úgy tűnik lassabban megy ez a kiköltözés mint itten beharangoztam.
mókás volt, hogy már már eufórikusan jelentettem be mindenkinek hogy megyek! utazom! végre nincs kételyem stb.... és erre még drága párom shannon is gyanakvó lett.
merthogy a szülők szülők maradnak, aggódnak, ésszel lányom, óvatosan, gondold meg, te tudod, meg jobb szeretik ha közelben vagyok, de azért menjek.
a barátok átmennek szülőbe, tüneteket lásd a szülők résznél.
dehogy a kedves is ne örüljön felhőtlenül, hanem tudni akarja miért született a döntés? eh. :)
de ez már persze messze van.
mostanában CV-t meg motivációs levelet szerkesztgetek távsegítséggel, angolórákra járok, meg orvosokhoz és ettől már tökjól érzem magam.
a rossz mostanában hogy nőnek a bizonytalansági tényezők az életemben, anyagi hátterem meg nem olyan biztos és ezektől hisztis leszek.
és nincs itt, hogy "kezeljen"; jól. de ha az ő tényezői rendeződnek már jobb lesz.
az élet fintora, hogy a munkában javul minden, hullnak az emberek, de úgy tűnik bent maradtam válság ide vagy oda. a kolleganőm/felettesem pedig igyekszik nem idegbetegeskedni, ami külön jó. mostanában én vagyok idegroncs...
drámán pedig megkapom a szexi női szerepeket. élvezem őket nem tagadom.
most ennyi.
megyek rendetrakni. mert ezt is csinálom mostanában. de pszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése