megint rámtört a nem-jó érzés.
valamit tenni kéne. tartalmasabb napokra vágyom. hogy a munkám tényleg segítsen embereken, vagy legalább alkotó folyamat része legyen. vagy utazni kéne idegen tájakon, falni az élményeket. kiürülni, otthonra vágyni, és rájönni megint, az otthonnál nincs jobb. mindig megszóltam azokat, akik csak sodródnak céltalanul, mindig csak az adott helyzet alapján döntve, a vándormadarakat, mert nincs barátikör, nincs otthon, család is csak fényképen meg néha-néha, messzi hangként a telefonban.
egyedül vagyok én is. hasonlóan mint a vándormadarak, csak hiányzik az érem másik oldala, mely elviselhetővé teszi az egyedül-levést. gyenge szar vagyok, otthon kell, értelmes munka/tevékenység és ahelyett, hogy megteremteném, menekülnék megint.
itt most nincs cél, nincs terv, nincs harc. csak vegetálás van.
amolyan vihar előtti csend ült rám.
eh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése