valahanyszor lenduletbol akartam leirni, hogy mit gondolok az elmult honapok esemenyeirol, mielott ranyomtam volna a publikussa tevo gombra mindig elkezdtem nevetni, hogy ne mar ez olyan szakitosblog izu, hogy ihaj, es nem kell ez.
csakhogy. a fenenagy nyugalommal mindig az volt a gondom, hogy ha erzo ember vagyok, hogy a turoba hagyna hidegen ha tortenik velem, vagy a szeretteimmel valami. aztan megertettem vegre a dalai lama bacsi szavaibol, hogy nem az a lenyeg, hogy ne szomorkodjam sosem, hanem a kerdes, hogy egy adott esemeny, mennyi idore billent ki a lelki egyesulyombol.
a mondat, melyet a draga ex mondott vala utolso talalkozasunkkor meg mindig itt cseng a fulemben: "orulok, hogy vegre megszabadultam toled."
mivel ez a dolog csak nem hagyott nyugodni, igy ugy dontottem itt az ideje kiirni magambol mindazt, ami meg bent maradt. hisz tudjuk, irok en mindenfelet, de leginkabb akkor hasznos nekem, lerakhatom a pakkot.
tehat leirom ide magamnak, nektek egyszer, aztan szot se tobbet rola.
akinek van turelme, gyomra kattintson a linkre. akinek nincs, az maradjon, mert jonnek tovabbra is a tortenetek.
1 megjegyzés:
nos, igen a link nem mukodik. eloszor benaztam, aztan meg rajottem, hogy igy a legjobb. nyehe. nem kell a botrany. koszonom az erdeklodest. gyerunk tovabb.
Megjegyzés küldése