vasárnap, február 17

pillanatok melyek bevésődnek örökre

ketten csendben itthon. szép zene szól és mi egy szót sem szólunk.
ölemben a fekszik és simogatom a haját. a gyűrűs, göndör, kócos fejét.

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön. (Ancsel Éva)

Nincsenek megjegyzések: