összeszedegettem, muszáj volt.
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése