péntek, december 19

eltűnt telefon

tegnap reggel láttam utoljára.
még ébresztett, többször egymás után, majd elhallgatott. azóta nem láttam.
nem volt kedvem bekapcsolni, így most nem felel, hiába hívom.

amire még emlékszem, az annyi, hogy hanyag mozdulattal bedobtam a táskámba.
de mire beértem a munkahelyre már nem volt ott.

gondoltam a hanyag mozdulat miatt mégsem a táskámban landolt, és otthon fog várni, de nem.
ott sem találom.

megnéztem még a hűtőben és a mosógépben is.

ha ellopták, kérdem miért nem a tárcámat? bár több tatyó is volt velem...
hm.

bosszantó, zavaró, hiányzik nem akarok újat.
hisztivan.

hétfő, december 15

egyébként meg karácsony közeleg

és egész jó most.
tegnap kitakarítottam az ajándéklistámról már csak 4 tétel hiányzik és nem lesz tűzhelyem idén.
forrás hiányában elmarad. ennek hozománya hogy sütit sem sütök.
egész nyugis lesz így.

elnézve hétvégén a boltokat, a vörösmarty teret, a
a vérszemet kapó mebereket ahogy az utolsó akciós bugyi után kapnak...

egy jó tipp: éjjel 10 után tesco. vagy megkapsz mindent mi kell, vagy annak alapanyagát, amit barkácsolhatsz. se tülekedés, se tömeg.

amúgy miért is van ekkora cécó 3 napért?

semmi nem az aminek látszik

eléggé kikezdi a mai világ a hűségbe és bizalomba vetett hitemet.
szerencsére nem én vagyok a főszereplő. és remélem nem is leszek sosem.

emlékszem mikor majdem fél éve már-már irigyen hallgattam egy ismerősömet, hogy mennyire őszinte a kapcsolatuk a férjével és mindent megbeszélnek és hogy egy-egy megcsalást is túlvészeltek, ez erősítette meg őket... bla-bla. és most babát várnak.
aha.

hát most egy újdonsült ismerősöm mesél az egy hónapos spanyolországi zarándok túrájáról ahová gondolkozni, elvonulni ment. és az úton mellé szegődött egy fiú. 13 nap után azzal szembesültek szerelmesek.
minden gyönyörű így.

a mese azonban szinesedik és lassan rájövök, hogy a fiú a régi ismerősöm férje és kb 1 hónapos babája van épp.

na. hát ilyenez.

kérdés, hogy a fellángolás meddig tart, és elmúlik-e, és amíg tart titok marad-e.
vagy nem múlik, sőt, erősödik és akkor jönnek a rossz idők. mindannyiuknak.

nem tudom mit tennék a régi helyében.

várnék hátha elmúlik?
mennék egyből.

mindenesetre szeretném hallani az utódom szájából hogy fejet hajt előttem, mert elődje voltam és ez önmagában tiszteletre méltó. hogy anya vagyok és első asszony. talán ha ezeket megtennénk könnyebb lenne.

aztán menni tovább.

valahogy így.

update: lehetett volna both sides of the story is a cím és akkor vmivel vidámabb vég kerekedhetett volna.

kedd, december 9

fókuszketyere

egy jótanács szerint változtatnom kell. azonnal.

nem könnyű. abban a pillanatban mikor eszembejut, elengedem a szarakodásokat, és nyitottan várom mi jön.

de aztán azon kapom magam, hogy megint vitázom.
nehéz elengedni a berögződéseket, főleg ha a másik fél provokálóan ellenkezőképp lát, tesz dolgokat.

aki csak mindig az orra elé egy lépéssel néz és nem tervez, az halad, de nem tudni merre, és nem is látja a világot.

aki meg kilóméterekre nézne, általában nem igazán lát messzire, bizonytalan minden lépése. a haladás meg egyenes kérdéses.

eh.
kellene vmi ketyere, ami pont kellő középtávra tanít fókuszálni.

szerda, december 3

kutya behatás

az elmúlt napok menhelyek és kiskutyák (malacok és egyéb állatfajták) közt telt. Ma például az irodában kolbászolt egy ilyen kis dög.ha alapból nem nyűgöz le benneteket ez a kép, és az a tény, hogy beleszeretett a cipőm tépőzárjába és a lábamon lógott vagy félórát, akkor az alábbi mutatvány hátha.

szerda, november 26

öregek mesélnek, sorsok tárulnak fel.


sosem volt és nem is lesz másként:

.... Isten akarta így, meg az a sok-sok ész....

kedd, november 25

Deja vu

ma ültem belassulva ebéd után.
Nézegettem a nemzetközi kampányanyagokat, a főnökönőm felállt és kiment a szobából. Majd megcsörrent a telefon és Kata felkiáltott a földszintről hogy postám érkezett.
Eközben megérkezett shannon emailje. Azt éreztem hogy nem sokáig leszek itt.


ma ültem belassulva ebéd után.
Nézegettem a nemzetközi kampányanyagokat, a főnökönőm felállt és kiment a szobából. Majd megcsörrent a telefon és Kata felkiáltott a földszintről hogy postám érkezett.
Eközben megérkezett shannon emailje. Azt éreztem, hogy.... hgy ez már megtörtént.

a marketingégpezet bedarálta a vízvezetékszerelőt

Mikor a postaládámból kiszedtem a marék mini (létezik a7-es?) méretű szórólapot, nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége.
A szórólapok hirdették az előnyösebbnél előnyösebb és kényelmesebbnél kényelemesebb módon rendelhető szerelési munkákat.
A nonstop hívható szerelő helyett, egy enyhén nonkommunikatív bácsi hallózott, majd mondta hogy reggel próbálkozzam, mert ő csak egy diszpécser. Időpontot, árat sem tud adni.

A másik szórólap egy hihetőbb (7.00-20.00) verziót ajánló bácsival megbeszéltem, hogy ma délkörül jön és hívjon fel mielőtt ideérne, hogy hazaugorhassak. De hívjam én is, bármi gondom lenne, elérem a szórólapon található számon, mert ha nincs irodában, akkor is a mobiljára van átirányítva.

Nos. El szerettem volna tenni későbbre a szerelés időpontját így reggel 9-től próbáltam hívni.
14 hívásból kétszer felvette, de megszólalni sem hagyott csak beledarálta, hogy nem tud beszélni mert a másikon vonlaban van hívjam később. és lerakta.

A harmadikra mondtam, hogy le ne tegye mert megharapom, lemondtam a munkát a maga érdeke hogy meghallgasson. Csend lett.
Elmondtam hogy mivel úgy látom szerelni nem nagoyn fog inkább örölném a munkát a listájáról.

Marketingelni van ideje, telefonálni is két készüléken, és mégis mikor szerel?

vasárnap, november 23

Az életet nem a visszapillantó tükörből kell nézni hanem a szélvédőn keresztül.

szerda, november 19

reklámszakma kicsit máshogy

új hely. nagyban multiban, multiügyfelekkel.
de már kezdem látni hogy a kérések itt is agyamentek csak egész más szinten.

ma virtuálisan átépítették velünk egyik történelmi városunk látképét, mert nem volt elég közel a templom és a minaret egymáshoz.

már csak azt nem értem miért lihegtek két hétig mire kiválasztották, melyik város legyen a téma.
ennyit a valósághűségről. a hiteles szót már rég nem merem leírni.

a következő körben elküldöm a négyszögletű kerekerdő képét.

vasárnap, november 16

konyhabútor

hirtelen nagy elhatározásomban lomtalanításkor megszabadultam a konyha szerénytől.

aztán ugyanilyen hirtelen elhatározással vettem egy nagyon olcsót.

most megérkezett a boltba.

azt gondolná az ember, hogy hipp hopp hazaszállítatom és kész.

hát, túrót.
félméteres vascső mered ki a falból, ami melett 2 csempe is megadta magát. a mai pultok magasabbak mint régen, így a nagyonronda és sohasemhasznált porcelán falbaépített szappantartó is útban van. a csapot is cserélni kellene és valsz nem mindegy milyet veszek.
nos.
azt hiszem belőlünk, abszolút analfabéták a gépészet,vízszerelés, vakolás terén, férfi nélküli nőkből élnek a szakik.

hát, hajrá. megyek elhozatom a bútort.
a többit meglátjuk.

péntek, november 14

fordult a világ megint

egyet.

shannon elmet ismét.
munkát váltottam.
a dráma meg úgy tűnik befejeződött számomra.

új konyhám is lesz.

mégsem örülök.
nem jóezígy.

hétfő, szeptember 1

fejem lágya

lassan benő.

furcsa. nem tetszik, de ez van.

eddig is görcsölős voltam, de aztán jól elütöttem mindenféle mással.

mostanában nincs mindenféle más. csak a rémisztő hétköznapok, és valahogy megragadtam egy furcsa állapotban. barátokat hanyagolok, lakást sem keresek, nem is szépítgetek.

várok vmire. azt hiszem tudom mire, de olyan nehéz. várunk egymásra ki mer lépni.
nézzük egymást és tartjuk az állapotot, de a hely és az idő, elképzelés nem egyezik.

talán ha lehetne olyat hogy itt és ott is....
bagatel. ezerszer felötlött gondolat, hogy ha kétéletem volna. de nincs, csak egy. (most mindenféle vallási meggyőződés nélkül)

megyek utamon szöveg... melyik az utam és hova visz? most olybá tűnik, hogy erdő szélére értem és nem merek belemenni. inkább kerülném, de egyre inkább látom, hogy nem lehet.

eh. megint elméláztam.

szombat, augusztus 2

alváshiány

az utóbbi hetekben nem aludtam valami jól.
vagy munka, vagy nem megfelelő környezet, vagy nemistudom miért.
ennek eredménye, hogy rájöttem valószínűleg én vagyok azon kevés szerencsések egyike akik a cooltv éjszakai műsorát nézik. csakhogy nem egyszer. de nem ám. ma pontosan ugyan az ment mint tegnap...

emellett válság van. totál elbeszélések egymás mellett.
komolyan kezdek félni hogy az én készülékemben van a hiba, hogy ha egy viszonlyag biztonságos létet szeretnék.

és hogy mégis legyen valami jó a végére: furcsákat álmodom, amikor végre sikerül elaludni. egyszer, kétszer látott emberek kerülnek nagyon közeli kapcsolatba velem.

hm.

na ezt olvassa egy pszichobubus.

hétfő, június 23

blogírási kedvem

abszolút alábbhagyott.

pedig volt itt leáybúcsú, meg előtte munkahelyi botrány, meg szarakodás.
most azon gondolkodom hogy most ősszel kezdtem 3 éve.

és ha így haladunk most az évfordulón újra onnan publikálhatok ahonnan indultam.

előtte még jön a 2 hónap együttlakás, próbaverzió.
kiváncsi leszek én magam is mennyi bejegyzés lesz itten júl 1-jétől :)

péntek, június 13

konfliktus

van. nem is kevés.

kezdem sakkozó szerepben érezni magam. érdekek, kapcsolatok, kívánságok, melyeket össze kell egyeztetni, hogy senki ne sérüljön.

egyre nehezebben megy.

hétfő, június 2

nos

hol is tartottam.
még mindig jól vagyok, köszönöm. a paplan alatt, felett, mellett csak ketten.

közeledik születésem évfordulója.
szilveszterkor szoktam számot vetni, de az idei valahogy átkúszott a tegnap és a holnap közt egy kis civakodással, szenvedéllyel, tánccal.

így most vetek számot, a sorsom is úgy hozza ideje.
találkoztam morrissons0211-gyel aki több mint egy éve futott át az életemen. vagy inkább én az övén. változtam, azt mondja. megnyugodtam.

tavaly ilyenkor haraggal a szívemben csakazértis grafikus leszek és megmutatom neked neki mindenkinek szellemében beálltam álmatlannak.

most mégsem tanévet, hanem drámacsoportot búcsúztatok, és barátokat. álmatlanságom lassan végetér, tűnődök egy újabb utazáson.

fogom shannon kezét és lakást keresek.

kedd, május 20

a kényelem és az ordas tahóság

határán egyensúlyoztam tegnapi megmozdulásommal.

a baráti scrabble után vendéngünk felállt, hogy a mosdóba menjen, mire visszaért onnan, mi a szobában pizsamában, takaró alatt voltunk.

hétfő, május 5

séta titokban

gellérthegyen.
ülünk, mint két dinnye a fűben.

ezt a pillanatot sem fogom elfelejteni.

szombat, május 3

csak a mihez tartás végett

most kaptam...

"A macskák:
A macskák azt csinálnak, amit akarnak
Nem érdekli őket, hogy mit mondassz.
Teljesen kiszámíthatatlanok.
Nyávognak, ha valami nem stimmel.
Ha játszani akarsz velük, akkor ők egyedül akarnak lenni,
Ha te akarsz egy kis békét, akkor ők játszani akarnak.
A hangulat szabályozza az életüket.
Mindenhol otthagyják a szőrüket.
Néha az őrületbe kergetnek és pénzbe is kerülnek. ..."

így már sokminden érthető.

szerda, április 30

releváns kérdés

én:
-mit vegyek egy 18 éves srácnak? valami olyat szeretnék, amitől faszán érzi magát.

leszbi munkatársnőm elgondolkodva:
-nem tudom... őszintén fogalmam sincs mitől érzi magát faszának egy 18 éves fickó ...

hihi.

tervek

lélekmentő beszélgetések közben kovácsolódik az efféle terv:

"eldöntöttem: boldog leszek."

kedd, április 29

szenvtelenség

ez az ami messzemenően kiakaszt.

puzzle hangulat

"...egy mérleghintán ülsz,
kérlek emelj fel,
lebeg szemünkben a világ,
ki mérleghintán ülsz,
de belül egész más a tér és más a kép...."

tavasz van megint. és megint egyedül rovom a város utcáit és tervezem a nyarat.
pedig egy szó nélkül vettem ki a szabadságot a metallicához igazítva. hát ennyit a tervekről.

utcazene, portrérajz kombó? hm? hmmmm.

mutasd a gitárod tesó. spanyolországban jobban szólna, nem?

vasárnap, április 27

villanykörte

gyúlt agyamban:

aki félre akar ismerni, az félre is fog.

hűség

emlékszem, egy éve mikor beléptem jelenlegi munkahelyemre, azt kértem, hogy olyan gyorsan törjék le naivitásomat, amilyen gyorsan csak lehet, mert eddig csak bajt hozott rám.
meg csalódást. ez a munka oldal lassan beteljesedett projekt.

a szerelmi téren mutatott naivitásommal viszont ms a helyzet.
nem szerenék senki felett pálcát törni, és mindenkit szeretek kit eddig szerettem.

de.
hűségbe vetett hitem eléggé léket kapott.
kicsit úgy vagyok ezzel mintha egy szigeten állnék, aminek a területe folyamatosan csökken. de én csak állok a közepén és hirdetem igenis létezik.
a többiek meg hajókáznak, vitorláznak és a nyílt vízről integetnek, hogy adjam már fel. némelyikük nevet, némelyikük meggyőzni próbál. én meg csak nézem a hullámokat, ahogy a lábujjaim nyaldossák.

csakazértis hűség.

tűzoltók magassága

erősen elgondolkoztam a tegnapi buliban, hogy hány sztereotípiát fog még az élet megcáfolni és az arcomba tolni nevetve: tessék.
azt hittem tűzoltóéknál van magassági limit, de ha van is most úgy tűnik nekem maximumot szabtak nem minimumot...
és a rendszeres pszichiátriai konzultálás is javallott náluk, mert a csajozós szöveg kimerült abban, hogy ő azért él, hogy engem megmentsen, vigyázzon rám.
(ó de szép, eddig.... mert folytatta: ha mondjuk leszakadna a csuklód, én tudnék segíteni, de feldolgozni nem tudnád elhiszed?

na itt kellett sürgősen mosdóba mennem.

az este további része a következő bejegyzésben.

szerda, április 23

para álmok

mostanában álmodom sokat. egyre többre emlékszem. a ma reggeli például külön fincsi volt.
elvileg az esküvőmön voltam, de inkább egy esős osztálykirándulás hangulata ült rajtunk. sár, faházak, nyirkosság mindenhol, közös, nagy zuhanyzók.
épp készültem felöltözni a zuhanyzóban, mikor megláttam az egyik szőke csajon a ruhámat, a ruhám helyére meg egy fehér kosztüm volt akasztva...
oké, játssz évi, ha jól esik. nem ezen múlik, kin van a ruha.
és tévedtem. eltűnt az uram, ruhástul, benne évistül.

így maradtam saját ruhámban ami szintén fehér volt... eddig hogy nem tűnt fel?, kisétáltam a sárban faházak közt a többiek közé, mikor odalépett pisti, hogy te, figyelj, én elveszlek ha akarod.

kész. a hangulatom semmilyen volt, mint mostanában mindig. érzetem, hogy fel kellene háborodnom, neki meg örülnöm, de már ahhoz se volt kedvem. fehér ruha és viszik a lányt?
ránéztem, félmosoly, aztán mondtam, hogy na hagyjuk.

túl sok az a nyolc óra mostanában.

kedd, április 22

lakásfelújítás

nos. nem mondhatja rám senki, hogy haszonleső lennék. akkor váltam el shannontól, mikor be volt ígérve egy lakásfelújítás, meg meló.
vikkamakka most mondja hogy szeretne világbékét....

nos.
ami a hír, hogy kiadó az elsőn egy lakás, amit megtekintettünk.

a főbérlő mamájánál volt a találkozó. mikor beléptem, kissé kimaradt a lélegzetem. az egész lakás szinte egyterű, csodaszépen felújítva, kifestve új konyha bútor, fürdő.... ááá.
kiderült, hogy az összes fal kiverhető a lakásokból, mert gerendákon, meg tartóoszlopokon áll. huhuhúúúú.
és ha még a radiátort is korszerűsítik.... hm.

már csak a családi mi kié játékot kellene megoldani.

a másik élmény ahogy a kiadó lakásban a párocska mondta, hogy sikerült egy lakást venniük csepelen... de szép is ez. már látom ahogy élére állítják a forintokat és jöhet az autó. aztán a gyerekek. szép sorban minden.
miért lázadok odabent? miért fontosak az anyagiak a boldogsághoz? miért kell hogy előbb ez aztán meg az... és közben elmegy az élet...

hétfő, április 21

létezik film ami leköt

no country for old men.

csendes, mégsem lassú és végig izgulós. srácoknak bátran ajánlom, kiváló randi film. a lány garantáltan odanbújik hozzád és nem nagyon megy arrébb. és ha olyanféle lány is még élvezni is fogja.

eszembejutott mennyit izegtem-mozogtam a legutóbbi mozizáskor. most meg se mozdultam, az elején fecsegtünk 5 percig, de aztán már nem is volt fecsegni kedv se, és nem csak azért mert vikkamakkát leszólta az előttünk ülő néni, hanem mert nem is volt jó megszólalni.
kevés szöveg és mégis kitöltött minden percet...
jujjdejó.

tanulság

szombat reggel kissé összegyűrtem érkeztem a drámára. nekem kellett kezdeni a kört, nem volt egyszerű, hisz a csík szememen át alig láttam a többieket.
miközben meséltem, jöttek a gondolatok.

mikor jó volt hogyan is volt az? hogy is csináltuk?

és meglett a titok:
sokkal több léleksimogatás kell, hogy aztán elmondhasd, mi nem esik jól.

ezt nem tanultam még meg. de nem szeretnék hagyományokat követni e téren. ígyhát most majd jól megtanulok dicsérni és örülni. ha nem megy szóval, hát először majd tettel.

így hát megvan a tanulság a történetből.

péntek, április 18

fordulatok

melyek kiélezték a helyzetet.
rossz ösvényre léptünk. kérdés visszatalálunk e oda ahol egyszer jó volt, vagy nem is akarunk.

csendben leszek még.



ui: tegnap szembesültem, hogy a zenéim felszabadítanak továbbra is és milyen rég nem hallottam őket.

szerda, április 16

aki ismer tudja

hogy amíg nem írok, addig rendben vannak a dolgaim. vagy elutaztam, de az majdhogynem ugyanaz.
adós vagyok az elmúlt időszakkal kapcsolatban. mert említésreméltó.
boldogságosság volt. shannon ahogy visszajött messziből, öröm volt. figyeltem a belső hangot, de nem tudtam kifogást találni semmin. szeretem.
már nem rémiszt mikor azt mondja, gyere velem.

titkon elkezdtem nézegetni milyen is az a ciprus. azt mondta odamegy. és visz engem is.

az egészben az érzés volt a legjobb, hogy bár még kerestem a kifogást, valójában egyre kevésbé érdekelt, hogy találok-e. jó vele lenni, mikor kerek egész a világ.

kedd, április 8

rendet tettem

a lakásban, ma pedig az irodában.
vagy vihar előtti csend (rendmánia), vagy tényleg változom. no csak lassan, nagyon lassan.

/de tökjó, élvezem. ha arról tudósítanék hogy rendszeresen mozgok, akkor felmerülhet a gyanú hogy elkezdtem átlag polgári életem, rendben, csendben, szépen, egészségesen, beosztom magam.



//najó. ezt még én sem hiszem.

vasárnap, április 6

ha semmi sincs véletlenül

most elég sokat kellene agyalnom, hogy kivel mit kéne kezdenem, mert sok lesz a véletlen.
az arckönyvön való megjelenésemről, arról aki ott először barátnak jelölt (volt pasi tartozéka)
a csodás szombatdélutáni séta alatt - mikor épp megemlítem mennyire tudtam lelkesedni, felülni ő mögé a buszra és menni vele mert az már magában jó - szembejön ott velünk a margithídon.
mikor végre lakásfelújítás ügyén nézi shannon és apja a lakást, szombaton jön gy és serceg a papíron a toll, tervez ő is.
mikor elengedném magam, beköszön a harmadik még mindig (lásd előző bejegyzés.)
szombaton hajnalbanyúló macizás, és jó csak ott ülni és nem akarni a világtól semmit, csak megosztani élményeket és hallgatni mit mesél.


ilyenkor jobb csak ülni és megvárni hogyan fordul a kocka.
"She once believed...in every story he had to tell...
One day she stiffened...took the other side..."

gyanakvásom a maximumon, ha valaki 8 hónapja nem érti, hogy vége van, annak nem lett megmondva hogy tényleg vége. vagy teljesen kattant.
nem jó ez így. nagyon nem.
"hosszú csóknak bszás lesz a vége"

mondta a besavanyodott lány féltékenyen, mire az asztaltársaság nevetet hosszan.
de ő csak nézte a kacér vetélytársat és sütött arcáról a tehetetlen düh.

na ilyet nem szeretnék én sose.

csütörtök, április 3

anyu fáj

bloghoz lehet csatlakoznom kellene.
az önszivatás mestereként megyek és kihányom, amit a háromnapos tavasz felforgatott bennem.

nos akkor boldogságosság

nincs mit szépíteni, tegnap feketén-fehéren leírtam: boldog vagyok.

"úgy vagyok hogy jól vagyok és messze vinnélek,
hogy ne legyek már nélküled és zsebretennélek...
tududú..."

nem tudom írtam-e valaha ilyet eme blogra. mosolyfej.

csütörtök, március 27

nehéz meglepni azt

aki állandóan pörög forog.
de nem lehetetlen.

egyébként mosolygás van rajtam:
vasárnap landol shannon gépe. dejó dejó!

mosolygás. csak el ne múljon.

hétfő, március 24

én tuti hogy a gyerekeimnek - amellett, hogy mesét, zenét, játékot, és bátorságot tanítok - elég hamar megtanítom nekik, hogy az életben rengeteg lemondással jár az ha épp az álmainkat kergetjük. lemondások.
nem rossz dolgok ezek, csak olyanok, mint ahogy változik az éj és a nappal. az élet velejárói. nem lehet mindent egyszerre.
de adjon örömet, hogy eldöntöttél valamit és annak mentén haladsz. a szabad választás és verejtéked öröme.
döntöttél. és ne félj tőle, légy inkább büszke rá.

én nem tudom ezt a leckét. még ma sem. de addigra megtanulom és mosolyogva nem savanyú arccal tanítom majd.

eladósorban

vagyok. ez mostmár kétségtelen.
a múltkori családi összejövetelnél azt hittem épp nem találtak jobb témát. de mostmár visszatérő favorit a mikor is megyek férjhez, meg az unoka is kéne már téma, mert ugye nagyanyáid ilyenkor már...
sosem gondoltam volna, hogy a mi családunkban érzek majd ilyet, de a válás, a betegség, a múlt igazságai és az úttalanság sem volt bekalkulálva.
kezdem látni a mi családunk története is egy család története, tele mindennel.

mondanám, hogy nem zavar, de nem tudom őszinte mosollyal.

kedd, március 18

bedurvulok és stratégiát alkotok nagy lufit aztán elmegyek és héló haló világ eltűntem. mert nekem ne magyarázzon aki nem ad infót.

és beszól a hajamra. és egyáltalán. hol is van grafit bejegyzése arról hogy mit tenne azzal aki köcsög?

rohadt mérges vagyok.

vasárnap, március 16

fogorvos

mikor megláttam sejtettem hogy nem lesz egyszerű.

asszem ő a világ legtehetségesebb fogorvosa: fáj az idegkezelt, elvileg teljesen érzéketlen fogam.

vagy a hiperérzékenység tört rám megint.
vagy a hóesés.

de szar ez.

nemzeti ünnep

melynek egy jó ideje már nincs súlya.
és nem hiszem hogy azért mert kinőttem az iskolapadból.
egyszerűen nem az összefogásól szól, hanem a megosztottságról. már a nemzetiszín kokárdát sem tűzhetem ki csak úgy, a történelmi eseméyneknek tisztelegve.

az elkeseredtségemet csak fokozta, hogy semlegesként maradva egy átaludt szombat után este egy jó kis filmet néztem volna meg a város másik végén. a villamospótló, viszont csak a boráros térig volt hajlandó elvinni előzetes ígéretével ellentétben, mely a margithídig való fuvarról szólt. szirénázó rendőr utasította, hogy ne merészeljen tovább menni a körúton.

a személyes szabadságomon esett csorba. továbbra sem szeretnék a politikával foglalkozni. de ha ez így megy tovább, kénytelen leszek

szombat, március 15

én kérek elnézést

éreztük, hogy csúnya este lesz, de hogy ennyire...

volt itt minden, csocsó, játék, felesek, living room, tánc, vízzel fröcskölés, vicces cigi, taxiban sírás, kolléga zavarbaejtő hülyesége, és a gimiből ismert hánytató szeretp. fogom a homlokot, ő rosszul van, meg zavarban én meg megint örülök, hogy nem fordítva van.

a leghülyébb kérdés, amire már igencsak erőlködtem, hogy ne mondjak vmi bántót:
" mire gondoltál mikor először megláttál?"

minek kérdez ilyet valaki attól, aki már 6-szor elutasította és mellesleg semmit nem tud az illetőről? és azt sem értem hogy a NEM, szón mit lehet félreérteni.
"semmire nem gondoltam."
max arra, hogy már feltalálták az orrszőrnyírót.

péntek, március 14

játékmester lettem megint. hihetetlen de ezzel kell kezdeni valamit.
mikor minden gondolatod az övé, és őt nem érdekli.

asszem most kell befejezni,

irány az éjszaka

és lehet hogy nem jó spiccesen blogolni de ez van.



fáj. de nincs értelme.

csók.

gyökerek a hegy oldalán

csak ültem a hegy oldalán, meg-megcsúsztam lefelé, de nem volt erőm felállni.

tegnap észrevettem, hogy vannak itt gyökerek, mint mindig, csak figyelnem kell hol vetem meg a lábam.

apró sikerek és nem is olyan nehéz. megyek felfelé újra.

legalább

én vehetném komolyan a bejegyzéseimet.

csütörtök, március 13

az együttélés örömei

minden reggel 7.03-kor landol a párnámon vmi figyelmesség újdonsült lakótársam jóvoltából.

azóta tudom milyen a sztómatasak.
ma reggel katéter bevezető segédalkalmatosság volt a meglepetés, amit először óvszer felhelyező automatának néztem.

így vágok neki mostanában a dolgos hétköznapoknak.

hétfő, március 10

héjanász az avaron

....Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

mikor anno először olvastam, nem értettem igazán. később reméltem, hogy valaha megélem majd ezt.
most sikerült.
fáradt vagyok és érzelmekkel teli. fáradt, szomorú, fájó.
ideje elcsendesedni és kitalálni, a legrosszabbat, hogy a szeretésérzéssel mi legyen.

üzenőfal konkrétan egy bejegyzés erejéig

blogok csapdája.

tanulság:

ne olvass blogot, ha nem tetszik.
ha megkérnek rá, hogy ne tedd, pláne ne. és ha mégis, inkább kérdezz mielőtt elemzel.

ott ment ki a biztosíték mikor végső földbedöngölésként bebizonyítást nyert vala:
mekkora céda az, aki szeretkezik a párjával.
merthogy igen, ezt sikerült alátámasztani ellentétben azzal hogy én fűvel fával, bogárral, manóval, holddal és még kitudja mivel.
ővele csak. az ölelkezés, a tánc, a muffin, az mind a szőke volt.

tud valaki mutatni nekem egy nőt, akinek rosszul esnek a bókok (és nem leszbikus)?

aki csendes kisvirágra vágyik, ne kezdjen nagyszájú, gondolkodó, túlérzékeny emberrel mert sosem lesz belőle virág, aki csak van és de szép és le tudod szakítani aztán meg nézheted ahogy elfonnyad.

jelen helyen elismerem, hogy igaza volt azoknak, akik óva intettek a jegyzetektől, mert ez semmi másra nem jó, mint támadási felületet adni ellenségeimnek.
hát most megtörtént a baj.

összetört a játék. nem lehet vele többet játszani.

vasárnap, március 9

farkasokkal futó asszonyok

kötelező olvasmány.

tegnap megéltem

lehetőségeim egy egész széles spektrumát.

voltam erős szorongás, ellentmondástnemtűrő anya, és a kérdés hogy miért nem látok semmit a szemedben ha szeretlek?

a dráma erőviszonyaiban az a csodálatos, hogy nem véletlenül kapod azt a szerepet amit.

nőnap alkalmából

megállapítást nyert hogy alapvetően két férfitípus létezik.

Az 1. típus aki erős, határozott, anyagi és mindenféle biztonságot adó, ért a házkörüli munkákhoz és a pénzbefektetésekhez. érzelmeit nemigen tudja kifejezni, nem szeret sokat beszélni.

A 2. típus intellektualitásával, "szövegével" elvarázsol, érzelmes, tudsz mellette gyerek lenni, jó szerető. szereti a hosszas eszmecseréket, és mindent általában fejben megold, lejátszik de legkevésbé a tettekben.

Namármost kedves hölgyeim mi mindkettőre vágyunk.
Megjegyzés. Az érzelemkifejezés 2.nél is döcög. :)


A tegnapi drámán egy 37 éves nő elővette a kívánságlistáját:

figyeljen rám a párom mindig, éreztesse, hogy szeret, ha társaságban vagyunk más nőt ne lásson, rám úgy nézzen mint egy királynőre, lepjen meg, vigyen el utazni, szervezze meg és babusgasson és.....

csak néztem kintről a jelentetet és üvöltött bennem, hogy és a fickó kívánságlistája??? és a fickó saját élete?

mert persze drágám mind ezt szeretnénk, nade ha megkapnánk az lenne a férfitársadalom végleges bukása.

szerda, március 5

munka

közeledik az utolsó csepp.

és rohadt sok szabadnapom lesz.

vagy azért mert, pápá.
vagy azért mert elmegyek szabira mert amennyit itt túlórázok... el kell kezdenem kiváltani szabadidőben mert nem lesz mikor.

hm. utazzunk Európán körbe....
vagy menjünk egészen Afrikáig.
vagy India, Nepál.

najó. meglátjuk.
It’s in the water baby, it’s in the pills that pick you up
It’s in the water baby, it’s in the special way we fuck
It’s in the water baby, it’s in your family tree
It’s in the water baby, it’s between you and me

vasárnap, március 2

hogy is van ez

hagyom hogy a harag és a düh elementáris erővel elöntse mindenem.
ilyenkor nem látok és nem hallok.

a saját anyámat zavartam el az imént.
és emellett pontosan tudom, hogy önző vagyok és amit nem szeretnék azt egy percig sem vagyok hajlandó elviselni.

és csak pislogok mikor megszeret valaki mert nem értem ezt meg hogy sikerült.

ha így folytatom azok is eltűnnek mellőlem, akik eddig itt voltak.

magam számára is elviselhetetlen az önkontrolom hiánya.
le kéne csendesedni végre.

szombat, március 1

kezdek beleszeretni

a városba.

sokat sétálok most idegen részeken ilyen-olyan okból kifolyólag. nézem a címet, keresem a házat, és a környéket. kertváros, zsúfolt belváros, zegzugok és nagy terek.

ma pedig a várban sétáltam. hihetetlen most először. (senki nem vitt fel eddig. :)
a szél erősen fújt, és így tökéletes volt pillanat. az érzés ugyanaz, mint edinburghben a caltonhillen állva. még a város két képe is hasonló onnan fentről.

shannon ha itt akar lakást hát, megértem. és támogatom.

csütörtök, február 28

reklamzene miaszösz

pufi, bubis borítékot kaptam benne egy CD-t.

vicces. összemásolt javaslatok reklámhoz, ötletgenerálásra. ha arra gondolok, mennyi zeneőrült barátom van, és ők mit adhatnának.
ez meg milyenmár... :)
a csúcs Anna & The Barbies :)

de azért jóez.
sőt még Quimbyt is adtak. ha arra gondolok hogy Gnzalesből reklám lett ugye.
eladni a Quimbyt? hm hm.

hétfő, február 25

csirkefej

mikor jött a komment anno, leszippantottam a drámát, amit most megtaláltam netkapcsolat, könyv, film hiányában a mappákban keresgélve a zötyögő vonaton.

szolnoknál befejeztem, súlyos hangulatát átvittem az étkezőkocsiba, ahol ihatatlan cappucinot szolgálnak fel még mindig. az ablakon semmit nem lehetett a külvilágból látni, annyira ráépült a kosz az üvegre.
viszont minden asztalon laptop, bizar kontraszt az emlékképeimmel a vonatozásról, és a művirág, kockásterítő, koszos bársonyszék kombinációval.

végül ráuntam a fájdalomra és a kis szőkelánykával össze-összenéztünk a szomszédos asztalnál. ő rajzolt nagy színes ceruzákkal. én meg a géppel. vér nem fröcsögött, magyar valóság sem, csak annyiban, hogy esküvői meghívó az lett.

tüske

úgy maradtunk, ahogy méreggel telten letettük a telefont majd 5 napja. sokszor megtettük már. de most más.

a csend csak elmérgesíti a sebben a tüskét. nem nyúlunk hozzá, hagyjuk. nem akarunk vele mit kezdeni. és ez a legrosszabb az egészben. ...majd elmúlik.

frászt. tüske nem múlik el. max. begyullad és csak rosszabb lesz. ahelyett, hogy kihúznám, lemosnám, bekötném és mennék ki a napra.

most úgy tűnik szeretném, hogy ne gyógyuljon és megmaradjon a helye még sokáig.

szombat, február 23

most nemjó. sokminden nem. "erősnek kell lenned". minek?

...
talán ha nem mutatnám magam erősnek, nem várnának támogatást tőlem és nem omlanék össze a súly alatt.

...
megterhelni egy törékeny kapcsolatot nem lehet. elroppan.

...

remegés, mint mikor gyomros voltam.
de nem jó ez most.
...

GYŰLÖLÖK MINDEN SZENVEDÉLYBETEGSÉGET

MIKOR LESZ ENNEK VÉGE???????????????????

hazajöttem megint

jó érzés fogott el. minél többet vagyok pesten, annál nagyobb a kontraszt debrecennel szemben.
kevés autó, kevés ember. lehet mélyet szippantani a levegőből.
az ezerszer megjárt park, erdő. és gyalog mindenfelé.

megfodult a fejemben, hogy ilyen helyen jó lenne családozni, nyugiban élni. majd .)


a fenti témát még mélyítette keresztanyám gulyás levese, tejberizse.

ott kissé meginogtam, mikor nagymamámmal karöltve házassági tanácsokkkal kezdtek ellátni meg unoka is kéne már... brrrr. eresszetek. :)

viszont a család az jó. és kell.
gyökerek.

péntek, február 22

elkötelezettség

szomorú vagyok.

azt hiszem túl komolyan veszem ezt.

pont itt írtam kb. 2 éve, hogy hajdejó, hogy megfordult a dolog és először van szeretés és aztán felelősség.

most viszont megint rámjött.
megfojt a tudat, hogy döntésem befolyásol mást élete vezetésében.

hétfő, február 18

hiába van hideg és február, a biaritz asztalain tulipán van.
:)imádom.

vasárnap, február 17

újra álmokat szövök

tegnap óta. (alkotói álmok, de pszt.)

egyre megvalósíthatóbb, hisz társ is lenne hozzá és lehetőség is.
márcsak a kitartásom és az akarásom ami kérdés.

leírtam. visszaolvasható.


nézzük hol fogok tartani 3 hónap múlva a projekttel.

pillanatok melyek bevésődnek örökre

ketten csendben itthon. szép zene szól és mi egy szót sem szólunk.
ölemben a fekszik és simogatom a haját. a gyűrűs, göndör, kócos fejét.

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön. (Ancsel Éva)
ilyesmi

elnézést a kissé pszichoért.

még zavaros a dolog, de a tegnapi drámajáték kezdi összerakni a mozaikokat.

még mindig nem én játszottam a főszerepet, de kedvem van belemenni a játékba. egyre jobban bevonódom másokéba. rohadtul fáj mikor felnyitogatod azokat az ajtókat odabent. félek is tőle, de ezért játszunk.

és még mindig jobb, hogy tudod mi van az árnyékos részen, mint ha más nyitja fel és te is megijedsz mit találsz mögötte.

nem tudom, hogy mivel fogom feloldani az alap ellentmondást és valaha felnövök-e.

de most ezt végigcsinálom lesz ami lesz.

ha anyaként istápolod

ne csodálkozz, ha szarik fejedre. hisz az anyja vagy, aki szereti és ezért mindig ott lesz neki és meg bocsát.

szombat, február 16

mekkora állatok rohangálnak

a ma esti macifröccs kissé színesre sikerült. a műsort leginkább egy 33 éves fasz(i) szolgáltatta, aki első mondatában leférfizott, majd szűzmária arcú természetes hajú cucc-nak titulált, és végül az egyévig engedném a spermám beléd sorral zárta az ismerkedős szövegét.
mindezek után nem értette hogy a halál faszára kivánjuk mind a 4-en lányok az asztalnál.

de nem ment el és különböző felállásokon flesselt a barom, nekem az anya/feleség szerep jutott, katalány pedig majd az lészen akivel megcsal a többi két lány megmarad szexrabszolgának.

eközben a bicska szószerit kinyílt a srác mögött, kezdtem aggódni.

az egész estében mégis volt vmi leheletnyi jó, az abszurditás oly fokát értük el hajnali fél3-ra hogy ihaj. a bunkót végül pisti a 15 éve asztalos srác tette a helyére, aki olyan szinten üvöltött a sráccal, hogy az se tűnt fel neki hogy szép lassan elindultunk mi lányok.

az estét az koronázta volna meg katalánynak ha odaszóltunk volna a kovbojok énekesének rangongói jelleggel, de erre sajna nem voltam vevő.

bebújok shannon trikójába és alszom egy jót. leginkább ez.

vizsga suli végre vége

tegnap este hihetelen hiszti picsogás, idegösszeroppanás szélén táncolás után beestünk vizsgára.

le se akartak osztályozni. aztán mondtam, hogy jó, értem hogy most én vagyok a rossz, de hamár az elmúlt 5 nap ezzel küzdöttem, szakmailag mondjanak már vmit.

és mit mondtak? hű. aki régóta olvasóm, sejtheti. a régi lemez. komolyan, ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt hallottam már rég nem kéne a megélhetésen agyalnom.
"magában több lenne. nem tudnak eligazodni rajtam, mert néha szép dolgokat viszek, néha meg rettentően nullát. ha nem foglalkozok vele, nem tanácsolják a folyatatást."

kábé ez a lebaszósdi hangult ment, majd a konklúzió az lett, hogy lenne értelme foglalkoznom vele, így heti egy estét még járok a köv félévben.

a legkirályabb az volt ahogy a mumus tanár félvállról rápillantott a tervekere, egy ujjal megpöckölte a prospektust, majd aszondta, hogy hm. a legjobb elsőterv amit eddig látott. - meg volt sértődve de nagyon.

a lényeg: megmarad a suli, örömködés, de szabadság is lészen.

irány a tornaterem, a jó vacsik bartátokkal, normális pihenés.
feltöltődés mosolygás akármi :)
dejóezdejó!!!

péntek, február 15

furcsa álom

keresztanyámat felhívtam ma. 1 hónapja nem beszéltünk. nem tudom miért, csak úgy éreztem fel kell hívnom.
nevetve veszi fel, hogy ez nem igaz, az éjjel velem álmodott.

a megszokott pulóver a derakamon, ahogy mindig. meleg a cserépkályha, dejó nekidőlni, sok is a melegből, levetem hát a pulcsit és a gömbölyödő pocakomat nem takarja már semmi.

khm...

számolok azóta.

kedd, február 12

utolsó csepp van.

felhívni Anyát

ilyenkor kell. megtettem. mert ez kell, hiába próbálom mások agyát enni.
felhívtam. és jól volt nagyon. összementem, megint a 6 éves kislány voltam, az ölébe feküdtem és csak mondtam hogy mi fáj. és ő a régi megnyugtató hangján sorban elmondta, hogy mi mennyire nem baj és hogy minden rendbejön.
sírósság, jóság.

végre nem kell erősnek lennem, mert itt van nekem ő.
itthon tervezek 4 napja. ebből hatékony a vasárnap volt. de az meg annyira hogy még a füstjelző is beindult a cégnél hála a bagettem és a mikró mindent felégető egymásratalálásának. majd csütörtökön a munkaidőm javarészét az erkélyen töltöm, ahol az enyhén szagos mikróból próbálom kivakarni az akció maradékát. remélem olyanjó tavasz lesz mint vasárnap volt.

ezen kívül egy merőgörcs a hátam, a fogam úgy döntött elengedi a tömést jobb neki nélküle, ezennel megszületett a második csonkafogam is. juhéé. az a csoda hogy eddig fájt most meg csak várom mikor lobban be az egész.

egyébként:

egykedvű vagyok, de nagyon.
és összeveszek mindenkivel. király.
jó rég voltam már ennyire megcsúszva.
valami baj van és megint csak szőnyegalá söprök.
akkor van ez.

de akkorsem agyalok.

és vasárnap fenemód hiányzott shannon.

csütörtök, február 7

keep it simple

tegnap kaptam az arcomba, és asszem igaz.
önző vagyok. most ez megint jó alap lenne hogy átrágjak néhány bugyort odabent, de egyszerűen csak jobban akarom máshogy mint eddig.
elfáradós ez a sok agyalás mit mikor kivel, miért, hogyan, mi lenne és a többi.
az biztos hogy mindenki rohadt okos a másik életére nézve. de per pillanat nem látok senkit a közelemben, aki olyan jól értené és művelné a szerelmi életet, hogy követ dobhatna bárkire is.

szeretnék forrest gump módjára lenni, szeretni, tudjátok,pl. mint a borsó meg a héja.
csak egyszerűen.

hétfő, február 4

még bennem a nyoma

mintha el se ment volna.
kinyitom a hűtőt, és bepakolom a joghurtokat, hátha kér ő is. mint a nyugodt estéken, sóspark közben.
ezalatt ő valahol 1000 km-rel arrébb az örömök holland városában élvezi az éjszakát.

jóérzés van mégis.

vasárnap, február 3

hihetelen figura

teleszívvel hazafelé, a batyin fellépve a villamosra mögöttem egy mély érces hang megszólalt, "beszél angolul?"

hatvanas magas fickó, sötétedő szemüvegben, fekete hosszú kabátban.
hátranézve, fejet bólintva mondtam: igen.

felszálltunk, majd leült velem szemben a töküres kocsiban. pár kérdés után kiderült amerikai, aki Bécsben könyvkiadásban érdekelt és a város miatt jön át gyakran Budapestre.
a villamos zötyög, rám nézett, állát enyhén felvetve kérdezi: "nem inna meg velem egy kávét?"

"köszönöm, nem."
"pedig maga inspirál, beszélgessünk, csak egy kávé."
"esetleg legközelebb."
a harmadik elutasítás látszólag bántotta, hosszan fürkészte az arcomat a kis pont szemével a szemüveg mögül. majd készülődni kezdett a leszálláshoz, de még odahajolt, hogy tisztán halljam:
"legközelebb...tudja, lehet a kezében van a nyerő lottószelvény, de ezt a jövőhéten már nem válthatja be."

ezzel leszállt és egyedül maradtam a kocsiban.

szombat, február 2

kicsi a nőd?

cseréld nagyobbra!
éljenek a nagyfenekű nők!
kisfenekű.

szerda, január 23

szeretni jó

valójában ez a helyzet.
hiába a csalódás, a visszautasítás, a félreértés.

eleget volt bezárva az ajtó, mely mögött sértett szívem nem engedett érezni semmit.

a sors fintora, hogy mikor melegség jár át újra, szeretésem tárgya épp elhagyni készül.
nem maradt más, mint végignézni ezt.

az élet már csak ilyen.

várok megint. amíg kiderül ki, mit akar.

vasárnap, január 20

félek.

és nem értem, miért nem tanuljuk meg gyermekként, hogy ha megszülettünk, determinálva van, hogy egyszer meghalunk. és így van ez rendben. (vallás nélküli választ kérek.) annyit tehetünk, hogy az időnket a lehető legjobb tudásunk szerint töltsük ki, a magunk és mások javára fordítva azt.
szeressünk, alkossunk, tanuljunk, tanítsunk.

és mégsem értem és érzem az elmúlás természetességét.

meg akarom állítani a folyamatot, az időt, bármit, csak ne így legyen.
meglátogattam Nagyikát. még mindig kórházban van, már kerek hét hónapja.
szó szerint csont és bőr. ahogy elkezdtem masszírozni a lábát, a lábszárát féltem hogy elroppantom a törékeny csontját.
mikor bekerült, azt gondoltam, milyen kis törékeny, sovány öreg néni.
most akkor mit mondanék?

nem értem, nem értem. hogy lehet ez? hogy valaki a nővérek szeme láttára elfogy, állapota fél év után sem javul, és a beteg csípőjén kívül van még neki egy begyulladt térde, ami szószerint akkora mint egy tekegolyó és olyan tüzes, hogy a vizesruha félperc alatt már alig nedves.

és leginkább azt nem értem, hogy tehettünk-e valamit másképp, hogy ne ez legyen?

eddig nem törődtem a látvánnyal, csevegtem, meséltem, kártyáztam, bármit, ami elterelheti egy kicsit a figyelmét arról, hol van és mióta és még vajon meddig.

de most egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a kérdést, mikor lesz ennek vége, és leginkább hogyan?

péntek, január 18

veszélyes flörtök

A lány felkerekedett, úgy döntött szerencsét próbál Londonban. Szerelmét hátrahagyta, aki azóta járja maga útját. Az éjszakai élet elvarázsolja hősnőnket, és egyik éjjel enged a csábításnak egy jóképű fiú személyében, akit ismerősei mutatnak be neki. A fiú mindenáron fel akarja vinni a lakására, de a rosszérzés, a jónevelés, és a félsz, nem hagyja, hogy a lány menjen.
Sikerül leráznia az egyre erőszakosabb srácot. Hazaérve ágybazuhan, furcsa érzéssel az éjjel történtek miatt.
Reggelre a szája, a nyaka tele lesz undorító göbökkel. Reméli elmúlik, de az állapota egyre rosszabb lesz. Megküzd az idegen föld kihívásaival és eljut egy orvoshoz.
Belépve az ajtón az orvos ledöbben és követelni kezdi, hogy kivel volt a lány az elmúlt éjjel.

-de hát mi bajom van?

A doki kicsit előrehajolva, megérintve a lány karját, halkan, de határozottan, egy szót mond.

döbbent csend, majd pánik.


-HULLAMÉRGEZÉS.


A történet úgy zárul, hogy a lány megmondja a srác nevét, a rendőrök felkeresik a lakásán, ahol 4 halott lányt találnak.
Brrrr.

Gondold meg kinek engeded, hogy nyalogassa a nyakad bulimán barátom.

szerda, január 16

szembe mosolyok, hátba kések

ez kész. megtörtént az ütök és aztán kérdezek.
eleve az én ülök, ő meg áll és ordít lefelé, nem túl szerencsés kiindulás nézeteltérés tisztázására.

mondjuk világos, hogy őt leginkább az ordítás érdekli. kissé irónikus, hogy az egy csapatért tarsd a hátad mondat után egyből jött a nem érdekel mit mondasz.
aham.

hát ilyen ez. sőt még ki is akar rúgni, bár nem is a főnököm, csak alvállalkozó. de ő fontos és ezt is megteheti.

hétfő, január 14

nem akarom jobban tudni.

csak tudni szeretném. és nem csak ésszel, hanem szívvel.
tudni, bírni.

katalány megmondta

és igaza van.

a te meg én az nagyon nem a mi.

és okoskodásunkban az is kiderülni látszik, hogy oka valsz a bizalomhiány. hogy miben, kiben, hogy ön- vagy egyéb bizalmatlanság valójában mindegy, mind variációk egy témára.

a drámajáték

csodálatos.
a hétvége két napja alatt előjöttek olyan élmények és kapcsolatok, melyek szerepét megélve a saját képem darabjai mozdulnak helyre.

mákom van, hogy elkezdtem játszani. megkérdőjelezhetetlen, hogy jó úton járok. jó ez nekem na :)

....

reggel van. összegyűrten ébredek, fejemben a legutolsó élmény, mikor shannon megint elment, megint nem értettük egymást és megint nem mondtuk el, amit már rég el kellett volna.
az, hogy miért nem hallgatja meg az egyik fél a másikat talány. nem akarja, nem tudja, fél hogy mit hallana. a kimenet szempontjából az ok lényegtelen.


megyek, fogmosás, öltözés, csoki kikészítése gyurkabácsinak, és irány az utca, ahol együtt hömpölyöghetek az azt sem tudom mit akarok ki vagyok és hova megyek tömeggel. valahogy ez ma nem zavar. sőt. a háromórás alvás ellenére jobban vagyok mint múlt héten végig. drámajátékot mindenkinek receptre.

vasárnap, január 13

rég nem írtam

ennek okait firtatva leginkább az jut eszembe, hogy nem csavargok már rég. vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy indult a dolog. sőt, lehet hogy már akkor sem volt találó a cím.

per pillanat ülök röhögve a gép előtt és öniróniából átnevezném az oldalt pszichoforgások, menekülj!-re.

valahogy ez lett.
igaza van az éles megfigyelőnek, aki rájött arra, hogy csak akkor írok, ha baj van. szenvedéseim, megbántódottságom hangjai olvashatóak itten zömmel naplemenébe, meg felhőkbe burkolva. egyik kritikusom olyan karikírozást nyomott, ami akárháynszor nekiülök írni hogy miatosz, itt cseng a fülembe és igencsak elmegy a kedvem.

de most volt egy hétvége ami megváltoztatta ezt...