Esik napok ota. Es tulajdonkeppen nem is tudom, hogy mi ez. Neha rendes esokent viselkedik, nagy sulyos cseppekben kopog a cipom orran. Maskor pedig mintha ho lenne, apro vizcseppeket kavar a szel. Bele az arcomba. Es nevetnem kell tole.
Megyek a megszokott utamon, majd egy ujabb keskeny kozt fedezek fel. Elindulok rajta, merre vezet. Oda merre mennek, de kozben a regi korok macskakoves teren talalom magam. Kozepen kovacsoltvas lampas all, korben hazak, zeg-zugok. Meglepsz mindig, Edinburgh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése