magyar szakik avagy bosszúság a köbön

ajánlom Rijkaardnak.

szerdán kezdődött a horror.
drága gyurkabácsi jött, hogy megszerelje a wc tartályt. azonban a szerkezet a sok korábbi bütykölés és a hosszú évek hatására úgy döntött, hogy elfárad és enged a víz nem kis nyomásának.
úszott minden, gyurkabácsi hívott szegény, hogy elzáratta már a főcsapot, de beáztak az alattunk lévők...
első gondolatom: biztosítás? (egyébként röhej, hogy pont kedd este villant át az agyamon mikor a konektorba dugtam a lámpát, hogy szikrázás nélkül nem tudok már semmit csatolakoztatni és egy esetleges elektromos tüzet hogyan is kell eloltani. és ha el is sikerül van-e biztosítás.)
a háznak közös biztosítása van, és a feladatom, hogy a biztosítós embernek szép tételes számlát adjak a javításról, és szerepeljen rajta a sarokszelep cseréje.

valójában a felmosás, víztelenítés szárogatás semmi ahhoz képest, ami most jön.

drága kicsi országunkban nem egyszerű olyan vízvezetékszerelőt találni, aki számlát tud adni tevékenységéről. nekem a harmadik - ismerős által javasolt - vállalkozó bólintott. persze-persze, tud. érdeklődtem mikor jönnek és mennyibe kerülne. hát olyan 6 -8 ezer ft, de ha tételes számla kell akkor az 14.100.
mondtam rendben, jöjjenek. jöttek, szereltek. közben felhívtam a bizonyos vállalkozót, hogy akkor a számlával mi lesz, ő meg mondogatta, hogy először elvégzik a munkát, aztán kiállítja ő a számlát. jön megnézi mi volt és személyesen átveszi a pénzt. már ez gyanús volt, de rendben, legyen.
a két mester munkavégeztével kérdezte fizetek-e most. 14.100 Ft lesz. mondtam, hogy nem, mert nem ebben maradtunk. erre hümmögött, hogy a papírján pedig az áll, hogy vegye át a pénzt.
persze vállalkozónk nem volt elérhető. én nem adtam oda a pénzt számla nélkül, úgy hogy elsiettek.

ez ugye szerdán történt. ma péntek. közben a biztosító is bejelentkezett és ha nem lesz számlám a javításról, esélyem sincs hogy ne én fizessem meg a kárt. így kellően behergeltem magam, és hívogattam a jóembert, ugyan már mikor kéri a pénzt az elvégzett munkáért.
aztán ma kétszeri telefon kör után felhív hogy kész a számla: "19.800 Ft".
kérdeztem miért is ugrottunk meg ennyire - mikor nem is jött, és nézte meg pontosan mi is történt, és mit kell felvezetni a számlára.
"hát, mert számlával ennyi."

na itt eldurrant az agyam. ilyenkor sehol sincs a hálás virág vagyok mantra. ordítottam hogy mit képzel, ezzel kezdtük, vagy 3-szor egyeztettünk és képes azt állítani, hogy számla nélküli árat ajánlott. egyébként pedig röhejes, hogy én üldözöm, hogy törvényes keretek közt fizethessek. ultimátumot adtam, hogy vagy vasárnap estig jön és átnyújtja a számlát, vagy nem fizetem ki.
nem tetszettet neki. nem tehetem ezt meg.
----
/jé? nem? bizonyítsa, hogy ő szerelte meg. komolyan ha tovább faszkódik megmondom, hogy sosem láttam, mert úgy tűnik neki a szóbeli megállapodás mint olyan nem létezik.
----
és nem erről az 5 ezer forintról van szó. szarom le.
hanem arról a fajta mutyizásről és őszintétlenségről, ami itt megy.

világos volt mit kérek, ha azt mondja az elején, hölgyem 20-30 ezer Ft között lesz még nem tudom pontosan erre számítson. egy büdös szavam nem lett volna.
/eleve nem értem, hogy egy standard tartálycserének miért nincs fix díja.

komolyan röhejes.

őszintén szólva nem csak az átb@#>ˇ%ás miatt vagyok mérges, hanem, mert nem tudok ilyenkor nyugodt maradni és szép csendben elmondani miért nem tisztességes ez a dolog úgy elküldeni a halálf@#'ra, hogy még meg is köszönje.

eh. vasárnap estig gyakorlom ez utóbbit.
amolyan mosolygósan kedvesen kifizetem és megemlítem, hogy a számlát nem adás bájdövéj törvénybe ütközik, és sajnálom, hogy ezt kellett tapasztalnom, mert kedves ismerős ajánlotta és az egész fürdőt magukkal szerettem volna felújítatni. de a hitelét elvesztette. köszönöm együttműködését tisztelettel. agyő. és mikor kilép az ajtón hívom az apehet.