tegnap ismét rámzuhant a felismerés: a könyvek nyugalmat adnak.
gyerekkorom óta az összes szobánk tele volt földtől plafonig elnyúló könyvespolccal. a nagymamámnál is. csak lefeküdtem az ágyra és néztem a könyvek gerincét. rengeteg-féle szín, forma, betű. csak néztem őket. olykor olvastam is, de nézegetni, lapozgatni, beleolvasni időtöltés még jobb volt. kevés könyv fogott meg annyira, hogy elejétől a végéig kiolvassam, de ha ez megtörtént akkor ott helyben.
a kedvesnél is ettől éreztem magam otthon egyből, ha sok könyv szorosan nagy polcokon állnak.
tegnap beszabadultam egy könyvesházba. ott ismét megéreztem a könyvek nyújtotta nyugalmat.
emellett épp kezdődött egy beszélgetés. erről másik poszt jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése