helyzetjelentés vol 84579

szerelmi vallomás
"ha ennyit gyúrtad a lelkem, a fejem, a mindenem
és nem mellettem leszel 97 éves koromig
letépem a lábad és azzal csaplak agyon"


hát így éldegélünk itt. edinburgh még mindig szép és még mindig megvan az az idegesítő szokása, hogy akármerre bóklászol benne, feltöltődsz hittel, reménnyel, jókedvvel, hisz ez a hely ez nem hagyhat cserben, itt sikerülhet bármi csak akarni kell.

az első hetek kemények voltak, hetente máshol laktunk, volt ahol nem volt fűtés, volt amiért fizetni se kellett csak szobalánykodni kétszer. végül utolsó pillantaban megtalálta Ricsi a lakot, ahol most is pötyögök. Igazi kis kuckó. Tetőtér nagyszoba konyha egyben, hálószoba belőle nyíló fürdővel. a környék mesés közel a belváros, park, botanikus kert tesco közel.

munka is lett hamar, Ricsi két és félhete hibátlanul teljesít, én japán étteremben mosolygok heti kétszer és holnap kezdek ott ahol Ricsi van, csak mást fogok csinálni. Valsz nem egy racket-science munka, de legalább angolom gyorsabban fejlődhet éa lesz pénz több. marketing téren megbiztattak, hogy remek referenciáim tapasztalatom van, előbb utóbb akad valami.

volt még foghúzás is. áruházban két napig moslolygás. ott vettem észre mennyi az idős ember. a második nap két drága néni is odajott hozzám, hogy mondjam meg jót választottak-e. olyan aranyosak. lehet hogy tényleg idősekkel kellene foglalkozni?

erről eszembejut egy más téma de azt máskor.

szóval ez van itt jelenleg.
félve merem leírni, jó itt. boldog vagyok.

(a bajokat szoktam főleg leírni, azzal megkönnyebülök. most nem akarok megkönnyebbülni csak archiválni, lenyomatot hagyni az első hetekről.)
maradjon így.

edinburgh ismet

csak szolni szerettem volna hogy ideevett a fene megint. majd meg jovok.

visszajelzés

lehet, hogy tényleg van valami abban, hogy hagynom kéne a fenébe ezt a reklám dolgot.
bár ha ezt a visszajelzést kapom 10 hónap után, és el tudtam hitetni magamról a következőt:
"kedves személyiség, aki jól bánik a szélsőséges helyzetekkel, emberekkel. el kellene gondolkoznia a nővér szakmán."

hát nem vagyok feldobva.
mert szakmailag ezekszerint nem alkottam maradandót, viszont annyi energiám ment el a főnöknőm kezelésére, hogy a kedvesség és türelem elfogyott mire hazaértem és a kreativitásomnak is oda.

mostan jön egy pihenős időszak amikor is kitalálom mi legyen belőlem, mert ez igy krvarossz.

luxemburgi beszámoló és párkapcsolati, életvezetési töprengések előtti fontos bejelentés:

sajnos végleg meghalt a telefonom. akisezüst. ami utóbbi időbenkispiros lett.
kész vége.

mostan itt állok hogy megint egy kártyafüggetlent vegyek, vagy egy iphone-t vagy vodához menjek-é. de leginkább hüppögök.

kiboritó

amikor ráébredsz hogy enberek élnek el egymás mellett és fingjuk nincs arról hogy valójában milyen a másik.

sikítva menekülök.

menekülni megint

megint rámtört a nem-jó érzés.
valamit tenni kéne. tartalmasabb napokra vágyom. hogy a munkám tényleg segítsen embereken, vagy legalább alkotó folyamat része legyen. vagy utazni kéne idegen tájakon, falni az élményeket. kiürülni, otthonra vágyni, és rájönni megint, az otthonnál nincs jobb. mindig megszóltam azokat, akik csak sodródnak céltalanul, mindig csak az adott helyzet alapján döntve, a vándormadarakat, mert nincs barátikör, nincs otthon, család is csak fényképen meg néha-néha, messzi hangként a telefonban.

egyedül vagyok én is. hasonlóan mint a vándormadarak, csak hiányzik az érem másik oldala, mely elviselhetővé teszi az egyedül-levést. gyenge szar vagyok, otthon kell, értelmes munka/tevékenység és ahelyett, hogy megteremteném, menekülnék megint.

itt most nincs cél, nincs terv, nincs harc. csak vegetálás van.

amolyan vihar előtti csend ült rám.
eh.

...

anyukám tanár-kolleganője májusban lázas lett és a láz makacsnak bizonyult, nem ment le bármivel próbálkoztak. kivizsgálások következtek, majd a diagnózis: nyirok rák. két és fél hónap telt el azóta és nincs többet.

az iskola készül a megemlékezésre, Peti a férj megtörten téblábol a folyosón, jött a búcsúbeszédet, egyebeket elrendezni. megörül anyukámnak: "Klári, de jó, hogy látlak. .... megnéznéd a szöveget kérlek, hogy jó lesz-e így? hozzád küldtek, azt mondták neked szép lelked van".

anya meghatódik majd eszébejut, hogy a tanáriban maradt holmikat gyorsan összegyűjti el ne kallódjanak az ilyenkor megszokott kavarodásban. felszalad a lépcsőn a kardigánért, a piros tollért. odaadja Petinek, aki csak áll lépcső alján szelíden és szótlanul, majd az arcához emeli a puha türkiz kardigánt és így szól:
"még benne van az illata."

sürgősen kell egy macska

ha ez ilyen szinten fog menni egész szabadságom alatt, hogy csak a faszkódás, az én időm, a te időd, az én anyám, a te anyukád, a hazajöttem hozzád, miattadból, a hazajöttem mert sok intézni valóm van és persze veled is leszek nyugi-ig, de inkább tetkó, meg család, meg istentuggya mi, és persze így már nem tudunk elszökni hegyekbe sem jajjajj, hát akkor nem is tudom, hogy elég lesz-e egy macska.

addig is elmegyek a hegyekbe rajztömbbel, fényképezőgéppel a hónom alatt, aztán lesz pihenés.

macskasimogatás terápiás jelleggel

mindenkinek csak ajánlani tudom. az igazságtalalnságok miatt érzett világfájdalom észrevétlenül elhalványul, ahogy a cirmos szőrgombóc dorombol a kezed alatt.
a macskák tényleg az élet élvezetére születtek.

az MLM-ről ismét

ez olyan mint egy nyomorult vallási szekta, melynek a központjában egyes egyedül a pénz áll.
a többi gyülekezet, felekezet legalább ad valami morális, erkölcsi útmutatást, támaszt.
de ez... eh. feláll a hátamon a nem létező szőr is.

munkám (egyik) derűs oldala

"Tisztelt Mosogatószer!
Kérem, hogy a reklámban szereplő piros konyhabútorról sziveskedjenek küldeni egy képet."

ilyen és ehhez hasonló okosságok derítenek időről-időre.

az asszony mondhatta, hogy: "Fiam, nekem olyan konyhabútor kell!" És most vagyazért kell mert fingja sincs szegénynek miről van szó, vagy ez alapján menne mesterhez, hogy "na, ilyet kérek"

macskaénem

ismét előtört.

egyik pillanatban bújós, szelíd gombócként süppedek bele a kanapé sarkába, aztán egyik pillanatról a másikra, valami csekély külső inger hatására kész vagyok kiengedett karmokkal támadni.

vagy csak az idegeim borzoltak kissé?

könyvek nyugalma

tegnap ismét rámzuhant a felismerés: a könyvek nyugalmat adnak.
gyerekkorom óta az összes szobánk tele volt földtől plafonig elnyúló könyvespolccal. a nagymamámnál is. csak lefeküdtem az ágyra és néztem a könyvek gerincét. rengeteg-féle szín, forma, betű. csak néztem őket. olykor olvastam is, de nézegetni, lapozgatni, beleolvasni időtöltés még jobb volt. kevés könyv fogott meg annyira, hogy elejétől a végéig kiolvassam, de ha ez megtörtént akkor ott helyben.

a kedvesnél is ettől éreztem magam otthon egyből, ha sok könyv szorosan nagy polcokon állnak.

tegnap beszabadultam egy könyvesházba. ott ismét megéreztem a könyvek nyújtotta nyugalmat.

emellett épp kezdődött egy beszélgetés. erről másik poszt jön.

hétvége zanzásítva

péntek:

dráma évadzáró dajdajozás a meleg bárban csúcsosodott ki, ahol is megbizonyosodtam arról, hogy hiába jár az ember öngyógyító, szórakoztató, önmegvalósító, ilyen-olyan csoportba, ha valójában nem akarja magát se megismerni, se a gondjait megoldani.
az este mérlege: a 44 éves, megcsaltam a férjem jajj, nem akarom többet hölgy beható ismereteket adott a 20-as srácnak aki jajj, 40-es nőt szeretek.
A biztosítós fickó aki nem tér magához válása után és minden nőre rámozdul, nem hazudtolta meg magát és becserkeszte a gondok vannak a házasságommal fogorvosnőt.

felismerések:
egy darabig nem drámázom bár ugye mindenki azt veszi ki belőle amit tud
a melegbár remek hely arra, hogy jól kitombold magad, táncolj és ne kelljen azon aggódni, hogy idegesítő és egyéb arcok a nyakadba lihegnek.

szombat:
grillezés ildónál. kedves társaság, aztán a martini elfogy egy üveggel, kettővel.
fejbe is szállt. este margitsziget táncolás, felismerés, hogy van élet 28-on is túl.

vasárnap:
mosott szarnak lenni nem jó, nem bírom én ezt a két nap dajdaj egyfolytában.
döglés, rendrakas fürdes, ildóval való barátságunk ápolása

hétfő:
még mindig szarul vagyok.

kedd:
még szarabbul. kezdem azt hinni, hogy ez már nem a hétvége eredménye

szerda:
nem találom a helyem, lavírozok anyám és apám közt, előbbi nem akar boldog lenni, és rettegek hogy túl sokat hallgattam a berögzött hülyeségeket.

csokke

20 karton csoki érkezett az egyik ügyféltől ajándékba. 1 karton 30 szeletet jelent.
akkor ez kitart.....mondjuk.....június 30-ig.

update:
most néztem meg a szavatossági időt: 2009. június 14.
ennyit munkánk elismeréséről... :)

nem hiszek

a könnyebb útban.

azzal mindig csak a szopás van később.

a minap ez történt velem

gondolkodtam, hogy indulatból elmesélem, de aztán Kata felhomályosított, hogy ez e legegyszerűbb módja:

eh. MLM.

oly jó lenne hinni a hasonlókban

Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

/Márai Sándor/

a lányomat celebnek fogom nevelni

komolyan eldobom az agyamat.

egyik ügyfelünk reklámfilmjéhez az egyik celeb - akit azt se tudom mi a tisztes foglalkozása azon kívül, hogy helyes pofija van, és időről időre felbukkan idióta műsorokban és nagyon fontos ember (VIP) bulikon, szóval ő - 2 db reklámfilmért egy ház árának megfelelő összeget elkért.

mi a fene folyik itt?

kutyafan

munkámból eredően egyre többet foglalkozom kutyákkal. és egyre inkább úgy látom, hogy lesz nekem is. hihetetlenül szeretetre méltóak és akármennyire dög is vagy, akkor is szeretnek. és ettől persze te is jobb leszel, mert nem lehet a folyamatos szeretetnek ellenállni.

emellett pedig pont annyira emberiek, amennyire még nem sérül az ártatlanságuk, őszintétlenségük. most épp egy hatalmas dándog bökdösi a karomat orrával nyüszögve, mert egy tacskót simogatni mertem. féltékeny a drága...

kutyafan lettem.

kritika

én szoktam a leginkább mondogatni, hogy aki kitesz valamit többiek elé az ezzel egyidejűleg vállalja, hogy kritika fogja érni - akár jó az, akár rossz.

eddig is arattam sikereket a jaj de gáztól, az írjad még-ig, viszont tegnap kaptam nem túl szofisztikált, de félreérthetetlenül negatív véleményt egy számomra fontos embertől, aki tényleg rühelli a blogom, csak azt nem tudom akkor miért ajánlgatja a sajátján.

mojj szívemből szólt itt.

alkoholrendelet

mifelénk zárva vannak a kocsmák este tíztől.
utána néztem, mert tegnapi italozásunk elején parázs vita alakult ki frídhof és kata között, hogy miért is nem találunk nyitva kocsmát mifelénk fél11-kor.

hát ezért.

"A XI. kerületben sajtóinformációk szerint szerdától alkoholtilalom érvényes bizonyos vendéglátóhelyekre, este tíz órától. A rendelet nem vonatkozik az első és második kategóriájú, valamint a szabadtéri zenés szórakozóhelyekre, a benzinkutakra és a bevásárlóközpontokra."

kinek is jár a jéger? :)

végkifejlet

méltó megkoronázása az előbbieknek:

a szerelőbácsi elismerte, hogy "volt egy kis félreértés" és fizessek csak 18.000-et a 19.800 helyett. itt már nem volt kedvem mondani, hogy akkor ugye valójában 14.100. (na ez is milyen már.)

a legszebb mégis, hogy az alulinformáltság drága + gittácska elmehet oda ahova.

elmentem tegnap italozni, mert hogy majd 11-kor jön a biztosítós fickó, számlám van, alhatok sokáig. de persze nem, mert gittácska csenget 8-kor, - oda a sokáig alvás, fáj a fejem, szemem, hagyjon mááár - hogy csak szólni akart, hogy hallotta, várom a biztosítót, de ne várjam szerinte, mert ő már bejentette a kárt aznap és azt is, hogy fixálva is lett a probléma. (miért is? nem az ő dolga, nem a társasházi közös képviselőé, aki direkt ügyesen jelentette be). mindegy ha beszélek vele megtudtam volna, a biztosítós ürge számát és nem lett volna számla után rohangálás, idegeskedés.

tehát jött a biztosító, kérdezte van-e egyéb gond, mert a lenti kárt természetesen térítik, de a wc-tartálycserét nem. csak ha falbontás lett volna. és ha nyitva hagyom a csapot és úgy áztatom el a szomszédot akkor is térít a biztosító.

fasza. tanulság: egyből szerezz be minden fontos telefonszámot, (kellemetlenkedő házinéni-gittácska, biztosító, semmirekellő közösképviselő), ahol laksz. aztán legyél jóban gittácskával, mert úgyis intézkedik, jobb tehát ismerni és akkor hátha előre szól a fontoskodó öreganyja. és leginkább szerezz be egy ezermester férfiembert.

magyar szakik avagy bosszúság a köbön

ajánlom Rijkaardnak.

szerdán kezdődött a horror.
drága gyurkabácsi jött, hogy megszerelje a wc tartályt. azonban a szerkezet a sok korábbi bütykölés és a hosszú évek hatására úgy döntött, hogy elfárad és enged a víz nem kis nyomásának.
úszott minden, gyurkabácsi hívott szegény, hogy elzáratta már a főcsapot, de beáztak az alattunk lévők...
első gondolatom: biztosítás? (egyébként röhej, hogy pont kedd este villant át az agyamon mikor a konektorba dugtam a lámpát, hogy szikrázás nélkül nem tudok már semmit csatolakoztatni és egy esetleges elektromos tüzet hogyan is kell eloltani. és ha el is sikerül van-e biztosítás.)
a háznak közös biztosítása van, és a feladatom, hogy a biztosítós embernek szép tételes számlát adjak a javításról, és szerepeljen rajta a sarokszelep cseréje.

valójában a felmosás, víztelenítés szárogatás semmi ahhoz képest, ami most jön.

drága kicsi országunkban nem egyszerű olyan vízvezetékszerelőt találni, aki számlát tud adni tevékenységéről. nekem a harmadik - ismerős által javasolt - vállalkozó bólintott. persze-persze, tud. érdeklődtem mikor jönnek és mennyibe kerülne. hát olyan 6 -8 ezer ft, de ha tételes számla kell akkor az 14.100.
mondtam rendben, jöjjenek. jöttek, szereltek. közben felhívtam a bizonyos vállalkozót, hogy akkor a számlával mi lesz, ő meg mondogatta, hogy először elvégzik a munkát, aztán kiállítja ő a számlát. jön megnézi mi volt és személyesen átveszi a pénzt. már ez gyanús volt, de rendben, legyen.
a két mester munkavégeztével kérdezte fizetek-e most. 14.100 Ft lesz. mondtam, hogy nem, mert nem ebben maradtunk. erre hümmögött, hogy a papírján pedig az áll, hogy vegye át a pénzt.
persze vállalkozónk nem volt elérhető. én nem adtam oda a pénzt számla nélkül, úgy hogy elsiettek.

ez ugye szerdán történt. ma péntek. közben a biztosító is bejelentkezett és ha nem lesz számlám a javításról, esélyem sincs hogy ne én fizessem meg a kárt. így kellően behergeltem magam, és hívogattam a jóembert, ugyan már mikor kéri a pénzt az elvégzett munkáért.
aztán ma kétszeri telefon kör után felhív hogy kész a számla: "19.800 Ft".
kérdeztem miért is ugrottunk meg ennyire - mikor nem is jött, és nézte meg pontosan mi is történt, és mit kell felvezetni a számlára.
"hát, mert számlával ennyi."

na itt eldurrant az agyam. ilyenkor sehol sincs a hálás virág vagyok mantra. ordítottam hogy mit képzel, ezzel kezdtük, vagy 3-szor egyeztettünk és képes azt állítani, hogy számla nélküli árat ajánlott. egyébként pedig röhejes, hogy én üldözöm, hogy törvényes keretek közt fizethessek. ultimátumot adtam, hogy vagy vasárnap estig jön és átnyújtja a számlát, vagy nem fizetem ki.
nem tetszettet neki. nem tehetem ezt meg.
----
/jé? nem? bizonyítsa, hogy ő szerelte meg. komolyan ha tovább faszkódik megmondom, hogy sosem láttam, mert úgy tűnik neki a szóbeli megállapodás mint olyan nem létezik.
----
és nem erről az 5 ezer forintról van szó. szarom le.
hanem arról a fajta mutyizásről és őszintétlenségről, ami itt megy.

világos volt mit kérek, ha azt mondja az elején, hölgyem 20-30 ezer Ft között lesz még nem tudom pontosan erre számítson. egy büdös szavam nem lett volna.
/eleve nem értem, hogy egy standard tartálycserének miért nincs fix díja.

komolyan röhejes.

őszintén szólva nem csak az átb@#>ˇ%ás miatt vagyok mérges, hanem, mert nem tudok ilyenkor nyugodt maradni és szép csendben elmondani miért nem tisztességes ez a dolog úgy elküldeni a halálf@#'ra, hogy még meg is köszönje.

eh. vasárnap estig gyakorlom ez utóbbit.
amolyan mosolygósan kedvesen kifizetem és megemlítem, hogy a számlát nem adás bájdövéj törvénybe ütközik, és sajnálom, hogy ezt kellett tapasztalnom, mert kedves ismerős ajánlotta és az egész fürdőt magukkal szerettem volna felújítatni. de a hitelét elvesztette. köszönöm együttműködését tisztelettel. agyő. és mikor kilép az ajtón hívom az apehet.

érthetetlen

a kommunikáció rengeteg csatornája, formája létezik manapság.
mégis azt látom, hogy az emberek ettől nem hogy kreatívabbak lennének, hanem inkább elbutulnak, ha ki van kapcsolva egy telefon, akkor nem próbálnak másképp kapcsolatba lépni egymással.

hiába a lehetőségek tárháza: interneten keresztül telefonálhatunk, zenét, cikket, képeket oszthatunk meg, egyszerűen írhatunk pár sort, és ha nem vagyunk hívei a virtuális öleléseknek, még mindig ott cím kinyomozása, a csomagküldés, virágküldés és ne feledjük a személyes interakciókat.

az emberek kezdenek ismétlődően ablaknak csapódó rovarokká válni, vagy igazából nem is akarják elérni azt a bizonyos másikat?

noreply és recession rescue

mostanában velük levelezek. lassan egy egyszerű kérdés feltevéséhez is regisztrálnom kell rettenet sok adatot megadva a 2 jóváhagyós linkre kattintós procedúra keretében. így levelező rendszerem fogadja a jobos hírleveleken kívül - magyar, holland, angol - a noreplyok által ízesen megfogalmazott csodákat és emellé még újabbak köszöntgetnek: recession rescue tárggyal.

ez amolyan tudjuk, hogy szar a helyzet, de ha esetleg elfelejtenéd, nesze itt van az arcodba, van kiút.

hát kérem, én nem keresem amíg nem muszáj. struccpolitikus lettem.

amerikai szépség sokadjára

ez a film mindig jó apropó arra, hogy észbe kapjak és gyorsan megszabaduljak olyan helyzetektől, emberektől, melyek frusztrált pinává tesznek.

mert nagyon nem vicces nemjófejnek lenni.


updated: még nem sikerült teljesen.
nem tudom mi zavar. leleteim eredménye túl jó, bár a vas tényleg eléggé hiányzik belőlem, meg a fehérvérsejtek is sokasodnak, de ettől eltekintve egészésges valék, mint a makk.
szóval lehet, hogy a munkám bizonytalansága, vagy az esti torna tesz nyűgössé mert közölték hogy diétázni is kell? vagy mert nem érek el valakit akit két napja szeretnék?

no csoki?
ki van zárva.

bababolt, kicsi az ország sokadjára és egyéb közhelyek

hétvégén kísérgettem a finishben lévő kismama barátnőmet. a szőnyeg az új szobába és egyéb babakellék vásárlás részleteitől megkímélek benneteket, de az már biztos, hogy egyes boltok nem akarnak szőnyeget eladni hiszen ártól mérettől függetlenül hatalmas halmokba rakják egymásra a kínálatuk egyes darabjait, melyeket kissé sem edzett virsli karjaim nem igen bírnak emelgetni. így esélytelen a válogatás, ergó nyer a kicsit drágább, de könnyedén átlátható rendszerű bolt, ahonnan is beszerezzük a tökéletes darabot.
a másik ami biztos, hogy bababoltot nyitni legalább akkora üzlet, mint esküvőkkel, vagy temetésekkel foglalkozni.

cserébe a kíséretért kaptam ebédet, délutáni alvást és egy meghívást grillezésre. a budai dombon szerzett iszonyat olcsó albérlet tetőteraszáról a kilátás lélegzetelállító volt. onnan elviselhető ez a város. nagyon is. és én is, mert csak ültem és néztem mosolyogva a panorámát. értelmes, kedves emberek, akik ugyanannyira ne tudják mit és merre, de ettől függetlenül jól vannak. emellett megismerkedtem gimis osztályfőnököm keresztfiával. kínosan érintett volna ha egy szebb, jobb oldaláról mesélt volna, szerencsére ugyanannyira kedvelte ő is, mint én.
hallgattam még 6-7 éves kapcsolatok felbomlását, babás sztorikat és rájöttem mennyire jó nekem.

jól vagyok.
fogalmam sincs mi vár még rám, de érzem hogy jó lesz.

a jövő nemzedéke

eddig makacsul eltoltam magamtól a gondolatot miszerint vannak nálam fiatalabb, talpraesett emberek, akik majdan veszélyt jelentenek rám nézve mint munkaerő és mint nő.

ebbéli aggodalmam mértéke azonban a napokban radikálisan csökkent és már nem zavarnak a fiatalok. legalábbis nem ezért.
----
a ZP-ben kortyolgatva a sörömet néztem a zömében épp a ballagáson túlesett lányokat. katával megállapítottuk, hogy mint kis rovarok zizegnek, vihognak. pont emiatt meglepő, hogy egy ritmusosabb számra felpattannak az asztalra és az előbbi kis szemüveges rovarka lapdance táncosnőt megszégyenítve vonaglik. és eztután ismét teljessé lesz a kép, ahogy egy fickó közelebb lép és megszólitja, ismét előtör a vihogi, semlesütő icipici szürkevagyok kislány. és bár tökéletes a smink, a frizura, valami hiányzik, ami e lányokból női egyedet varázsol.
-----
ma reggel a buszon két igencsak ambíciózus egyetemista - á nem, max fősulis lányka társalgott eképpen:
- a bátyám mesélte, hogy milyen gyökér emberek mennek interjúzni. nagyon gáz. meg se tudnak szólalni... odaadta a srácnak a telefont, hogy adja el neki, az meg csak nézett. nem tudnak ezek lószart se.
- ja igen, gáz. na majd mi.
- meg a bátyám kivesz most egy irodát, rendes irodaházban - hatásszünetet tart - 100-ért. és bár kisebb lesz az egész mint ez a busz, de lesz külön szoba órákat tartani. az árban benne van a telefon, az ingyen üdítő, meg van még benne minden lószar.
-hű vegyünk ki mi is egy olyat.
-mit? irodát? oké, az király lenne. és majd mi megmutatjuk hogy kell ezt.

oké. mutassátok.
az ilyen és hasonló esetek miatt nem aggódom már.

majális

séta a fűben mezítláb, virágrajz fogyatékkal élőkkel, őértük, énértem, vásárlókörút, anyák napja, száll az ének telefonon nagymamának, anyának skypon át.
és minde jó mellett megérezem a belsővihar előtti csendet.

ezt eltakarandó szép zene (a képektől és a giccstől nem kell megriadni), csak a dallam miatt került ide:

tunyaság

ma reggel arra ébredtem, hogy az hájam húz lefelé és csak süppedek bele az ágyba. de ez több mint háj.

mintha az izmaim is felmondták volna a szolgálatot, és csak arra lennének, hogy a csontomra tapadva iszonyatos tömeget képezve húzzanak lefelé.

tunyacsáp vagyok hosszú évek óta.

30 előtt szülni kell - para

még anno egyetemistaként foglalkoztatott a téma, miszerint milyen igazságtalan is az, hogy a nőknek önmegvalósításra sokkal kevesebb idő jut, mint a férfiaknak. felébred az anyai ösztön, vagy kifutnak az időből... az ok mindegy, de akik lassan érő típusok, azok lehet elmulasztják önfejlődésük azon szakaszát, amikor a ki is vagyok én és a mi is az én legfőbb alkotó tevékenységem kérdésekre megtalálják választ és könnyedén csusszanak bele a gyermekeim az én fő műveim gondolatkörbe.

erről és hasonlókról anno cikkeket akartam írni, de azóta már rég elmúlt a hév.
egészen tegnapig.

eddig is valahol ott motoszkált bennem, hogy igen volt vmi, hogy minél előbb kellene szülni, de igazából nem figyelek rá, mert ez régi hülyeség, meghogy már kitolódott a korhatár, különben is nem időre megy ez, hanem ha megvan az aki, ha van hova, és legfőképp felnőttem valamilyen szinten és nem a gyerekemen élem ki gyermeteg nemönmegvalósításom hiányából eredő léleknyomorgatást.

na igen ez mind szép és jó, de a tegnap mojj szájából elhangzó pillekönnyű mondat, mely valójában a nőgyógyász kíméletlenül őszinte válasza arra vonatkozóan, hogy mikor is kéne szülni - szöget ütött a fejembe:
30 előtt az elsőt.

azt hittem ezt lerendeztem egy jóidőre, de csak foglalkoztat a csudaöljemeg.

A 30-45 szélességi fok közötti terület való az embernek.
meg nekem :)

félrefordítások

ma kaptunk a cseh kollegáktól egy magyar nyelvű hirdetést, melyet egy nagy promócióhoz ők tettek össze.
a röhögőgörcs kerülgetett mikor elolvastam:

"Rohamvásárlás!!! Versenyzés!!!
Küld el SMS üzenet útján a kódszámot és hurrá a bevásárlásokhoz!

ALAPSZABÁLY:
Vásárolj 8 db akciós XXX papírcsomagolást! (toalettpapírt - a szerk.)
Küldj sms üzenetet a csomag belső oldalán kinyomtatott kódszámmal...

Ilyenkor elgondolkozom, hogy mennyi, ehhez hasonló baromság kerülhet ki fordítóktól... :)

a hozzáadottérték adóról és a fóliaszelvényről már nem is beszélek.. :)

amikor félmelmeink dédelgetése

és saját lemezeink pörgetése olyannyira fontossá lesznek, hogy észre sem vesszük, ami a lényeg lenne, ott a vég.

mostan megcsömörödve a kibertérben kalózkodóktól és a látszatra ítélőktől eltűnök hirtelen, akár erdőben a vadnyom.


és olvassátok mojjt, meg tesómat. mert így kéne.

rejtélyes folt

éktelenkedik a combom hátsó részén a térdem felet közvetlenül.
egy hete került oda, de hogy milyen módon arról fogalmam sincs.

először nem tudtam rendesen hajlítani a lábam és a vádlim görcsben volt. most már nem fáj, viszont olyan ronda véraláfutás az egész hogy kezdek aggódni.

és ne mondjátok, hogy ejnye, mert sosem volt filmszakadásom és nem is lesz.

de most aggódom. a láblerohadást tudják már gyóygyítani?

eső. az.

I used to think
As birds take wing
They sing through life so why can't we?
You cling to this
You claim the best
If this is what you're offering
I'll take the rain

10156

ennyi napot éltem eddig.

titok

először érzem azt, hogy nincs kivel megosztanom őszintén valamit.
furcsa, nehéz, nyomasztó.
nincs cinkos, akivel ketten őrizzük.

de nem kellenek a kéretlen aggodalmak és tanácsok többé.

marad a mindegy mi lesz, "creepy" állapot.

kendvenc idézetem

mely időről időre segít:
Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
(Ancsel Éva)


ezt pedig most találtam, de akár én is írhattam volna:
"Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek."
(Ancsel Éva)

carpe diem hangulat

rám tört.

elhatározásokban jó vagyok, ezt már tudjuk.
a megvalósítás döcög, aggódás és egyéb faszakodás miatt.

hülyén hangzik, de a válsághelyzet segít nekem, hogy ne agyaljak, ne tervezzek, hanem éljek a mostban. tegyem meg azt, amire vágyom és ne szarakodjak a következményekkel.
mert jelenleg az eseményekre vajmi kevés hatásom van. sorra dőlnek meg a dolgok, emberek körülöttem, és nem maradt más mint a sodortatás.

és ettől kezdetben rosszul, majd mostanra egész jól vagyok. sőt.
és jönnek a nagyon kellemes események sorra.

mélyvíz lett hirtelen

munkamániás főnöknőmet elküldték muszájszabira, mert magától nem ment volna el és neki is jár ugye.
a gond csak az, hogy ma reggel bejött, aztán el is ment. teló, számgép kikapcsolva.

infóvadászat, tűzoltás, és látszatfenntartás hogy én mindenben képben vagyok.
inszomnia érzés ismét.

updated:

ó hogy pusztulna meg az aljas békája..., infót elhallgat aztán engem mártogat.
komolyan világgá megyek a francba.
csak nem tudom miből lesz kifli. mert már most mínusz 2ezren áll az egyenlegem.

és szeretem britanniát

jó látni filmeken. és ma edinburgh-ben játszódtak álmaim vicces.
egész nap aludtam kisebb nagyobb megszakításokkal.

szeretem a bridget jones filmeket

ez van.
és aki nem szerelmes ebbe a marc darcy-ba (is), az hazudik.

hiszem, hogy még vannak ilyen férfiak és csak rám várnak. hehe.

nőci bejegyzésünket olvashatták.

nagy felismerések reggele

ismét, sokadjára bebizonyosodott,

hogy szeretek táncolni, az amigo jó hely erre, de nem mindenáron, és nem bárkivel.

hogy a reklámszakmabeli bulikon az emberek is csak egy szubkultúrát képviselnek, csak még kevésbé őszinték és még görcsösebben akarnak hűdekreatívvagyok műsort nyomni (holvetted a tornacipőd? ugye te ökánt vagy? - segítsééééég!), mint egyéb helyeken.

hogy öregszem, a két éjszaka zsinórban kikészít. azért a hajnal ötórai evés hangulatát még mindig szeretem.

hogy szórakozóhelyen ismerkedni vicces, de nem is több ennél és itt a pont a sztori végén.

hogy a másnap még mindig szar, de a jó benne, hogy tudom, miért fáj a fejem, nem úgy mint egy hete minden nap. és itt megkövetek mindenkit, akit valaha is, nem kezeltem kellő türelemmel, csendességgel mikor macskajaj volt.

és hogy nem tudom ő merre van. néha elviselhetetlen hogy nincs, néha pedig nyugodt vagyok, mert tudom, előbb-utóbb találkozunk. és van egy érzésem, hogy nem egy füstös szórakozóhelyen lesz.

orvosi lelet

az előzőt nyugodtam nyitottam ki, és utána kaptam szívrohamot.
most majd kiugrott a szívem, kerülgettem kicsit az ágyra dobott leveleket, komótosan megfőztem egy teát, átöltöztem otthoni ruhába, szememsarkából figyelve a legalsó vaskos borítékot.

remegő kézzel nyitottam fel végül.
ekkor már nyoma sem volt a komótosságnak. szemem mohón falta az egyes értékelő rubrikák tartalmát: negatív, negatív, negatív...

majd lap alján a legkritikusabb paraméternél:
kóros.

hihetetlen, ez amolyan minden rendben, DE. ne örülj, babám! patt helyzet. Atípusos izé-bizé még mindig ott van, rádaásul nem meghatározható okból. kontroll 6 hónap múlva.

és addig? várunk, hogy elmúlik?

updated:
ne aggódjatok, valószínűleg nincs nagy baj, mert egyébként műtétre hívtak volna.
majd jelentkezem, konzultálok egy másik orvossal is.

munkafront

épp hallom ahogy a közvetlen főnököm beszámol mennyi bevétel várható a következő időszakban... nem túl jó hallani.
nem akarok ördögöt festeni, de sohaselehessen tudni alapon ideje b tervet gyártani.

de annyira nagyon nincs kedvem.
mormota lettem így tavasztájt. most is a klaviatúrát fejeltem le az imént.

updated:
és a blog is kezd amolyan felkeltem, enni adtam a macskának stílusú...
eh.

fészbuk szerint franciaország

az ideális számomra.
olyan tekintetben mindenképp, hogy vannak hegyek, tenger, hangulatos kisvárosok, jó borok, de a nyelv.... és a sznobizmus, meg az idegenekkel szembeni tartózkodás... nem annyira ok.

hűde előítéletes vagyok. affene.
pedig, ha jól meggondolom edinburghi ismerősök zöme francia volt.

beteg vagyok

nem kívánom se a palacsintát, se a tiramisut.
áááá.

viszont aludni még mindig van kedvem. csak mostanában furcsák az álmok.
rémesek.
skóciaiak. ezek jók.
meg egyéb külföldiek. ezek meg rémesek.

alkotni alkotni

megint rámtört az alkotási kényszer.
környezetem is jelzi, hogy mosolyt az arcomon akkor láttak utoljára, mikor eldöntöttem szerencsétpróbálok külföldön.

azóta viszont csak a pókerarc és a szájbiggyesztés megy, amit viselni sem valami jóérzés és körülbelül olyan dolog kell a megtöréséhez mint, mikor belehemperegtem a combközépig érő hóba. ami azért nem gyakori tevékenység nálam.

a kialakult helyzet, válság a világban, válság bennem, (blabla közhely, de ez van)jó alkalom, hogy végre olyan dolgokat tegyek, melyek örömet okoznak számomra és idővel mások számára is.

megveszem a számítógépet és photoshop meg indesign lesz itt megint.
meg kellen egy jó szövegíró, képregényhez. ismertek vkit, aki jó lehet?

egyik kedvencem

You're perfect, yes, it's true
But without me you're only you (you're only you)
Your menstruating heart
It ain't bleedin' enough for two

közösségi portálok

egyre inkább nem értem miért jó az, hogy ezer éve nem látott ismerősök bejelölnek mindenféle szijahogyvagy, velemezmegezvan nélkül, és ettől függetlenül értesülök arról, hogy fotóállományát frissítette, épp mire gondol, vagy épp melyik agyament játékban vett részt.

el nem tudom mondani mennyire nem érdekel.

és ezúton megkérek minden érdektelen enbert és rosszakarót, hogy húzzon a blogomról és ne olvassa többet.

hangulatom ingadoz...

... de most süt a nap, és péntek van, és tavasz, és lassan elszabadulok innen.
megaztán ha erőltetem, egy idő után csak megjön a jókedv, nemigaz?

addig is:
I don't care if Monday's blue
Tuesday's grey and Wednesday too
Thursday I don't care about you
It's Friday I'm in love

Monday you can fall apart
Tuesday Wednesday break my heart
Or, Thursday doesn't even start
It's Friday I'm in love
...
I don't care if Mondays black
Tuesday Wednesday heart attack
Thursday never looking back
It's Friday I'm in love

recept melankóliára válság ellen, rezignáltásgra

gémeskút, kis tanya, szalonna-vöröshagyma, kockásabrosz. rohadjon el az összes okoskodó, meg marketinges hozzáértő, meg nem hozzáértő.
kukorica címerezés, disznópörkölés.

vidéken fogok élni családosan.

kurvára rossz ma.

még az sem segít, hogy szerelemes vagyok eddie vedder hangjába.

meséket olvasok

időről időre rájövök, hogy mennyire szeretem a történeteket, elbeszéléseket.
türelmetlenségem okán illik hozzám a novella műfaj.

most épp erdélyi anyókáról, hegyekről és értékekről olvasok, mely értékeket újra meg újra jó megerősíteni, mert a sok hétköznapi felszínesség elszürkíti őket. (engem.)

nem akarok elszigeltelt fiatal nagyvárosi nővé válni, aki nem bízik lassan az emberi szeretetkapcsolatok erejében. ez tutira a legrosszabb út amin mehetek.

ergó megyek haza, főzni nagymamával, találkozni szlovák rokonokkal, és talán rajzolni egyet.

...

a gondok ott kezdődnek, amikor elfogy a düh. nem akartam erről írni, most mégis megteszem.

a düh fenntartására dübörög a metál, és egyéb állatfajták...

időközben önvizsgálat megvolt, eredmény: már tudom mire szerződöm legközelebb.
a használati utasításomban pedig kiemelem pirosssal, hogy:
"biztonság hiánya esetén kontrollátvételre hajlamos, ha ez nem kivitelezhető, a hiszti és picsogás a természetes reakció. reklamáció ez esetben nem elfogadható. ... "

félretéve kicsit a papírozást - mert lenne még mit írni megoldásokról, törekvésekről, de azt hiszem ezt már csak csendben, idebent - ilyen-olyan csatornán érkezik az üzenet, hogy próbáljak meg kevésbé ragaszkodni az elképzeléseimhez.
törekszem.
törekszem.

még nem megy. nem érzek semmit ebből.
majd szólok.

addig is, tulipánok és napsütés gyógyírként.

ez komoly. gratulálok az okos amerikai elnöknek

Obama ezt mondotta vala:

"mr. Obama cited one of the most pressing of the regulatory issues, making sure “that problems that exist in emerging markets like Hungary or the Ukraine don’t have these enormous ripple effects that wash back onto our shores.”"

hű. nem is tudtam hogy ekkora nagyhatalom lennénk.

bővebben itt olvashatod a cikket.

egyébként meg boldogtalanság van

nem találom a helyem.
seholsem.
sem itthon, sem kint.

talajvesztés esete ismét.
azon tűnődöm, hogy ha az önsajnálat elég mélyre visz lehet alkotókedvem felébred-e megint.
de most nincs se harmónia, se alkotás. nincs lószar se. csak a picsogás a blogon.

eh.

ha mégegyszer le kell ezt olvasnom megőrülök

Unfortunately we do not have any suitable vacancies that fit your profile at this stage.

napi horoszkóp

vicces, nem tudom miért néztem meg, de most találónak érzem:
Someone who is usually a source of bright sunshine in your life is feeling a bit depressed right now -- but you need to act like you don't notice. Avoid making them feel like they're the object of pity or sadness and just try to keep them communicating with you.

Amsterdam - én 1:0

A lehető legfosabb volt.
Az idő, a kilátástalanság, a telefontalanság és a félreértések.

Nem baj.
Most szünet, meglátjuk mit hoz a második félidő.


updated féló múlva: egyébként persze volt szép is, meg jó dolog is. shannon munkahelye, a család elragadó. a kutyákkal együtt.
és utolsó nap bár rezgő léccel, de mosolyogva sétáltam a belvárosban.

nehezített pálya

fogynak a támogatók.

lassan egyedül állok a gáton.
csakazértis kimegyek.

az önérzet meg kibaszott kolonc ami tönkrecsesz mindent.

tetoválás

eljátszottam a gondolattal hogy ha gallyra megyek legközelebb - lehet nem grafikus leszek hanem tetováló.
mint megtudtam nem is olyan bonyolult. előrajzolt minta a bőrre - azt átütni - aztán azt kiszínezni/satrozni.

kifestő felnőtteknek, bőrre.

kilenckor aludni akartam

ehelyett most egy szétcsesződött klaviatúrán próbálok pötyögni álmosan keseredetten.

a hűtőm nem engedi a furcsa szagot 3 kör domesztoszozás után. legalább annyira mint én vagy shannon képzeteinket a másikról, a családról, a boldog életről.
az egyszerű kérdésre nem jött felelet 3 óra alatt sem.
viszont megtudtam rengeteg érdekeset magaról. lassan elképedek igazán mit lehet bennem szeretni, ha ez mind igaz. kedvenc vonásaim pedig törlendőek. eh.

megyek kimosom ecettel is azt a jégvermet, meg teszek bele szódabikarbónát.

lehet hogy csak az eddigi módszer volt rossz....

update: mojj blogját olvasva rájöttem hogy ügyesen haladok iván által javasolt úton... eh. futni kéne. de a különbségeket is legyűri a futás?
update2: a macskák igen, szeretik a szigort.

értetlenség és humortalanság

mindkettő a halálom.

helyzet

úgy tűnik lassabban megy ez a kiköltözés mint itten beharangoztam.
mókás volt, hogy már már eufórikusan jelentettem be mindenkinek hogy megyek! utazom! végre nincs kételyem stb.... és erre még drága párom shannon is gyanakvó lett.

merthogy a szülők szülők maradnak, aggódnak, ésszel lányom, óvatosan, gondold meg, te tudod, meg jobb szeretik ha közelben vagyok, de azért menjek.
a barátok átmennek szülőbe, tüneteket lásd a szülők résznél.
dehogy a kedves is ne örüljön felhőtlenül, hanem tudni akarja miért született a döntés? eh. :)

de ez már persze messze van.
mostanában CV-t meg motivációs levelet szerkesztgetek távsegítséggel, angolórákra járok, meg orvosokhoz és ettől már tökjól érzem magam.

a rossz mostanában hogy nőnek a bizonytalansági tényezők az életemben, anyagi hátterem meg nem olyan biztos és ezektől hisztis leszek.
és nincs itt, hogy "kezeljen"; jól. de ha az ő tényezői rendeződnek már jobb lesz.

az élet fintora, hogy a munkában javul minden, hullnak az emberek, de úgy tűnik bent maradtam válság ide vagy oda. a kolleganőm/felettesem pedig igyekszik nem idegbetegeskedni, ami külön jó. mostanában én vagyok idegroncs...

drámán pedig megkapom a szexi női szerepeket. élvezem őket nem tagadom.

most ennyi.
megyek rendetrakni. mert ezt is csinálom mostanában. de pszt.

irány Amsterdam

eldöntöttem.
kimegyek shannon után.
szerencseszerelempróba.

esténként tervezgetek, bújom a holland-magyar követségek honlapjait, kutatok mindenféle lehetőség után, angolozom, hollandozáshoz anyagot szerzek.

izgalmas. legalább történik valami. :)

a mostani melóhelyem király lenne ha a kolleganőm más lenne. de mivel nem az, ezért nem fog fájni annyira a szívem. de jó lenne megtartani biztonsági tartaléknak ha....

de mi ha? most megyek vagy nem?
akkor? nalátom.

viszont jóhír nektek, hogy ha kimegyek, akkor a blog újraindul.
addigis csokk.