félek.
és nem értem, miért nem tanuljuk meg gyermekként, hogy ha megszülettünk, determinálva van, hogy egyszer meghalunk. és így van ez rendben. (vallás nélküli választ kérek.) annyit tehetünk, hogy az időnket a lehető legjobb tudásunk szerint töltsük ki, a magunk és mások javára fordítva azt.
szeressünk, alkossunk, tanuljunk, tanítsunk.
és mégsem értem és érzem az elmúlás természetességét.
meg akarom állítani a folyamatot, az időt, bármit, csak ne így legyen.
1 megjegyzés:
furcsa, hogy ezt mondod, én épp napokkalhetekkel ezelőtt gondolkodtam ezeken a dolgokon és ámulva tapasztaltam, hogy mennyire természetesnek érzem (és nem azért, mert számomra még olyan messze van... és nem is azért, amiért egyenketten, akiket ismerek, akik rettenthetetlennek érzik, vagy szeretnék hinni magunkat, grrr!). csak a hogyan.. hát az ilyesztő. az előttesokáig, a fáj, a másoknaknézni.. én inkább ezt szeretném tudni jól csinálni.
Megjegyzés küldése