ez tényleg olyan, mint ahogy mondja az ember.
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
1 megjegyzés:
:) Hat igen, akkor epp nem mesekre vagytam... de azert koszi, megjegyeztem.
Megjegyzés küldése