egy olyan közegben próbálok működni munka terén, ami jelenleg a strukturált szó mindenfajta értelmétől legtávolabb áll.
na de legalább kihívás. muszáj lesz rendet rakni esténként az asztalomon, határidőnaplót vezetni, levelezőrendszerben emlékeztetőket nyomni és mosolyogni megtanulni mindig.
amit a héten nyomtam az totál gáz volt. strukturálni elkezdtem (jujj ez a szó de hányás), de ezzel olybá tűnik rugalmasságom is drasztikusan lezuhant, túlfeljlett kötelességérzetem plusz női hisztim pedig tetőzött, ergó mindenkivel összerúgtam a port akivel lehetett.
ezt nem szeretném többet.
monnyuk mindez odavezetett, hogy már fél 5-kor elkezdtünk inni, mert ezt tényleg nem lehet máshogy.
jövőhéten kerekasztal ülés. Hát kiváncsi leszek. Remélem sok grafik, disznót győz majd.
péntek, augusztus 31
kedd, augusztus 28
hétfő, augusztus 27
utóbbi idők legjobb ajándéka
a hűtő mögött a nap lemenőben, felette madarak keringenek és az egérnek nem látszó lények, a résnyire nyitott ajtón át csemegézik a sajtot a fűben.
eme agyrém (papíron ceruzával való) megalkotása után, ma kézhez kaptam társszerzőmtől a rajziskola kisiskolásoknak című bibliát.
eme agyrém (papíron ceruzával való) megalkotása után, ma kézhez kaptam társszerzőmtől a rajziskola kisiskolásoknak című bibliát.
úgy vagyok, hogy jól vagyok
és nem tudom mi lesz.
de most régóta először nem zavar.
és láss csodát, nem is egy szög bújt ki a zsákból.
gy-vel hosszas beszélgetés történt, nem tudom helyükre kerültek-e a dolgok, elmondott-e mindent őszintén, de én azt gondolom :) ott, akkor pontot tettem. nem játszani való lány vagyok, még ha kacér, akkor sem. és mivel, ha kacér, akkor ezt kapom, így nem lesz több kac.
írnék megint a fiúról, de most már valahogy nem találom a hangot.
meg közszemlére sincs kedvem tenni.
hirtelen felindulásból hazaút, fogam fáj nagyon. menedéket lelek zsunál, ahol másnap 3 kisember tölti be a házat. mit házat az egész strandot is. csobbanok két év óta először, a megnyugtató morajlás a fülemben a lélegzetem ritmusával együtt zúg, fájdalom fogamban és a szívemben enyhül.
egy ölelés anyámmal, mely új reményt ad, de nem merek már hinni.
fogamban tegnap óta már csak a semmi fáj.
épp kockás sapesz, pöttyös blúz, szoknya és tűsarok rajtam, - bár női mivoltom a szakadt farmerben is létező - ezúton köszönöm a bókokat. ;)
ami a legjobb mostanában, hogy fülemben a hangjával alszom el, és elringat éneke és a gitár.
de most régóta először nem zavar.
és láss csodát, nem is egy szög bújt ki a zsákból.
gy-vel hosszas beszélgetés történt, nem tudom helyükre kerültek-e a dolgok, elmondott-e mindent őszintén, de én azt gondolom :) ott, akkor pontot tettem. nem játszani való lány vagyok, még ha kacér, akkor sem. és mivel, ha kacér, akkor ezt kapom, így nem lesz több kac.
írnék megint a fiúról, de most már valahogy nem találom a hangot.
meg közszemlére sincs kedvem tenni.
hirtelen felindulásból hazaút, fogam fáj nagyon. menedéket lelek zsunál, ahol másnap 3 kisember tölti be a házat. mit házat az egész strandot is. csobbanok két év óta először, a megnyugtató morajlás a fülemben a lélegzetem ritmusával együtt zúg, fájdalom fogamban és a szívemben enyhül.
egy ölelés anyámmal, mely új reményt ad, de nem merek már hinni.
fogamban tegnap óta már csak a semmi fáj.
épp kockás sapesz, pöttyös blúz, szoknya és tűsarok rajtam, - bár női mivoltom a szakadt farmerben is létező - ezúton köszönöm a bókokat. ;)
ami a legjobb mostanában, hogy fülemben a hangjával alszom el, és elringat éneke és a gitár.
csütörtök, augusztus 23
ficamos hozzáállás
ha elhívok egy munkatársat esti programra, nem hagyom ott, hogy pusztuljon bele a feladatba, ami legalább annyira nem az ő dolga, mint bárkié a csapatban.
leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.
kár, hogy ezt csak én gondolom így.
ficamos vagyok, tudom.
leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.
kár, hogy ezt csak én gondolom így.
ficamos vagyok, tudom.
kedd, augusztus 21
kontrasztként
piros pöttyös rudis boxerban aludtam. isteni volt.
reggel egy órával korábban keltem, a várt frisseség helyett valami komor nyomottság ült rajtam. fáj a fejem.
utamon elméláztam a budai hegyek közé leszállt kis felhőcskén, majd a tej, kakóscsiga vásárlás alatt az ablakon át néztem a galambok kemény harcát egy szem morzsáért. kezdett véresen komollyá válni a küzdelem. nem szokott ez ilyen lenni.
hirtelen a kassza csengése ébreszt: "666 lesz".
reggel egy órával korábban keltem, a várt frisseség helyett valami komor nyomottság ült rajtam. fáj a fejem.
utamon elméláztam a budai hegyek közé leszállt kis felhőcskén, majd a tej, kakóscsiga vásárlás alatt az ablakon át néztem a galambok kemény harcát egy szem morzsáért. kezdett véresen komollyá válni a küzdelem. nem szokott ez ilyen lenni.
hirtelen a kassza csengése ébreszt: "666 lesz".
hétfő, augusztus 20
hosszú éjjelek még hosszabb éjjele
felejteni. a nappalaim mostanában a konszolidált jó leány szerepéről szólnak. de amint este lesz, elfárad a komédiás.
szorít a hurok megint a nyakam körül. kiadtam magam nem egyszer. és most büntetem azt ki utamba kerül, és magamat.
lüktet az éjszaka az ereimben, a reggel mindig gyűrött és már nincs kire gondolnom, mégis kattog az agy.
felejteni akarok mindent. minden szót, játékot, félszavakba, suttogásba, nézésbe rejtett ígéretet.
tiszta lap kell. de hiába lapozok, a tinta átüt az előző oldalról, így nehéz írnom tisztán és szépen.
nem akarom meghallani a mesét a lányról, akit összetörtek és nem tud igazán szeretni már sohasem. félek a hangtól odabent.
így elmegyek és tündöklöm, az legalább leköt. egy lennonszerű rendező megmutatja a városom, ahogyan még sohasem láttam. gyönyörű. de ez az egész megint csak egy dologról szól - nincs kedvem elhitetni magammal hogy, bár hat nő kés döfne belém, amiért verekedniük kellett a jegyekért, engem mégis meghívtak egy "fellépésem" után, különleges vagyok. nem csak, my amazing lips.
így lépek tovább, a zöld tündér elbűvöl engem is, elmosódik a valóság és az álom, és nem akarok álmodni többet, csak felejteni mindent.
a szél lapozgatja a könyvem, peregnek a lapok, ide-oda. ideje megállítani, de most még nincs erőm.
szorít a hurok megint a nyakam körül. kiadtam magam nem egyszer. és most büntetem azt ki utamba kerül, és magamat.
lüktet az éjszaka az ereimben, a reggel mindig gyűrött és már nincs kire gondolnom, mégis kattog az agy.
felejteni akarok mindent. minden szót, játékot, félszavakba, suttogásba, nézésbe rejtett ígéretet.
tiszta lap kell. de hiába lapozok, a tinta átüt az előző oldalról, így nehéz írnom tisztán és szépen.
nem akarom meghallani a mesét a lányról, akit összetörtek és nem tud igazán szeretni már sohasem. félek a hangtól odabent.
így elmegyek és tündöklöm, az legalább leköt. egy lennonszerű rendező megmutatja a városom, ahogyan még sohasem láttam. gyönyörű. de ez az egész megint csak egy dologról szól - nincs kedvem elhitetni magammal hogy, bár hat nő kés döfne belém, amiért verekedniük kellett a jegyekért, engem mégis meghívtak egy "fellépésem" után, különleges vagyok. nem csak, my amazing lips.
így lépek tovább, a zöld tündér elbűvöl engem is, elmosódik a valóság és az álom, és nem akarok álmodni többet, csak felejteni mindent.
a szél lapozgatja a könyvem, peregnek a lapok, ide-oda. ideje megállítani, de most még nincs erőm.
szerda, augusztus 15
idei szigetelés
chris cornell végül nem volt, de a killers 8dik sor igen. az utolsó 3 számra kiverekedtük magunkat a tömegből. onnan nézve félelmetes volt a látvány, tippelni se tudok hányan voltunk. és mi ott álltunk elől. hátborzongató.
még említésre méltó, az a már perverznek mondható szituáció, mikor is a már eléggé mosolygós főnökömmel pezsgőzöm az elkerített vip részen a sok hasonló senki közt. ejjej.
még említésre méltó, az a már perverznek mondható szituáció, mikor is a már eléggé mosolygós főnökömmel pezsgőzöm az elkerített vip részen a sok hasonló senki közt. ejjej.
karmán rámtört az smsezési láz. az ilyen helyzetek után másnap mindig jön a furcsa érzés. no mindegy.
az egyenleg pozitív. egy kolleganőm közelebb. térdig sáros lettem. a lángosnál még mindig nincs jobb hajnalban.
megyek szépblúz fejet varázsolni.
az egyenleg pozitív. egy kolleganőm közelebb. térdig sáros lettem. a lángosnál még mindig nincs jobb hajnalban.
megyek szépblúz fejet varázsolni.
idézetek helye.
sok lenne.
kedd, augusztus 14
egész nap szóltak.
és most levetem bronztopánomat, fodros szoknyámat, szép blúzomat.
helyébe bakancs, szakadt farmer, és atléta, na és a nyaklánc a levél medállal.
I wanna stand up, I wanna let go
You know, you know - no you don't, you don't
I wanna shine on in the hearts of men
I want a meaning from the back of my broken hand
Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no
Help me out
Juhéééé. Gyilkosos szigetelés.
és most levetem bronztopánomat, fodros szoknyámat, szép blúzomat.
helyébe bakancs, szakadt farmer, és atléta, na és a nyaklánc a levél medállal.
I wanna stand up, I wanna let go
You know, you know - no you don't, you don't
I wanna shine on in the hearts of men
I want a meaning from the back of my broken hand
Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no
Help me out
It’s funny how you just break down
Waitin' on some sign
I pull up to the front of your driveway
With magic soakin' my spine
Can you read my mind?
Can you read my mind?
...
Oh well I don't mind, you don't mind
Cause I don't shine if you don't shine
Before you go
Tell me what you find when you read my mind
Waitin' on some sign
I pull up to the front of your driveway
With magic soakin' my spine
Can you read my mind?
Can you read my mind?
...
Oh well I don't mind, you don't mind
Cause I don't shine if you don't shine
Before you go
Tell me what you find when you read my mind
Juhéééé. Gyilkosos szigetelés.
hétfő, augusztus 13
kórház borzalom
a vasárnapot nagyikámmal töltöttem zömmel.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.
félek.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.
félek.
esküvő és hit
hallgatom a templomban a pap szavait a házasságról és közben nem merek apámra nézni. cikáznak a gondolatok; kitartani egymás mellett akármi jön is. isten ott van velünk a szükségben.
...
mert mi nem voltunk istennel, ezért történt mindez?
harag van a szívemben még mindig. már nem érdekel az igazság. csak az, hogy innen hogyan tudunk előre, felfelé lépni.
istent nem tudom anyámnak nyújtani. nem engedi be már rég.
...
ez az igen, tényleg a hű leszek hozzád halálomig igen volt? annyira szeretném hinni.
...
ave maria.
vége van és látom, hogy belé kell karolnom apámba, mert alig bírja.
akármit tett, társat vesztett. és lehet hibázott, nem egyszer, de a harminc év az csak harminc.
...
magyar nóták újra, kemény maggá válunk, cigányprímás is odaszegődik, csillog a szemünk, barát lesz mindenki a dalban.
...
reggel még a puha napfényben gördülünk ki a kapun és énekelünk rendületlenül.
...
holnap megnézem a templomot a feneketlen tónál.
...
mert mi nem voltunk istennel, ezért történt mindez?
harag van a szívemben még mindig. már nem érdekel az igazság. csak az, hogy innen hogyan tudunk előre, felfelé lépni.
istent nem tudom anyámnak nyújtani. nem engedi be már rég.
...
ez az igen, tényleg a hű leszek hozzád halálomig igen volt? annyira szeretném hinni.
...
ave maria.
vége van és látom, hogy belé kell karolnom apámba, mert alig bírja.
akármit tett, társat vesztett. és lehet hibázott, nem egyszer, de a harminc év az csak harminc.
...
magyar nóták újra, kemény maggá válunk, cigányprímás is odaszegődik, csillog a szemünk, barát lesz mindenki a dalban.
...
reggel még a puha napfényben gördülünk ki a kapun és énekelünk rendületlenül.
...
holnap megnézem a templomot a feneketlen tónál.
péntek, augusztus 10
az elmúlt éjszakák történetei
elsiklottak a valóság vágánya mellett.
összegyűrve.
két nehéz és furcsa éjszakát tudhatok magam mögött.
az egyik búcsúzós, együttlevős. nem szólt hozzám, majd kiabált, megölelt, énekelt, elvarázsolt megint és végül vállatvont ahogy gondoloddal.
nem világos ő mit akart egyáltalán, de akár közeledett volna az ember, akár lelép szépen egyik se volt jó neki.
még mindig nem vagyok gondolatlvasó. a szavai viszont számomra nem fűzhetőek fel egy gondolati láncra. max hálóra. de inkább egy libikóka két végére.
(plusz egy éjjel történése)
ezt mostmár utálom de nagyon. hiába volt jó érzésem vele kapcsolatban, módszeresen szétbarmolta az egészet. nem látom mi a motiváció, de legyen. vidd a maradék jó érzésem is.
a másik gy, katalány, haboskóla és én. későn indult az este, és ahogy haladtunk az éjszakába egyre nagyobbá lett a disszharmónia. köztünk és a fejekben egyaránt.
hallgatás, kiejtett mondatok, nem figyelem már mit és hogyan, az ujjamon újra ott a gyűrű, de most sem tudom miért.
rezignáltságom maximumon. hiányzik a mélység. félek, hogy egóm merev bámulása az üres semmibe eltolja azokat akik itt vannak, de mégis messze.
összegyűrve.
két nehéz és furcsa éjszakát tudhatok magam mögött.
az egyik búcsúzós, együttlevős. nem szólt hozzám, majd kiabált, megölelt, énekelt, elvarázsolt megint és végül vállatvont ahogy gondoloddal.
nem világos ő mit akart egyáltalán, de akár közeledett volna az ember, akár lelép szépen egyik se volt jó neki.
még mindig nem vagyok gondolatlvasó. a szavai viszont számomra nem fűzhetőek fel egy gondolati láncra. max hálóra. de inkább egy libikóka két végére.
(plusz egy éjjel történése)
ezt mostmár utálom de nagyon. hiába volt jó érzésem vele kapcsolatban, módszeresen szétbarmolta az egészet. nem látom mi a motiváció, de legyen. vidd a maradék jó érzésem is.
a másik gy, katalány, haboskóla és én. későn indult az este, és ahogy haladtunk az éjszakába egyre nagyobbá lett a disszharmónia. köztünk és a fejekben egyaránt.
hallgatás, kiejtett mondatok, nem figyelem már mit és hogyan, az ujjamon újra ott a gyűrű, de most sem tudom miért.
rezignáltságom maximumon. hiányzik a mélység. félek, hogy egóm merev bámulása az üres semmibe eltolja azokat akik itt vannak, de mégis messze.
csütörtök, augusztus 9
zene a fejemben
Mikor megszerettem alig értettem a szövegét. Klipről meg nem is tudtam a mai napig.
Csak a hangulat visz.
Fejemben a film pereg, madártávlatból látom a dombdoldalt, melyet magas sárgálló fű borít, hullámzik a szélben, mint valami hatalmas selymes kendő és én ott állok a domb tetején, a szakadék szélén.
Keserédes szabadság.
hétfő, augusztus 6
állatmese két sorban
egy rinocérosz beszól egy süninek, hogy megszúrta, meg egyébként is, hogy képes élni ezekkel a tüskékkel. mindezt azután, hogy ő ledózerolta süni vackát, egy bocs nélkül.
de geci ez a süni.
de geci ez a süni.
vasárnap, augusztus 5
a péntek éjszakáról nem ír senki...
talán nem véletlenül.
emlékeztetőül nálam annyit, hogy deja vu érzés kapott el hajnali fél4-kor a balatonparton, mikor a két hülye bement a hideg vízbe. én maradtam kint, mellettem fájtak.
a víz parton ülök hajnalban szituáció kiválóan alkalmas nagy pillanatok megélésére. albenában szerelmeset és szeretett fiú elvesztését egy időben. barcelonában a teljesen egyedül vagyok megélését. edinburghben a jó élnit.
most itt semmi könny, pátosz nem volt.
csak ennyi, ami a legjobb:
jó, hogy van múltam.
jó, hogy van jelenem.
veletek.
talán nem véletlenül.
emlékeztetőül nálam annyit, hogy deja vu érzés kapott el hajnali fél4-kor a balatonparton, mikor a két hülye bement a hideg vízbe. én maradtam kint, mellettem fájtak.
a víz parton ülök hajnalban szituáció kiválóan alkalmas nagy pillanatok megélésére. albenában szerelmeset és szeretett fiú elvesztését egy időben. barcelonában a teljesen egyedül vagyok megélését. edinburghben a jó élnit.
most itt semmi könny, pátosz nem volt.
csak ennyi, ami a legjobb:
jó, hogy van múltam.
jó, hogy van jelenem.
veletek.
péntek, augusztus 3
nos
kaptam egy ladbát, ami feladatot tolt rám. ha jól veszem 7 dolgot kellene írnom, amit itt nektek még soha és húha de milyen őszintén.
olvasva elődjeimet nem érzem azt, hogy a labdát megkapó emberek tisztelték azt, és nagy levegőt véve tényleg mondtak volna valami olyat, amit egy sör mellett ne tennének.
így belőlem is a zagyva jön:
1. általános iskolában különc voltam. például felálltam órán ha úgy volt kedvem, és úgy is maradtam.
2. utáltam tesómat amiért gyerekként a boltból nekem kellett cipelni a szatyrot, mert ő letette az utca közepén, hogy nem viszi tovább. én meg kis hülye taknyos féltem, hogy elviszi valaki, így cipeltem.
3. voltam olyan szerelmes, hogy képes voltam felülni kituggya merre megy buszokra, csakhogy ülhessek ő mögötte egész délután.
4. meghatározó volt, mikor 5 évesen véletlen megláttam egy jelenetet egy filmből, amiben épp lelocsolja a pucér nénit a fickó benzinnel, meghempergeti tollpihében, majd meggyújtja. azt hiszem még ma sem dogloztam fel teljesen.
5. nagyapám volt az első halott akit láttam. nem fogtam fel, hogy mi történt, csak akkor mikor betolták a föld alá és elkezdték betemetni.
nem értem a halált.
6. gyorsfelfogásom bizonyítékaként számlálókkal egyszerűsítettem a törteket.
7. szeretem ha a kedves megfogja a nyakam hátulról.
passzolom a labdát tesómnak
olvasva elődjeimet nem érzem azt, hogy a labdát megkapó emberek tisztelték azt, és nagy levegőt véve tényleg mondtak volna valami olyat, amit egy sör mellett ne tennének.
így belőlem is a zagyva jön:
1. általános iskolában különc voltam. például felálltam órán ha úgy volt kedvem, és úgy is maradtam.
2. utáltam tesómat amiért gyerekként a boltból nekem kellett cipelni a szatyrot, mert ő letette az utca közepén, hogy nem viszi tovább. én meg kis hülye taknyos féltem, hogy elviszi valaki, így cipeltem.
3. voltam olyan szerelmes, hogy képes voltam felülni kituggya merre megy buszokra, csakhogy ülhessek ő mögötte egész délután.
4. meghatározó volt, mikor 5 évesen véletlen megláttam egy jelenetet egy filmből, amiben épp lelocsolja a pucér nénit a fickó benzinnel, meghempergeti tollpihében, majd meggyújtja. azt hiszem még ma sem dogloztam fel teljesen.
5. nagyapám volt az első halott akit láttam. nem fogtam fel, hogy mi történt, csak akkor mikor betolták a föld alá és elkezdték betemetni.
nem értem a halált.
6. gyorsfelfogásom bizonyítékaként számlálókkal egyszerűsítettem a törteket.
7. szeretem ha a kedves megfogja a nyakam hátulról.
passzolom a labdát tesómnak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)