szerda, október 25

azt mondják lepereg

az életed a szemed előtt halálod pillanatában. annyi bizonyos, hogy vannak pillanatok, helyzetek, amikor lelassul az idő.
csak ültem, néztem a kanyart és tudtam, hogy jönni fog. fel is bukkant a nagy fekete dög, mellettünk pedig egy kamion és csak tartott hosszan és sehogy nem akart véget érni.
gondolkoztam (és nem átvillant az agyamon), hogy ilyenkor mi van.
hihetetlen. ültem az ember mellett, akire rábíznám az életem. tudtam, hogy ez nem lehet igaz. így nem ütközhetünk. ilyen nincs.
de azt is láttam, hogy nincs egy fikarcnyi hely se. Se előre, se hátra.

mintha valami burok vett volna körül. nem vártam semmit, nem féltem egyáltalán. ez maradt meg az egészből.


aztán villanás, felgyorsult minden. fékezés, manőver, elfértünk.
élek.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulalok! Halal komolyan.