egy fontos dolog kimaradt: tegnap, ahogy setaltam a tengerparton es neztem az aproablakos, tengerre nezo, pottom szines hazakat egy nagyon eros erzes fogott el, hogy majd ha idosebb leszek ilyen helyen fogok elni. felelmetes volt kicsit...
oly messze van az meg, es szep ez a hely es szeretnem, de jajj, miert erzem ezt rossznak? lazad a szivem ellene, hogy oly keves ido van mar addig. menni kell meg, menni messze, megnezni a vilagot, mert ha egyszer eljutok a tengerparti kis hazhoz, ujabb kalitka lesz az, amit megint nem fogok banni, de kalitka lesz ahonnan mar nem megyek tobbet sehova.
brr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése