hogy forogtam a nem találom a helyem állapotban. már napok óta a gép előtt ültem, mindent csinálva munkakeresés címszó alatt, de valahogy nem jött be. több okból sem.
1. a munkakereséshez is idő kell. mindenez. legalábbis ezt hallom mindenki okostól.
a türelem viszont mint tudjuk nem a legfőbb erényem.
2. beszélek olyanokkal, akikkel nagyon nem kellene és még mindig nem hallgatok a józan észre.
3. melegem van.
szóval ilyen állapotban hazahúztam, és benyomtam a tévét. épp az első kockák mentek az egy csók és más semmi című ősrégi filmből. tolnay konyakot küld jávornak egy étteremben. pincér kiviszi, jávor nem érti, majd megfordul és meglátja a nőt. feláll, odasétál hozzá és indul a csevely.
manapság miért nem történik ilyen?
snitt. ülök egy étterem teraszán apával. nehezen legyűröm az előételnek titulált jércemelles szendvicset, melyben nagyobb volt a hús mint apa tányérján. aztán fizetünk. ekkor megjelenik a pincér egy fagylaltkehellyel. nem értem, nem kértem fagylaltot. én nem is, de egy úr igen, s még ezt e levélkét is küldi.
mégiscsak van ilyen. visszafogott vigyorgás, ahogy illik....
zötyögök a vonaton diósgyőr felé. vár, hegyek, hihetetlen felhők és fecskék. no meg a zene és az emberek. de kellett ez. más, új világ és mégis jól éreztem magam.
a lovagsztori úgy folytatódott, hogy addig jó míg álmodozol. egy félórás telefonbeszélgetés a sebészetről, itthonról, otthonról elhalványítja a romantikát. és mindez angolul. :)
1 megjegyzés:
Ez azert geciromantik! Nem allitom, hogy nem irigykedem... :)
Megjegyzés küldése