mondotta egykor a szoke.
akkoriban tobbet sirtam. aztan vegig nyomtam 2 evad pszichodramat, megismertem szamos uj, erdekes, es kevesbe erdeskes de mindenkeppen mas embert, baratokat vesztettem es szereztem, es felismertem hogy az elet nem mindig olyan, es ugy mukodik, ahogy en szeretnem.
meg mindig nem vagyok teljesen beszarva, de neha megcsap a szele annak, hogy mitol gondolom azt olyan biztosan, hogy nem tolom el az eletem?
hat tegnap este is amolyan melypont volt. havonta van ilyen, nem volt nehez rajonni hogy a periodusommal osszefuggesbe hozhato a totalis katyvasz ami ilyenkor ellepi az agyam.
irnom kell.
hosszu volt a het, a sok joves-menes, a multnak egy jo nagy darabja elojott, no meg az egyszeru erdeklodo kerdesek, melyek itt csengenek a fulemben es erzem, hogy ha total oszinte valaszt adok, akkor lehet azt jelenetene, hogy menni kell tovabb megint, szivugyileg, helyileg, munkailag, baratilag, akarhogy. es nem akarok belegondolni se, kibogozni se a kerdesekre felmerulo valaszokat. inkabb csak ultem a kanapen es bogtem egy jot.
annyi jo volt a dologban, hogy epp johnnal cseteltem, es eloszor nem akartam picsogni, mert az angolul nem lehet, meg nem is erzem az effele csiit, de csodak csodaja, vette az adast, hagyott kicsit, meg a siras neha jo meg segit szoveggel jott, majd kb 3 perc mulva, ugy megnevettetett, hogy el is felejtettem onnantol mi volt a bajom.
no igen. de azert ha egyedul vagyok azert elojon a rossz hangulat, meg a turelmetlensegem, hogy nem igy kellene, meg fairnek lenni mindenkivel, meg menni nyomulni, mert ulok a langyos vizben es lustalkodom, es....
na. ilyenkor kellene valakinek kivenni a kezembol az ostort. de sajna nem hagyatkozhatom mindig masokra.
csak imadkozom, hogy megint elmuljon ez, ahogy mindig elmulik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése