Gyonyoru napos reggel volt ma. Az autosok, a buszok hosszu sorban araszoltak a varos fele. Meg szerencse, mert elkestem az angolorarol. No nem nagyon, de epp elegge ahhoz, hogy buntudat nelkul hallgassak a szivemre es kovessem Gyancsot a golfpalyara.
Felmasztunk hat a zold fuszonyegre es csak ultunk ott, neztuk golfozokat, a varost, a madarakat, es napoztunk. A golfozok kedvesek. (Gyancs szerint eleg vicces is lett volna ha rank formed valamelyikuk.) A rajzoramhoz szukseges rajztomb pedig barmikor tokeletes alibit biztosit birtokhaboritasnal. Es persze mosolyt.
Aztan a napos delelott folytatodott a szamitogepteremben is, mivel a Nap olyan alacsonyan volt, hogy vegig a szemembe sutott, nojo azert voltak felhok is, de aztan egy aranyhaju jott es volt napsugar egesz estig.
Hazidolgozat meg sehol. De azt hiszem, jol dontottem. Most elek, nem a kotelessegeim utan, hanem azokkal egyutt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése