para álmok

mostanában álmodom sokat. egyre többre emlékszem. a ma reggeli például külön fincsi volt.
elvileg az esküvőmön voltam, de inkább egy esős osztálykirándulás hangulata ült rajtunk. sár, faházak, nyirkosság mindenhol, közös, nagy zuhanyzók.
épp készültem felöltözni a zuhanyzóban, mikor megláttam az egyik szőke csajon a ruhámat, a ruhám helyére meg egy fehér kosztüm volt akasztva...
oké, játssz évi, ha jól esik. nem ezen múlik, kin van a ruha.
és tévedtem. eltűnt az uram, ruhástul, benne évistül.

így maradtam saját ruhámban ami szintén fehér volt... eddig hogy nem tűnt fel?, kisétáltam a sárban faházak közt a többiek közé, mikor odalépett pisti, hogy te, figyelj, én elveszlek ha akarod.

kész. a hangulatom semmilyen volt, mint mostanában mindig. érzetem, hogy fel kellene háborodnom, neki meg örülnöm, de már ahhoz se volt kedvem. fehér ruha és viszik a lányt?
ránéztem, félmosoly, aztán mondtam, hogy na hagyjuk.

túl sok az a nyolc óra mostanában.