ismét, sokadjára bebizonyosodott,
hogy szeretek táncolni, az amigo jó hely erre, de nem mindenáron, és nem bárkivel.
hogy a reklámszakmabeli bulikon az emberek is csak egy szubkultúrát képviselnek, csak még kevésbé őszinték és még görcsösebben akarnak hűdekreatívvagyok műsort nyomni (holvetted a tornacipőd? ugye te ökánt vagy? - segítsééééég!), mint egyéb helyeken.
hogy öregszem, a két éjszaka zsinórban kikészít. azért a hajnal ötórai evés hangulatát még mindig szeretem.
hogy szórakozóhelyen ismerkedni vicces, de nem is több ennél és itt a pont a sztori végén.
hogy a másnap még mindig szar, de a jó benne, hogy tudom, miért fáj a fejem, nem úgy mint egy hete minden nap. és itt megkövetek mindenkit, akit valaha is, nem kezeltem kellő türelemmel, csendességgel mikor macskajaj volt.
és hogy nem tudom ő merre van. néha elviselhetetlen hogy nincs, néha pedig nyugodt vagyok, mert tudom, előbb-utóbb találkozunk. és van egy érzésem, hogy nem egy füstös szórakozóhelyen lesz.
2 megjegyzés:
Nemcsak a reklámszakma, hanem ez az egész médiás világ ilyen, legalábbis az a tapasztalatom. Kevés kollégám van, akivel elmennék bulizni, akivel igen, az ott volt tegnap a Merlinben, amely hely egyébként jó hely táncolni.
A másnap meg tényleg szar, ha sör akkor fej, ha vodkaredbull akkor gyomor :)
volt itt minden :)
Megjegyzés küldése