Reggel például a munkaügyi központot. És csakazértis vigyorogtam, és jól megjegyeztem a jelenetet és a kisebbséghez tartozó apu arcát, mikor soronkívül betuszkolta fiát az irodába. Szemmel láthatóan aput jobban érdekelte ez az egész, mint a fiút. Rajzolnivaló volt. Mint ahogy a mellettem ülő szőke kislány is, aki épp az utánozzukafelnőtteket korát élte. Mitagadás, remekült ült a széken. Mikor anyjára oldalra pislantott, hogy mi a következő utánoznivaló, az óriási szemüveg majd' lecsúszott kicsi orráról.
A kíváncsiságom, hogy Randallal találkozzam.
A vágyam, hogy azonnal vegyem a hátizsákom és irány Nyugat-Dunántúl. Egyszer eljön a nap mikor nemcsak írok erről.
Az időhúzásom. És nagylevegővel elküldtem oda is magam és olyan szöveggel, ahová nem merem most se. No és a fodrászhoz bejelentkeztem végre. Holnap egyig még mindenki megtekintheti seggig érő hajam. Utána csak képről.
Fodrászi élményeim megszámolhatók egy, oké két kezemen, de a jó eredménnyel zárult történetekhez már két ujjam is elég. Holnap minden kiderül.
A hiányt.
Franciafiúval jót irogattunk végre. Tervek, utak fejben és szívben.
2 megjegyzés:
rovid hajad lesz???
kircsi!
hihetetlen. nem akarom elkiabálni, de lehet hogy találtam egy jó fodrászt.azt mondta, hogy nem hajlandó ledúrni rövidre. most még nem. :)
de azért 30 centi leficcent...
Megjegyzés küldése