teleszívvel hazafelé, a batyin fellépve a villamosra mögöttem egy mély érces hang megszólalt, "beszél angolul?"
hatvanas magas fickó, sötétedő szemüvegben, fekete hosszú kabátban.
hátranézve, fejet bólintva mondtam: igen.
felszálltunk, majd leült velem szemben a töküres kocsiban. pár kérdés után kiderült amerikai, aki Bécsben könyvkiadásban érdekelt és a város miatt jön át gyakran Budapestre.
a villamos zötyög, rám nézett, állát enyhén felvetve kérdezi: "nem inna meg velem egy kávét?"
"köszönöm, nem."
"pedig maga inspirál, beszélgessünk, csak egy kávé."
"esetleg legközelebb."
a harmadik elutasítás látszólag bántotta, hosszan fürkészte az arcomat a kis pont szemével a szemüveg mögül. majd készülődni kezdett a leszálláshoz, de még odahajolt, hogy tisztán halljam:
"legközelebb...tudja, lehet a kezében van a nyerő lottószelvény, de ezt a jövőhéten már nem válthatja be."
ezzel leszállt és egyedül maradtam a kocsiban.
1 megjegyzés:
kimondtam a fatwat a lottyedtfarkura. nemsokara a seggeben erzi a lottoszelvenye melle begyurve a szemuveget.
Megjegyzés küldése