Pentek - a kekszemszekus szabadidejeben Bk kavera vagyik. A hosszu fekete kabat intelligens megjelenest kolcsonzott neki, de a szabadido szerelesben eluszott az utolso kozos pont is... Igen, kerem. A ruha teszi.
Zaras.
Szombat -hajnali kezdes. Kosz kiisz. Dining area. Fos.
Minimalis lethez szukseges agyi kapacitas nelkul pakolom a talcakat, torlom az asztalt. Miert maszik bele az arcomba a portugal srac, azzal hogy miert nem mosolygok? Kinek konyorgom? Az asztalnak, a szeknek? Meg alszom, hagyjal!!!!
De nem hagy. Es mas sem. Percek alatt ram sutik: bad mood-ban vagyok. Na ettol biztos jobban leszek. Leave me alone.
Aztan harom ora mulva lassan felengedek.
Ekkor jonnek amugy a legjobb gondolataim, mert nem kell semmifajta megoldason tornom a fejem, vagy donteseket hoznom. Egyszeruen vagyok.
Persze mikor az ember lanyanak csak szomoru gondolatok kusznak a fejebe ugy nehez. Es nincs senki aki ismerne itt, es a buzgomocsingtartasnelkulimenedzser hazakuld hamarabb, mert majd szetesek a faradasagtol es ez latszik, es a mosolyom nem er a fulemig, es mertem egy pohar vizet inni, na akkor elkurom a vizespoharat a falhoz es elszaladok a Caltoning. Es azon is tul. Es sajnalom magam nagyon. Es duhos vagyok. Es nezem a dombot, a siralyokat es legbelul erzem, mostanaban egyre tobbszor, hogy igazabol nincs baj. De megis...
Annyira kene egy oleles.
Ekkor valaki hatulrol atolel. Jurij az. Edinburgh jo.
Es mindenkit egyedul hagytak mar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése