szerda, április 5

fogyatekkal elok

Meg mindig nagy kerdojelet hagynak bennem.

Megyek, kedves vagyok, segitek. De ekkor eszembejut, hogy nem sajnalni kell oket, hanem egyuttelni veluk.
De nem segitek-e barki masnak is ha latom, hogy raszorul egy adott helyzetben?

A BKben kiszolgaltam mar vakot, suketet, toloszekest, dadogost. Jo erzes volt "megkuzdeni" minddel. Sot altalaban siman ment.
Nem tudom, mit erzek mikor rajuk nezek. Jo erzes. Melegseg.
Miert?

Mert vedtelenek. Mert nincs valamijuk, ami nekem van.
Szomszedokbelietus azt mondja erre:
Ok is tudnak teljes, boldog eletet elni es megelni a sok szepet, jot es ok is csak emberek mint te, es biztos vannak dolgaik, amelyek meg neked nincsenek...

Tudom, tudom.
De ez a szoveg nekem nem jon be. Az igazat akarom. Erezni es tenni.

Szoval melegseg. Megelolegezem a bizalmat.

Mert toloszekben ul? Ne mar.
Es ha a kovetkezo pillanatban egy gepfegyvert kap elo, es legyilkolja az egesz Hydra Cafet?

Meg mindig kerdojelek.

Es dobozok a fejemben.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azert kezeljuk a fogyatekkal eloket idegenul, mert igy neveltek minket. Lehet, hogy MONDTAK, hogy "ne nezd", "ne bamuld, mert o is ugyanolyan ember, mint mi" de mindig el vagyunk egymastol kulonitve. Persze, h csadabogarnak nezzuk oket, mert peldaul en a magam 25 eve alatt ha 10-15szor talakoztam veluk, akkor sokat mondok...Ez van, ez neveltetestol fugg...