondják ébredéskor jönnek a jó ötletek. nekem meg a vonaton. ezzel a kombinációval a pest-debrecen távon megváltom a világot. csak ébren legyek.
pest még mindig az a nyüzsgő hely, ahol jól érzem magam, ahol turistáskodom, lelassulva nézem mi folyik az utcán, a téren, a házban.tudom, hogy egy idő után eljövök onnan. eddig mindig átmeneti állapot volt.
már nem száz, hogy oda akarom kötni magam.sejtem már, hogy igazán vannak, akikre számíthatok. ölelés nektek, akik őszintén örültök velem.
kívácsi vagyok mit hoz mindez.
ui:
zsíroskenyeret mindenkinek!
kedd, szeptember 19
belátom
inkább elmesélem, hogy vicces ez a pesti hely.
művtöri teszt:
aggódtam, de minek. bár átfutottam a neoavantgárdot, dehát valljuk be fingom sincs róla még most se. épp gyötrődtem volna műveltségemen, mikor
a csaj mellettem megszólal:
te, hol van a colosseum?
rajzaimat
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
szerda, szeptember 13
csönd van
hallgass a szívedre.
és ha semmit nem mond a hang odabenn?
ülök a csöndben,
csak ülök a feszítő csöndben.
hiába a nyüzsgés körülöttem.
helyem megtalálom, és el is vesztem nyomban.
ülni megint a homokban. jó lenne,
de futás lenne az is.
egyszer elfáradok, lerogyok egy kőre és ott ülök majd mellettem.
kit akarok átb...ni?
egyedül magamat. de azt krvra.
kedd, szeptember 5
vasárnap, szeptember 3
péntek, szeptember 1
egy-két dolog
az alkimista és fotótábor óta csillogó szemmel fogadom őket.
döntésben nem segítenek, mert még csak sejtek és nem tudok.
pesti suli megnézése, már hajlanék ezerrel, hogy felrúgjak mindent, mikor a vonat ablakából ott figyel a lapics kiadó autója. debreceni rajz. pesti suli. dombormű a régi gimim faláról, visszaköszön az öreg budai házról.
pszichodráma újra belémfut. miklós száma szigetről, ági meg debrecenből. na bumm. lehet, hogy a kérdés nem helyrajzi természetű. mert a tevékenységek világosak.
mikor már alakul a dolog, megkapok egy ilyet: c.cornix feldolgozás-zenék több csatornából, capoeira cikk találomra, soproni út lehetősége, film.
megnézzem? egyből jön a hang: írta-rendezte sean penn. ezt így mindet 5 percen belül. véletlenül. a filmnél már nem tudtam nemasszociálni. amúgy nevettem egy jót és nem gondolkoztam miért jött ez. és mit kéne ezzel kezdenem.
valószínűleg semmit.
az asszociációimat pedig van bőven mire irányítanom és összeszednem. csak ki ne fussak az időből.
hangulat
talpamon még pesti kutyaszar, fülemben gólyatábor induló. nem mentem bükkszékre mégis kikaptam a vonaton a hangulatot rendesen. és mégcsak nem is kívántam.
mostanában így van ez.
csak vagyok és elárasztanak a dolgok.
a tyúkok közé kakast keresnek
bátorkodom megjegyezni, hogy az álláshirdetés nem jól jelent meg, inkább valami efélének kellett volna kikerülnie:
"szolgáltató cég munkatársat keres pénzügy-kontrolling osztályára magas, jóvágású, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó férfi személyében, aki ért a pénzügyhöz és a női szívekhez."
és bátor. de nagyon.
a válogatás mindenesetre ennek szellemében zajlik. azt nem tudom, mihez kezdenek a lányok ha nem jelentkezik egy pasi sem.
de van egy erős sejtésem, hogy az osztály rendszere összeomlik. mert egy csak tyúkokkal teli szoba....
kedd, augusztus 29
akkor és most
tényleg ki kellett mennem, edinburgh.
most itt a kérdés, hogy lehet-e olyan felszabadultan élni itthon is?
és ha igen, én tudok-e...
hétfő, augusztus 28
kiabálok
mert szomorúak és problémáik vannak. és én megpróbálok segíteni. hogy faszacsajnak érezzem magam. de amit elérhetek, hogy ők maradnak a saját állapotukban én meg idegbeteg leszek a bajaiktól és a saját dolgomban is elmaradok. még több idegbaj.
a legdurvább hogy pontosan tudom, az én döntésem, mikor beszállok az elvárások és határidők játékába. de elbénázott ez a társadalom.
anarchiát hirdetek. most.
na, ilyenkor vagyok felb....va.
vasárnap, augusztus 27
első gondolatok a hétvégéről
apropó nyakam. mostanában olyanokkal akadok össze, akik előszeretettel ragadnak nyakon, tarkón. szeretem ezt az érzést, mikor játékból, szeretetből, miegymásból indítatva egy kéz a nyakam köré fonódik. lehet kicsit mazo lennék?
négy ember, kettő idegen még, túl-nemtúl a szeretett másikon. dobok, tűz, fáklyák, zene, ritmus mindenfelől. borok utcája, belefeledkezés az éjszakába, majd a fűben meredünk a csillagokra, de nem látok holdat - dejó, csak az érzés ragad magával, feküdni ölekben, fekszenek az ölemben.
itt leszek jövőre is.
és pénzem is lesz, hogy a kutya ne p...
másodtanulság: tényleg nem megy az akarva-rajzolás, vonaton meg pláne nem.
harmadtanulság: nem bírjuk ildoval lecsalni az éjszakák számát, nem visz rá a lélek, és tusfürdőt se lopok. csak az enyémet lopják.
negyedtanulság: felfedezés. milyen is a toboz. ha megnézem alaposan, spirális szerkezetű. te melyiket látod? a lankás ívet, vagy a meredeken futó vonalakat?
csütörtök, augusztus 24
műtermek
akármit mondott, akárhogy viselkedett a művész hétköznapi helyzetekben, nem számít. ott állok a helyen ahol alkot. látom a jó rendetlenséget.
otthon.
minden körülöttem inspirál.
a mód, ahogy a munkáival bánik, mi van a falon, mi az amit eltakar az idegen behatolók elől többet árul el róla, mint bármi más.
ahogy visszaemlékezem, eduardo paolozzi rekonstruált műtermében éreztem ezt először. csak álltam ott egyedül, a fejek, lábak, rajzok, plafonig érő polcok között, mint egy gyerek.
legszívesebben leültem volna a földre és maradtam volna délutánig.
az ezután következő élményeim már "létező" szobák voltak, hús-vér emberekkel.
volt aki a téboly határán állt, volt aki visszafogott amolyan fióknak alkotok inkább, volt hivalkodó én-én-én.
akárhogyis az érzés mindig ott volt: ez az. vonz nagyon valami. alkotó rendetlenség. és mégsem az én helyem, mert ez más szobája. de akár lehetne...
kell ez
szeretteimet elhanyagolom,
be nem tartott ígéretek a nyakamban,
rajzolnom kellene ezerrel.
ehelyett mit teszek?
fogom magam meg a hátizsákom és átvágok megint az országon.
nem tudom meddig kell még mennem.
de ahogy felszállok vonatra, nevetni fog a lelkem újra, és elfelejtek mindent, amit hátrahagyok.
csak lennék már ott.
kedd, augusztus 22
zuhany a folyosón
legutóbb bevállaltam a "legolcsóbb a legjobb" elv alapján a folyosói közös zuhanyzót. a szoba rendben volt a klasszikus emeletes ágy, a zuhanyzó elég nyitott megoldásban 3-3 "rekesz" szintén elment. de igencsak nagyot néztem mikor egy srác kúszott be előttem a helyiségbe.
aha. szóval a "közös zuhany a folyosón" ezt jelenti.
akkor elég kulturáltan megoldottuk.
most is belemennék a zuhany a folyosónban. csak valaki mondaná a vonal végén, hogy igen, van még szabad szoba....
hétfő, augusztus 21
kinyitottam egy könyvet találomra
egyszerűnek lenni azt jelenti átváltasz a fejről a szívre.
a fejen keresztül élünk. ezért válik életünk egyre bonyolultabbá, egyre hasonlatosabbá egy kirakójátékhoz: semmi nem illik össze. és minél jobban igyekszünk okosnak lenni annál nagyobb zűrzavarba kerülünk.
ma már az egész föld őrültekházához hasonlít. ... az elme olyan nagy boldogtalanságot, annyi unalmat és annyi problémát teremtett, hogy az öngyilkosság tűnik az egyetlen kiútnak. az egész föld öngyilkosságra készülődik ... hacsak nem történik valami csoda.
és ez csoda lesz, nagy átváltás történik majd, radikális változás már a külsőnkben is elkezdünk szívünkből élni. meg fogunk szabadulni az elme egész univerzumától, és újrakezdjük frissen, mint egy kisgyermek.
élj szívedből. érezz többet, gondolkodj kevesebbet, légy érzékenyebb és kevésbé logikus. helyezd a hangsúlyt egyre inkább a szívedre, és az életed tiszta örömmé változik."
nevetés.
ezennel enyhült bennem az eszem és a szívem ellentétének nyomása. mert egy amit gondolok, elemzek, megmagyarázok és más, amit érzek. és ez nagyon zavar. de nincs ez másképp a bölcseknél sem.
szerda, augusztus 16
hétfő, augusztus 14
vigyázz hajnalban milyen sátorba tévedsz be
nyilván nem véletlen történt, de azon kaptam magam, hogy ülök egy sátorban a hidegben, fáradtan, és valaki pokrócot ad, gyertyát gyújt és figyel.
semmi más. csak néz. erre mondok valamit. hallgat. megint mondok valamit. ő hallgat és figyel. figyeli az arcom.
majd megismételi egy mondatom.
rohadt idegesítő. de felhúzni magam nincs tér, mintha megfojtana a nyugalma. ő csak néz és vár. hogy mondjam ki végre. ebből még jó születhet.
ez így ment, a sírhatnék tört rám az őszinteségtől, nem volt miért hazudnom már. de ez a sírás nem a sajnálom magam - vagy a dramatizáljuk túl hogy kimertünk mondani csúnya dolgokat- fajta volt.
valami egészen más.
mint, akit szétszedtek és lassan össze készül rakni magát. fáj, de hihetetlen erőt ad.
most az izomláz jutott eszembe...
nincs kedvem semmihez, és mindent megtennék most. rajtam áll.
és ezt ijesztő tudni.
szelíden rám nézett először, mikor kiléptem a sátorból. jól dolgoztál - mondta.
nem volt még szebb összegyűrt műanyagpoharas, nyirkos, csipás, fázós reggel.
sziget 2006
csütörtök, augusztus 10
a reggel jó dolgai
átvágni az erdőn nap mint nap igencsak jó dolog. önkénytelenül mosolyrahúzódik a szám a csendes napfényben. nemsokan mennek így munkába...
meglepetés levél várt bent. a kékszemszekus írt, hosszan.
aggódik értem, pedig ismeretségünk kimerült néhány szóban, de annál több nézésben, mosolyban...
hihetetlen.
kedd, augusztus 8
ne sírjatok jó?
hétfő, augusztus 7
féltanulságokkal tele a batyum
igényességem megint előtör, így nem megy gyorsan. de fejemben a kiszabadulás lehetősége, így van mi hajtson. hajnali fekvés és hajnali kelés. utolsó simítások, aztán irány a busz és délmagyarország.
kétésfélóra múlva már sarkadon vagyok. nyitottszívvel várom mi történik. újabb találkozások, emberek, melyekkel azonos vagyok és mégis egy világ választ el tőlük.
az erkölcs mindeféle oldalról körbetáncolt e néhány nap alatt. elbizonytalanodtam, hogy talán én vagyok túlontúl kocka, de nem. fejemben a gondolat, hogy egy olyan kultúrkör közepén ülök, ahol egy idegen mindenfelé keresztrefeszített embert látna, ha idecsöppenne. ugyanez az idegen kicsit délkeletre ölelkező alakokat találna a templomok falán.
alapvető értékek mentén haladva mellém szegődik a kérdés, gyökereim determinálják, mi a jó és a rossz?
de mi történik, ha a gyökerek már nem mondanak nekem semmit?
gondolatok ébredtek rendesen. de végük még koránt sincsen.
mindenesetre most megyek és egy postán befizetek, hogy aztán valaki, valahol kiállítson rólam egy erkölcsi bizonyítványt...
ui: életem első festménye ott figyel valahol délen.
kedd, augusztus 1
a kór
ez a szép az álláskeresésben
vezető hazai pop-rock produkciók managerlése itthon és külföldön.
atyaég
mindenesetre vicces időutazni és már szövetkeznék is a szent cél érdekében.
nőcsábászok ne kíméljetek
hétfő, július 31
képírók közt
egyre közelebb kerülök magamhoz. és ez jó. cinizmus maradt, de van aki egyből átlát és lecsupaszít, de mégsem haragszom. mert igaza van. végre megmondja valaki.
komolytalan vagyok. és már érthető így az oly sokszor hallott mondat: magában több van.
eddig senki, beleértve engem is, nem derítette ki, mennyi is van bennem és főleg miből.
komolyan kell vennem a rajzot. enélkül nem megy. nem mehet.
három ember. három portré rólam. mindegyik teljesen más. miattuk és miattam. hátborzongató volt látni, hogy attól függően kivel, milyen közel kerültem, melyik arcomat kapta el. megvolt a tűnődő távolba révedő komoly lány, a játszó ember, és a felszabadult gyerek. valahogy a görcshalmaz elmaradt...
volt itt tanulás,
feladattal bírkózás,
az agyam megerőszakolása,
a kezem még mindig előhívó szagú,
játszottam kint az udvaron, amit a bent ülők láttak vásznon,
témakeresés éjjel-nappal, nem alvás mégis volt erőm,
hajnal a tóparton,
a tarló fényei, a kukoricaföld,
rövidfilmek és hosszak,
kedvenc - kocsma,
és az este amit soha nem felejtek el.
a folyosnón ült egy férfi, aki egy gitárral a kezében, és elképesztő hangjával betöltött mindent. a barátja pedig kíserte mindennel ami a kezeügyébe került. komák.
beszélgetés életről, álmokról melyek megtörténnek, szerencséről, sorsról és szabadakaratról.
no és pillangókról.
és jött a zápor és megáztam. talán ez esett legjobban a lelkemnek.
mondták irigyeltek... és rólam eszükbe jut, hogy elszakadnak valamitől, ami valaha részünk volt és mi is a részei. a megázás is én vagyok.
képírók. jó volt veletek.
csütörtök, július 20
új játék
szerda, július 12
az egész úgy kezdődött
1. a munkakereséshez is idő kell. mindenez. legalábbis ezt hallom mindenki okostól.
a türelem viszont mint tudjuk nem a legfőbb erényem.
2. beszélek olyanokkal, akikkel nagyon nem kellene és még mindig nem hallgatok a józan észre.
3. melegem van.
szóval ilyen állapotban hazahúztam, és benyomtam a tévét. épp az első kockák mentek az egy csók és más semmi című ősrégi filmből. tolnay konyakot küld jávornak egy étteremben. pincér kiviszi, jávor nem érti, majd megfordul és meglátja a nőt. feláll, odasétál hozzá és indul a csevely.
manapság miért nem történik ilyen?
snitt. ülök egy étterem teraszán apával. nehezen legyűröm az előételnek titulált jércemelles szendvicset, melyben nagyobb volt a hús mint apa tányérján. aztán fizetünk. ekkor megjelenik a pincér egy fagylaltkehellyel. nem értem, nem kértem fagylaltot. én nem is, de egy úr igen, s még ezt e levélkét is küldi.
mégiscsak van ilyen. visszafogott vigyorgás, ahogy illik....
zötyögök a vonaton diósgyőr felé. vár, hegyek, hihetetlen felhők és fecskék. no meg a zene és az emberek. de kellett ez. más, új világ és mégis jól éreztem magam.
a lovagsztori úgy folytatódott, hogy addig jó míg álmodozol. egy félórás telefonbeszélgetés a sebészetről, itthonról, otthonról elhalványítja a romantikát. és mindez angolul. :)
csütörtök, július 6
legyűrtem
Reggel például a munkaügyi központot. És csakazértis vigyorogtam, és jól megjegyeztem a jelenetet és a kisebbséghez tartozó apu arcát, mikor soronkívül betuszkolta fiát az irodába. Szemmel láthatóan aput jobban érdekelte ez az egész, mint a fiút. Rajzolnivaló volt. Mint ahogy a mellettem ülő szőke kislány is, aki épp az utánozzukafelnőtteket korát élte. Mitagadás, remekült ült a széken. Mikor anyjára oldalra pislantott, hogy mi a következő utánoznivaló, az óriási szemüveg majd' lecsúszott kicsi orráról.
A kíváncsiságom, hogy Randallal találkozzam.
A vágyam, hogy azonnal vegyem a hátizsákom és irány Nyugat-Dunántúl. Egyszer eljön a nap mikor nemcsak írok erről.
Az időhúzásom. És nagylevegővel elküldtem oda is magam és olyan szöveggel, ahová nem merem most se. No és a fodrászhoz bejelentkeztem végre. Holnap egyig még mindenki megtekintheti seggig érő hajam. Utána csak képről.
Fodrászi élményeim megszámolhatók egy, oké két kezemen, de a jó eredménnyel zárult történetekhez már két ujjam is elég. Holnap minden kiderül.
szerda, július 5
interjú jó helyen rossz helyre
De nem sokáig, mert egyazon épület hátsóbejáratánál bekúsztam és egy másik szervezetnél kopogtam. Az épület még nincs kész és a rakat szoba közül csak egyben ült egy leányzó. Hátha innen még nem késtem el...
meglátjuk.
kedd, július 4
az elmúlt idő alatt
a dobozom elpárolgott és vele szálltam én is, most kis felhőként nézem mi zajlik odalenn.
találkozások. mások már írtak róla részletesen.
beszélgetések anyával a hegyen. ahogy bemutat mindenkinek, megint én vagyok a szépleány, aki hasonlít anyura. illedelmes vagyok, mint egy 8 éves. a lépcsőn ülve a vajaskenyér vacsora mellett már nem annyira, megint előtör belőlem az öszinteség, de talán mostmár nem lesz baj.
újabb fodor az életemben - a név kötelez? mindenesetre nagyon jókor jött a tanácsaival. a régi fodor pedig kisimulni látszik.
egy a probléma: túl közel jön, és én nem akarom ezt. jó ha néha az ember megnyílik, de én abszolút alkalmatlan vagyok meghitt pillanat nélkül befogadni mások érzelemfolyamát. főleg ha az felém irányul. és főleg ha férfi az illető. és méginkább ha az már nem gyerek. messze nem.
ja és akkor téptem ki majdnem a hajam, mikor elköszönéskor ezt mondta: szia. jók vagyunk.
mi? mi van????
fáradt lelkekkel gödörben ültem, azt hittem nem megy el a fekete felhő sohasem felőlünk. innen a tanulság: egyedül nehéz négy depist felhúzni. pláne ha te focit néznél. melléktanulság a zongorán 7 akkord van és a hS7 golyófeje elsőbenyomásra nem túl meggyőző. másodjára sem, viszont tud angolul.
az esztétika professzor pedig jófej. és megoldása a magasságot illető frusztrációkra: kiegyensúlyozott szex.
beszélgetés a szimplában nevetőskatóval, és megint rájövök, az élet másnak sem egyszerű, és így már nem is oly sötét.
itt jönne még valami ami mégsem illik ide.
egy temetés.
és szemek melyekbe nézek, de nem olvasom őket.
fentről nehéz is.
kedd, június 27
miert nem tanultunk meg
ma reggel a kifli, a sajt, az alma melle ezt kaptam.
kicsit olyanok vagyunk mi fiatalok, mint a majom, aki szoritja a sotombot az oduba szorult kezevel es kozben menekulni akar.
esetemben a dontesi-modell sokvaltozos. sose voltam jo matekos.
kell az a fa. beulni ala.
szombat, június 24
üvegdoboz
mintha egy átlátszó műanyag doboz venne körül és így mászkálnék. még gyanccsal se tudtam mit kezdeni. hallok, látok, beszélek és mégis mindenkitől el vagyok zárva.
a vekeri csak erősítette mindezt. összefutok ismerősökkel, és folytatódik a "dobozolás".
és rájöttem arra, hogy a tankcsapda kimaradt, de azt hiszem végleg. csak álltam és néztem a színpadon mozdulatlanul álló lukácsot, ahogy lobog a nagy szőke haja a szélgéptől. vicces volt. igazán.
aztán jamie és robi játszottak ülőset. gondoltam anno hegyaljára, de jó volna..., de mikor jött a what if god was one of us, egyszerűen máshogy lett enyém a dal. tegnap, ott, akkor.
a dobozom pedig összetört mikor a hajnali buszon egy baráti társaság nem hagyta, hogy egyedül várjam, hogy zoli bácsi indítson. elölről kaptam az észt, hogyan kell élni - egy újabb elmélkedő - oldalról a vicces fickót, mögöttem pedig a csendes, de ha szól az beüt, no és a szexuális energiájával és kezével mit kezdeni nem tudó fickó. az elején kicsit aggódtam, mert ez utóbbi többször durván megsértette személyes aurámat, de szerencsére akadt, aki örömét lelte abban, hogy leállítsa.
mikor pedig már a piac utcán sétáltunk, rendesen biztonságérzetem lett újra, a furcsa helyzetek ellenére.
az éjszakára a taxizás tette fel a koronát, a „minél kisebb vagyok, annál nagyobb a kocsim, és közben vetkőző lányokat nézek a tévében” figura.
az ár először 2500 - ról indult, de a fiúk nem érezték ezt reális árnak, és némi benyomás hatására a sugárúton az ár már 1500 volt józsáig. az egy hüje még többet csinál elven kézcsókolgatás míg meg nem szöktem házunk kapujánál.
és míg álmodtam a lélegzetem újraformálta a dobozt.
szerda, június 21
egy régi piszkozat
De valami kell, hogy emlekezzem.
Everything is in your head.
Ez a mondat a legkulonbozo formakban es helyzetekben allt elem. Es hallom, tudom.
U2.
Mi a csudat tudunk a vilagrol egyaltalan?
Jurij.
Coelho.
Krisna.
depressziok.
Gyancs.
Pejtr. a narkos srac, kivel a masodik mondat utan az elet ertelmetlensegerol beszelunk. Es magam is meglepodtem a valaszaimon. Szeretnem hinni, hogy nem csak az ellenkezes miatt voltam pozitiv. De kegyetlenul.
n es a spiral.
Kreativitas.
Szerelem.
nem publikált bejegyzés régről.
szombat, június 17
nagy levego
kulturalis sokk es mas dolgok kiheverese es kuzdes.
kicsit megtorpantam az elejen, es az erom meg nincs meg teljesen a harcokhoz, de lesz. ez biztos.
majd felhivtam D-t es S-t, es ma franciafiu levele vart. a zaszlora pedig hihetetlen jo ranezni.
remelem mindig lesztek ti, akikre szamithatok.
a folytatas kerdojel.
vasárnap, június 11
lipcse egy orulet
rengeteg arcat mutatja a varos - regi epuletek, panelek, villamos! atjarok, bach, templom, tuntetesi ter, xilofonos rabbi, park, to, csatornak, nepek csataja, keptar, frizbi, tollas, grill, csulok kaposztaval, sor mindennel es minden mennyisegben. es foci.
foci foci foci.
szombat, június 10
060606
elore paraztattuk egymast a datum miatt, de nem tortent semmi szokatlan, kulonos, vagy baljos. el tudom kepzelni egyesek mennyire retteghettek vagy oromkodhettek e napon.
szamomra pakolas, hurcolkodas, utolso elotti sor a spanyol feketebarannyal a bank hotelben. utana cipeles, es eloszor probaltam ki a golfozast a kilenc honap alatt, ami valljuk be elegge pancser dolog.
(itt jut eszembe meg rengeteg dolog de ez mind csak szo most, bucsualvas, zaszlo, cv es covering letters, baratnok, gyumolcsszedes svajcban, elkoszonok es bemutatkozom, meg tobb uj arc, ennek sose lesz vege.)
este lelbatyonal bucsuvacsora, igazi muanyagtepsis lasagne-javal.
mar epp feladtam a meglepetest, mikor gyancs elkezdett kotoraszni a taskajaban es lelbatyo az orrom ala tolt egy tortat.
koszonom fiuk.
es nektek is, akik gondoltatok ram igy vagy ugy.
ejjel hazaballagas, csomagok ellenorzese, a megmaradt fagylalthalom a kezbe es filmezes. a gyancstoleltanult modszerrel a 12-dik perc utan bealvas es epp a konkluzio elotti felebredes.
aztan repulore es irany london.
nemjo masfelora alvas utan repulni. tenyleg nem.
de mindez mar 070606.
hétfő, június 5
szombat, június 3
mikor az elet megfricskaz
kedd, május 30
es meg egy het
a hangulatom eleg valtozekony, mert orulok, hogy megyek, de kozben rossz erzes latni, hogy lassan elfogy minden a konyhaszekrenybol, a konyvespolcrol a papirok, a furdoszobapolcon is mar csak a maradek kremek meg a fogkefek hevernek.
nem jo ez a "mar nem itt, de meg nem ott."
gyancs mondta: ne arra gondolj, hogy elmesz innen, hanem arra, ahova mesz. az orok pozitiv... csak tudnam hova megyek :)
csütörtök, május 25
tancolok es tanulok es tanitok
ja. az.
most erre mit mondjak?
marad a mosoly.
nem tudom meddig megy meg ez a mit mutatunk a vilagnak es kozben mit gondolunk jatek. de azt hiszem sokaig. igy jobban teszem ha tenyleg nevetek ilyenkor es nem veszem tul komolyan.
mert ez a legjobb amit tehetek.
szerda, május 24
eltuntem
Irok meg, de lehet nyiltabban. Es marad a rapszodikussag. A hosszu szunetek utan hoszzu szovegek.
aggressziv vagyok
de mint egy allat. Bevillannak kepek lepesrol lepesre ahogy megyek az utcan. Felborulo busz belecsuszik a frazerbe. Emberek egymasnak esnek puszta okollel a semmiert. Reszeg faszi szetlo mindenkit a burgerben. Engem is. Es meg csak nem is banom. Miert van ez?
a. Elfojtott, kielegitetlen szexualis energiaim igy tornek felszinre.
b. Menthetelen depreszios vagyok.
c. Nem szeretek dolgozni menni.
d. Unakozom.
Mindegy. Beteg emberek beteg gondolatai.
A szocializacio soran megtanult viselkedes motivumok visszatartanak attol, hogy lerugjam lin fejet, ahogy sipol a rohadt kinai hangjan a 160 centijevel. Jol osszejott a kis termetu csajok frusztraciom meg a vinnyogo lanyok ki nem allhatomsaga plusz a faradtsag okozta bedurcizasom.
Be kell latnom, hogy telleg komplikalt vagyok.
Forgok ezerrel a dolgokon mint egy dilis no es kozben meg mindig a NEM a legtobbet hasznalt kifejezesem. Dacoskodom es ellenkezem mint egy gyerek es azt hiszem korulottem forog a vilag. Es mikor kiderul hogy nem, hisztizek.
Remek.
Gyerek, ideje felnoni.
es a hegyek kozt nem vagyok agressziv.
a hetvege meg mindig a fejemben
"papa" pedig jofej, es franciafiu kisfiu lesz ahogy mondja papa. a bajszos urfi poenokat is nyom a masodik naptol es kullancsot is kioperal. merthogy az en verem mindenkit elcsabit, riasztoszer ide vagy oda.
es fozunk es sajtok. meg sor majdnem a skyerol, de tul keson ertunk a kocsmaba igy az mar elfogyott...
a sziget legeszakibb reszen megismertem ketrint, ahogy a ket kutyajat setaltatta. elbeszelgettunk, kiderult, hogy huszan laknak a faluban es rengeteg dolgot csinalnak. peldaul o vigyaz az unokaira... koszi.
aztan az erdoben rossz iranyba indulunk, es szerintem tul sokat jottunk mar es az erdo kezd megvaltozni olyan furcsa... es a szel is feltamadt.
de vegul megmenekulunk, mert itt is elszornak turista jelzeseket es a franciafiunak mindig igaza van. a horol is. mert hogy az is esett, de az mar kozel edinhez.
a hegyekrol pedig nem irok mert tele a fejem veluk es az erzessel a sziklafalnal.
mit ereztel volna, ha ott lettel volna?
hogy milyen kicsik vagyunk, vagy hogy mennyire sok arca van es meg lehet a vilagnak, vagy leugranal a fekete sziklakon tulra...
negyed 11. es meg vilagos van.
kedd, május 16
veletlenek
tegnap delutan pedig a magyar szamom elt igy lennon meghivasa keon jott es a jezusarcu carlos foztjerol is lemaradtam,
de nagyikam veletlen felhivott igy beszelhettunk es mas smsek is akadtak. palancsinta es gagyi akciofilm harrisonnal. levontuk a sok tanulsagot es jegyzeteltunk a mesterfogasokat. a vegen a kiskutya mindenkepp szaladjon oda az ujraegyesult csaladhoz es mindezt naplementekor tegye. a tobbit majd a filmes kurzuson.
meg most az jut eszembe, hogy
szombaton csatakra dolgozva ultem a balmoral elott a szunetemben, tunodtem es hianyzas volt rajtam. egy fekete fiu ment el elottem, ram nezett, lelassitott, majd tovabb sietett.
egy perc mulva megszolalt egy hang mellettem. visszajott.
jol esett. bar nem kellett megmenteni. de megis.
es miert nem eleg ennyi?
vasárnap, május 14
szerda, május 10
rendszerek emberek
eredmeny:
elerhetnek vadidegen embereket mert egy rendszer azt mondja egy ember valaszt el toluk. most vagy en valasztok jol, vagy tenyleg rohadtul kicsi a vilag.
vagy mi magyarok vagyunk kevesen.
kapcsolatok. hanyok.
elegem van.
kedd, május 9
Nem tudom mi lett az elmult harommal, komolyan. A januar meg megvan, hideg es sotet, meg aztan, hogy gurulok a havas napon a Caltonon. Meg az arcnyomatok a hoban. Es ma majus 9.
Es csak mondom, hogy megyek es mikor a szemekbe nezek erzem is. Faj kicsit.
Es most itt ulok es tudom, hogy mindig a leheto legjobb tudasom szerint leptem, de megsem ott vagyok mint kepzeltem akkor.
Highlanden voltam
Aztan lassan feljebb szalltak a felhok, de a Nap nem birt veluk. Akarhogyis, a Felfod szep.
Kishazak toveben narciszok, juhok barikkal, kocos tehenek. Patakok, hihetetlen sziklakkal, folyok, tavak, dombok, havas csucsok. Viktoria kiralyno nyomaban es...
Huh ez egy kicsit csopogosre sikerult. Az igazsag az, hogy barna-zold fu mindenutt, rajta legel ami, az egen vastag felhoreteg, hogy meg szurkebb legyen minden. Es vizes a fold, a topartja meginkabb, no meg az ut is. Na ez a Highland. Elsokorben. De meg igy is bejott.
A vilag legkisebb whisky kifozdeje vicces volt. 3 ficko gyuri a dolgot, illetve ketto mert egy a menedzser. Elkepeszto lehet nap mint nap olyan dolgot csinalni, amit nem latsz majd tiz evig.
Ki tudja hol leszel tiz ev mulva?
Hihetetlen kastelynak meg a hihetetlen parkjaba nem jutottam be, de a romos barakba igen, az allatpark bezart, de ilyenkor mindig karpotolnak az uttalan utak. Es azok jok.
Ram is szallt negy kis fekete pajtas, majd a fraszt kaptam toluk masnap reggel a furdoben. De mar nincsenek rajtam hala a nemannyira hozzaerto, de kedves noverkenek. Meg negyven nap es kiderul, hogy van e lajmkor vagy sem. Tudom. lyme.
nem tudom magam se, hogy csinaltam
szerda, május 3
felmenoink
vagy osszecsomozod a csokipapirt,
vagy grimaszolsz es erzed a mozdulatban anyad arcat,
vagy ahogy megnyalod a szad gondolkodas kozben.
Ijeszto jo. Vicces.
vasárnap, április 30
szombat, április 29
Sokminden egyszerre
Szoval most itt minden omlesztve, ami meg maradt es inkabb csak mese.
Kedden Reneszanszlany itt volt es maszkaltunk. Felvittem Caltonra. Volt meghitt pillanat, kisero ide vagy oda. Jo hogy itt voltal.
Szerdan vadasztam a fekete hosszuujju kirandulos polom utan. Mindent megtettem -beszeltem a Gardenben a mackofickoval, Scott orzoivel, telefonaltunk - rogzito.
Calton csak megsimogatott ujra, de nem adta vissza a polot. Fish&Chips-oduban negy felvont vall pislogott. Es csak megyek es megyek. Standing Order meg mindig jol nez ki, es meg munka is akadna, de polo nem.
Vegul Napier pult, ahol eddig telefon, keksal, feketekendo, kis notesz nem lett meg. De fekete polo igen.
Es itt figyel rajtam most. Szeretem.
Csutortokon filmezes es dogles nem is tudom miota ujra, es delutan jon az uzenet: este buli es vicces ruha keretik. Gyancs berobban a szobaba a piskotaformaval a fejen. Adunk hozza meg egy lepedot, skot zaszlot, ablaknyito botot es a kekcsillogo parokat, kesz a lovag.
Nekem maradt az ezust paroka, csikos zokni es felso, nyakkendo, szemem pillas, orromon piros gomb, es a szam joker. A zold, sarga, rozsaszin labdak maradtak a taskamban, mert en az a bohoc vagyok, aki nem tud...
Es az esteben a legjobb dolog Jack volt. Ezt mondta:
Of the thoughts in your mind that you kept and you know
"I could close my eyes it's still there
Close my mind be alone
I clould close my heart and not care
But gravity has got a hold on us all"
Szeretem a hangod Jack Johnson.
Keso ejjel egyedul megyek haza. Most eloszor feltem igazan. Es ekkor harom siraly megjelent felettem. Es maradtak. Elkepeszto egy ejjel.
Penteken Dean mester kincseit nezem, meg "hazat" a fuben fekve. PikniK es megsem az, es tanulas, rajzolas, a harom labda meg mindig nem arra megy amerre szeretnem, frisbee, Paulozzi, es muzeumor aki orul nekunk, hogy orulunk a Napnak. Egy hete nyar van. Meg az arcom is leegett. Persze ha egy felho kuszik a Nap ele a husz fok befigyel. Pittypang a labujjam kozott nevet ram.
Este megjelent a kekszemszekus. Gyomromramegy.
Ma reggel ujra koran keles, majd alszom egyszer... Kuzdes BK-nel, hogy holnap ejjel a Caltonon lehessek, tuzzel, dobbal, tanccal. Eletem szoknyaja, ehes vagyok, Garden tele emberrel, orulet a varos szombat delelott.
Ami kimaradt: antikvarum a Grassmarketen, tancolok ujra regit es ujat; rengeteget szamitanak az elmult evek. Egyszeruen jol megy, na. Royal Mile-i konyvstand. Parlamentben is voltam vegre. Es az osszes uj kiallitast megneztem.
Zarasnak pedig egy szosszenet:
Tegnap ejjel 11 ora. Szokas szerint betodul a sok reszeg, ehes ember. Hihetetlenek. Altalaban pontosan tudjak mennyire reszegek es bocsanatot kernek es-10 bol kilenc elbuvolo a maga modjan. Sajna meg igy is sok azaz egy, ami maradt. Node ez a tortenet az elobbi csoportbol valo fickorol szol.
Odaall elem harom uriember. A bal szelso rendelni probal. Eltelik egy perc. Meg egy. Meg mindig ott jarunk hogy: "Can I have...."
Probalom kitalalni mit is kivanhat emberunk. Es ekkor kinyogi: Double whopper meal.
Ja whopper, az nincs. Elfogyott. (Komolyan. Tokgaz nem?)
Szoval tenyleg ehes. Akkor ajanlok bacon double-t vagy double cheese-t. Yes, please. Melyik? Oke. Dontok en. MiT iszik? Yes, please. Es igy megy, mig kitalaljuk, hogyan fog sokat enni olcsoert. Ennek nagyon orul emberunk es halas nagyon. Szeretne a nevemet tudni.
Odanyujtom neki a nevcimkemet.
Nezi, nezi, majd lassan elkezdi olvasni:
"Bor.. Borge'king."
Kapott a masik kettotol rendesen. Nem vagyok biztos benne hogy ma emlekszik erre. Pedig jo poen volt. Vidulas.
vasárnap, április 23
I was in the theatre by mistake
Men enjoy happiness what they have.
it`s really hard to
Spain. Salou, Tarragona, Barcelona.
Picasso.
Sea with my cave in the rocks and shells.
P.Dancers.
Moons. Sunrising on La Manche Channel.
Moments I could share, and which I could not. Feeling empty and totaly complete. Perfect moment.
Paulo`s alchemist says me two things: First, you have to stop thinking about the past, and being worried about the future, just do what you feel like doing and try realise your dreams. Live YOUR PRESENT. Secondly, there is no love which could keep away a man to realise his destiny.
I have to make the peace with my heart soon.
Anyway, I cannot tell the whole story.
Definitely :) not.
szerda, április 5
kosz fiuk
Jo veluk uvoltve sirni,
Csillogo szemmel oleleni, csokolni.
Most kuzdok. Itt vannak a fulemben.
fogyatekkal elok
Megyek, kedves vagyok, segitek. De ekkor eszembejut, hogy nem sajnalni kell oket, hanem egyuttelni veluk.
De nem segitek-e barki masnak is ha latom, hogy raszorul egy adott helyzetben?
A BKben kiszolgaltam mar vakot, suketet, toloszekest, dadogost. Jo erzes volt "megkuzdeni" minddel. Sot altalaban siman ment.
Nem tudom, mit erzek mikor rajuk nezek. Jo erzes. Melegseg.
Miert?
Mert vedtelenek. Mert nincs valamijuk, ami nekem van.
Szomszedokbelietus azt mondja erre:
Ok is tudnak teljes, boldog eletet elni es megelni a sok szepet, jot es ok is csak emberek mint te, es biztos vannak dolgaik, amelyek meg neked nincsenek...
Tudom, tudom.
De ez a szoveg nekem nem jon be. Az igazat akarom. Erezni es tenni.
Szoval melegseg. Megelolegezem a bizalmat.
Mert toloszekben ul? Ne mar.
Es ha a kovetkezo pillanatban egy gepfegyvert kap elo, es legyilkolja az egesz Hydra Cafet?
Meg mindig kerdojelek.
Es dobozok a fejemben.
hétfő, április 3
mindig emlekezz
tenyleg el kell felejtenem
szerda, március 29
smoking ban
hétfő, március 27
akarmi
ket no pedig figyelnek, rendelnek, aztan meg maradnak, majd azt mondjak:
nem vagy idevalo. de nagyon jol csinalod.
ez az egyszer lenn egyszer fenn? a kozhelyek nem veletlen azok amik?
nem tudom. de mar azt is tudom, hogy en sem mondok ki mindent, amit gondolok, amit szeretnek. tenyleg oregszem.
szomoru hetvege
Zaras.
Szombat -hajnali kezdes. Kosz kiisz. Dining area. Fos.
Minimalis lethez szukseges agyi kapacitas nelkul pakolom a talcakat, torlom az asztalt. Miert maszik bele az arcomba a portugal srac, azzal hogy miert nem mosolygok? Kinek konyorgom? Az asztalnak, a szeknek? Meg alszom, hagyjal!!!!
De nem hagy. Es mas sem. Percek alatt ram sutik: bad mood-ban vagyok. Na ettol biztos jobban leszek. Leave me alone.
Aztan harom ora mulva lassan felengedek.
Ekkor jonnek amugy a legjobb gondolataim, mert nem kell semmifajta megoldason tornom a fejem, vagy donteseket hoznom. Egyszeruen vagyok.
Persze mikor az ember lanyanak csak szomoru gondolatok kusznak a fejebe ugy nehez. Es nincs senki aki ismerne itt, es a buzgomocsingtartasnelkulimenedzser hazakuld hamarabb, mert majd szetesek a faradasagtol es ez latszik, es a mosolyom nem er a fulemig, es mertem egy pohar vizet inni, na akkor elkurom a vizespoharat a falhoz es elszaladok a Caltoning. Es azon is tul. Es sajnalom magam nagyon. Es duhos vagyok. Es nezem a dombot, a siralyokat es legbelul erzem, mostanaban egyre tobbszor, hogy igazabol nincs baj. De megis...
Annyira kene egy oleles.
Ekkor valaki hatulrol atolel. Jurij az. Edinburgh jo.
Es mindenkit egyedul hagytak mar.
csütörtök, március 23
kedd, március 21
itt is frisbee
"sut a nap ezerrel!"
"akkor frisbee."
"persze, egykor."
es voltunk, es frisbee
es nap es a polom ala elbujt,
es nem jon elo konnyen,
es puha pazsit, akar egy szonyeg es belefekszel,
es keksz, meg szendvics.
jo hogy tavaszodik. kell nagyon a napfeny. nagyon.
esti meglepetes
Es igen. Es igen. Es petyka vegre megint ott van es eszik es nevet.
Osszegyujtjuk a jo szineszeket, a rosszakat, probaljuk a noket is, de az nehezen megy, es persze chucknorris. ezen felbuzdulva film, iras helyett, bunosvaros.
hétfő, március 20
mirol szol?
"Egy fiurol, aki kicsit furcsa, es a jovobe lat."
"Egy gyogyos fiurol, vagyis azt hiszik, hogy az..."
egy fiurol
idoutazasrol
eleve elerendelesrol
szkizofreniarol
hitrol
az ember kicsinysegerol
orult vilagrol
ja, es torpokrol.
kar, hogy a rendezo kinosan ugyelt az isteni vonal nemkiemelesere. jol sikerult. meg szinesebb lehett volna. es a kimaradt jelenetek kozt mas gyongyszem is van...
hetvege roviden
Aztan betodult a sok ehes, jokedvu ir es a harmadik probalkolzasra szereztem egy hatalmas giniszkalapot, a gyonyoru imadott piros bk sapkamert cserebe. nemhiaba marketing szakirany.
A vasarnap pedig elszaladt donniedarkozenevel a fejemben.
péntek, március 17
walkabout
tegnap viszont eljott az este. epp hezitaltam, hogy maradjak-e otthon alkotni az uj tintammal, vizfestekcerkammal kill bill zenekre, vagy menjek a nagyonhangos francia bvel.
francia b nem valaszolt a hivasomra, de en mar akkor nagyon menni akartam. es mentem is. a bk melletti lovasszobornal kicsit megalltam, tunodtem, beugorjak e a bankhotelbe, hatha endimenedzserbacsi ott ul epp es lesz kivel alapozni. de nem kellett, mert hatra fordulva meglattam Xa sziluetjet egy manoval egyetemben. A mano, ir es a nevet tokmashogy irod mint ejted. ha egyaltalan ki tudod. es jofej.
a mano sajat bevallasa szerint nem tud tancolni, de meg mikeot is verte egy-ket mozdulata. es rajzolni is lerajzolt, eloszor egy ordog fejet, masodjara pedig egy leginkabb fenyofara hasonlito szormok szornyet. mostananban furcsa dolgokat valtok ki az emeberekbol...
es most megyek mert szent patrik nap van es meloznom kell, de elotte meg beugrom a haromnoverbe mert ott kezdtek az unneplest az ir manok 11 tol.
ja es a tegnap legjobb bokja:
"olyan szexin gyujtod meg a cigit, hogy ha teged mutatnanak egy reklamban, 18-49 ev kozott mindenki ra akarna gyujtani."
mi lenne ha dohanyoznek?...
kedd, március 14
beleturni a hajadba
de rasztasitasz es lehetetlen,
vagy epp ketoran keresztul allitgattad, hogy kilepve a furdoszobabol elolvadjak,
vagy kopasz vagy.
Ezt se ertem.
vegre egy tanar
tegnap ejjeli repteri szeanszon
Hm.
Ezesetben:
1. Csak tudnam mit muveltem 4 evig a Szokevel?
2. Szerelmes vagyok. Es nem is egy valakibe. :)
Jelenleg halvany fogalmam sincs arrol, hogy mi a szerelem. En csak szeretek es kesz. Minek definialni?
Egyebkent a tegnap ejjelt majdnem szellemekkel toltottem, de aztan megis anyamacit kisertem ki a repterre. Kozben rajottem, akar gyerekfejjel, akar a szexualitas felol, akar az en gondolkodos oldalomrol kozelitjuk meg a dolgot, a szerelem jo, a szerelem faj, es osszezavar.
De ahogy Apam mondja: "akkor szep az elet ha zajlik."
Es ennek oromere ettem isteni croissant, meg izomfinom joghurtot szederrel, es finom, aranyszinu teat. Es neztem a hajnali feketen csillogo repteret.
hétfő, március 13
dodgeball
Emellett ezt a zenetegyemberhezszituaciohoz-kotest pedig ideje befejezni. Persze vannak kedvenc zenek. De ha ezt komolyan csinalnam, akkor allandoan konnyes szemmel revednek a vilagba. Es ezt meg en magam sem dijaznam, hatmeg a kornyezetem.
Szoval hajra.
Loszart. :)
Ismered a dodgeball filmet? Nezd meg.
:)
remelem penteken megint vedenie kell...
valaki felpofozna?
szerda, március 8
illusztrator akarok lenni most
Szerintetek komolyan vesznek majd?
tegnap kicsit
Szerencsere hiaba a tavolsag, ha szuksegem van rajunk jonnek, itt vannak es elkapnak.
Vaganylany, kemeny lany, es ropkodo lany.
Isten eltessen benneteket Nonapon!
Itt nem hiszem hogy van ilyen. Asszem mar eszre vettem volna..
minek csetelsz
Most nyeld le.
-Rengeteg elfojtott mondat gubbaszt valahol.
-Mi lenne ha kiengednenk oket?
-Minek?
-Csudahangos lenne a vilag toluk. Es igazabb. Nem akarod?
-Nem. A mondatok szabadon szallnanak, de a gondolatok megmaradnanak igaztalannak.
kedd, március 7
Everyone seems to have...
csudajo nap
csütörtök, március 2
a napokban
szerda, március 1
bar marcius van es skocia
martucinak cimezve
kedd, február 28
eleg para
*mikor egy vadidegen chatre hiv es te elfogadod, mert azt hiszed a legjobb baratnod fiuja. Huh.
Mindenesetre tanulsagos volt, hogy chaten megkapom kb. felora utan: lenezonek tunok, es "ideges vagy?" aztan meg valami szelidfele jelzot.
*mikor egy baratod segitsegre szorul, mert a foberloje/volt fickoja lecserelte a zarat. Azt hiszem a fiu nehezen kezeli, hogy a leanyzo mar nem akar vele lenni.
*mikor a 27 eves batyad megallapitja, hogy bolcs vagy, es nem erti miert nem b...d le mert meg van orulve. Miert tennem? Eddig is ilyen volt... Es jo vele ertekezni a vilag folyasarol kicsiben es nagyban.
*hogy, meg mindig Gyancs szedi be rendszeresen a hodoloi leveleket. A tegnapi sziv alakura volt hajtogatva...
Megall az eszem.
hétfő, február 27
az uccso februari hetvegem
Snooker nehez, mert nagy es kicsi,
salak kisertenek, pool,
eso az arcunkba,
takaritas, szoloszemek, nevetes, tilosban ules,
skocia-anglia rugby meccs, o az a 14es!, tart karok,
sor, skot himnusz kell nagyon, lopjak a takarom,
fozes, Joska, Miska, Maris,
jatszani meg mindig jo,
filmezes, olvasas, agyelszallas.
Jobb kozel, mint messze.
nem tudom miert
csütörtök, február 23
Van, akirol nem akarok. Es ezt a helyzetet nehez megoldani, mikor mar csak az illeto maradt.
Es egy bacsi kintrol nezi a meccset esernyo alatt sorrel a kezeben. Le kellene festeni. Kar ,hogy nem tudom. Meg.
UI: remelem ez eleg olvasni valo a hetre innentol.
vicces sofor
Es jott a 23as. Az alnok.
Elvileg kozelebb visz a celomhoz es az ut is szebb, mint a tarsaie. Bar most a napok ota tarto trutyieso miatt nem sokat latni.
Szoval ulok es nezelodom, probalom kivenni a dolgokat: kis bokor, nagy fa, villak, kastelyok, mokusok, golfpalya es a kerdeses jobbos kanyarnal a sofor balra fordul. Es ezzel elindulok a vilag tetejere.
Kaptat a dombra a busz, pofog, horog, kattog, majd egy pofas kis fordulban leall.
No ez se a Craiglhart az biztos.
Egy lany ul elottem es ketsegbeseten kerdezi:
"Megy ez a busz a Craiglhartba?"
"Remelem. :)"
A sofornek viszont nem ez volt a velemenye. Mert szerinte nem megy ez a busz oda.
Korbeneztem es hihetetlen volt.
Akkora felhoreteg ult a dombok tetejen, hogy semmi se latszott. Akar a magastatraban is lehettunk volna...
A lany teljesen bepanikolt es tudakolta, hogy mi a legrovidebb ut az uticelunkhoz.
Ekkor a soforbacsi elmondta, hogy nem sok, csak kerulje meg a dombot. 10 perc. (ferfi idoben:)
Erre nekem is felcsillant a szemem. Ujabb felderitesre varo terulet. Karonkaptam a lanyt, es mentunk.
Es szep volt. A felhok pedig beultek a nyakunkba.