nem, nem tartom annak magam egyaltalan. mindig van bennem egy fontolva haladas, hogy esszel, meg nezzuk meg eloszor milyen mielott fejestugranank, de tulajdonkeppen ra kell jonnom, hogy mint minden ez is csak viszonyitas kerdese.
elegge szerencsesnek mondhatom magam, hogy egy csomo helyen voltam mar europaban, es most ha valaki szol hogy van egy hely a buszban franciaorszag fele, siman beulok. nem gorcsolok, tudom, hogy kb mire szamithatok.
nem ugy mint egy ismerosom, aki jon ki hozzam oktoberben es teljesen be van fosva. mit kell hoznia, mi var majd ra, a magyar forintszamlajat hasznalhatja e itt stb stb, mind mind olyan kerdesek, melyekre en marcsak nem is gondolok es csak megdobbenek, hogy jesszus tenyleg, van aki csak magyaroszagon jart eddig, vagy esetleg az atkosban utazott nehez, keletre, utlevellel, rubellel a zsebeben es szamara ez az egesz egy hatalmas kaland.
szerencsere meg szamomra is az, mindig. utazni kerem jo dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése