a bejegyzesek kicsit torlodnak, mert nem nagyon szorakozom az idorendiseggel.
tegnap megint elmentem a kozeli parkba, ahonnan nagyon jo kilatas nyilik a varosra. sokat jarok arra, ha egyedul szeretnek lenni. ez a mostani nyuzsgesben elengedhetetlen.
leultem egy padra -nem tudom irtam e mar, de itt a padokat altalaban valaki tiszteletere helyezik ki, vagy ha kozteri a pad, lehet kerni a tablacska felhelyezeset. a padot egy 34 eves nonek ajanlotta a szerelme, 3 eve hunyt el.
a teny hogy nekem mar csak 5 evem sincs addig felerositette az amugy is napi szinten eszembejuto gondolatot, hogy halalunk orajan csak azt banjuk meg amit nem tettunk meg, ami kimaradt, es sosem a hibainkat.
hat eszerint vagyok eppen.
csak a testem makacskodik mostanaban, ketszer is majdnem osszestem a hazafele uton a minap. erdekes meg mindig nem vagyok kepes elajulni. anya meselt rola milyen az, en nem tudom mi ez, de olyan, mintha ebren ajulnek el mar ha ennek a paradoxonnak van ertelme. az osszes ver kiszaladt az arcombol, a labaim azt mondtak kosz nem, most sztrajkolunk, latni nem lattam tisztan, aztan szedules, es kis emelyges is a vegere. le kellett ulnom a kerites szelere. szerencsere kedves emberek voltak az utcan es igy nem volt olyan remiszto, akartak mentot hivni, de mondtam, hogy inkabb csak uljunk ott egy kicsit.
hat ez van.
szoval most parkba jaras, meg kikapcsolt uzemmod, vasarnap meg kepzomuveszeti kiallitas megtekintes. alig varom.
a munka projekt meg szunetel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése