szerda, október 11

érlelődnek

a dolgok odabenn.
mindeközben fekszem a békástó partján és rámsötétedik.
a vonaton kinyitom a szemem és a hajnali pára borítja a tájat. egy-egy fekete fa lebeg a semmiben és szemben velem egy óriási naracskorong mosolyog rám.
hontalan néni, aki legalább annyira szereti az almát mint én.
lógok ki a vonat ablakon, szemembe mintha skót szél fújna.

Nincsenek megjegyzések: