rengeteg minden történt.
a dobozom elpárolgott és vele szálltam én is, most kis felhőként nézem mi zajlik odalenn.
találkozások. mások már írtak róla részletesen.
beszélgetések anyával a hegyen. ahogy bemutat mindenkinek, megint én vagyok a szépleány, aki hasonlít anyura. illedelmes vagyok, mint egy 8 éves. a lépcsőn ülve a vajaskenyér vacsora mellett már nem annyira, megint előtör belőlem az öszinteség, de talán mostmár nem lesz baj.
újabb fodor az életemben - a név kötelez? mindenesetre nagyon jókor jött a tanácsaival. a régi fodor pedig kisimulni látszik.
egy a probléma: túl közel jön, és én nem akarom ezt. jó ha néha az ember megnyílik, de én abszolút alkalmatlan vagyok meghitt pillanat nélkül befogadni mások érzelemfolyamát. főleg ha az felém irányul. és főleg ha férfi az illető. és méginkább ha az már nem gyerek. messze nem.
ja és akkor téptem ki majdnem a hajam, mikor elköszönéskor ezt mondta: szia. jók vagyunk.
mi? mi van????
fáradt lelkekkel gödörben ültem, azt hittem nem megy el a fekete felhő sohasem felőlünk. innen a tanulság: egyedül nehéz négy depist felhúzni. pláne ha te focit néznél. melléktanulság a zongorán 7 akkord van és a hS7 golyófeje elsőbenyomásra nem túl meggyőző. másodjára sem, viszont tud angolul.
az esztétika professzor pedig jófej. és megoldása a magasságot illető frusztrációkra: kiegyensúlyozott szex.
beszélgetés a szimplában nevetőskatóval, és megint rájövök, az élet másnak sem egyszerű, és így már nem is oly sötét.
itt jönne még valami ami mégsem illik ide.
egy temetés.
és szemek melyekbe nézek, de nem olvasom őket.
fentről nehéz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése